Erdélyiek főszerepben

Múlt héten még mindig Budapest két csúcskiállítása – a Csontváry 170 a Szépművészeti Múzeumban és a Gulácsy. Na’Conxypan hercege a Magyar Nemzeti Galériában – vonzotta a legtöbb kül- és belföldi érdeklődőt, de akinek több ideje volt bóklászni a fővárosi tárlatok rengetegében, meglepődve tapasztalhatta, milyen jelentős, mennyire hangsúlyos az erdélyi művészek jelenléte az ottani kiállítóterekben. Magam egy héten át többfelé megfordultam, számos kiállítást felkerestem, és ismételten jóleső érzéssel nyugtáztam, szinte felbecsülhetetlen a marosvásárhelyi művészeti középiskola és a kolozsvári képzőművészeti egyetem hozzájárulása a honi tehetségek elindításához, alkotói kibontakozásához. Számos egyéniség az itt szerzett ismeretekből merítkezve lépett a művészet rögös pályájára, és vált valóban elismert alkotóvá. A most látott tárlatok mindenike megérdemelné a külön méltatást, de hogy alátámasszam a kijelentés igazát, egybefogva és röviden említem meg a legfontosabbakat. Nem rangsor a felsorolás, mindenik kiállítás kiemelt figyelmet érdemel. A Pesti Vigadóban például a Diénes Attiláé. A hosszú ideje Magyarpolányban élő vásárhelyi szobrász a Magyar Művészeti Akadémia pompás székhelyének földszintjén és alagsorában kelt rendhagyó benyomást a Meditációs hely című szoborválogatásával. Hatalmas életműve minden aspektusát felmutatja a 80 éves, fiatalos alkotó. Fában, kőben, fémben rajzolódik ki mindaz, amit sajátos testet, formákat öltő szelleme elővarázsolt. Mindebből nemrég a marosvásárhelyi Bernády Házban is sok mindent felmutatott a szobrász.

Fotó: N.M.K.

Hasonlóan vezethetem fel a másik fontos tárlatot, amely a Magyar Természettudományi Múzeumban látható. A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ Bernády Ház-beli kiruccanásaival a marosvásárhelyieknek is rendszeres rálátást nyújt arra, ami a szárhegyi művésztelepen történik. Most Budapesten a MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület Kortárs paleolitikum című kiállításán 20 művész munkáin keresztül mutatják fel az ember és a természet interakciójának lehetséges alkotói vetületeit. A múzeum kupolaterében, illetve az azt övező csarnokrészen rendkívül látványos és változatos formában, anyagban, műfaji és konceptuális megközelítésben szemléltetik a természetközeli művészetszemlélet kiteljesedését. Ottjártamkor középiskolások árasztották el a teret, érdekes volt megfigyelnem, miképpen reagálnak az egyszerű vagy éppen bonyolultan összetett installációkra, a szokatlan, mégis ismerősnek tűnő szoborszerű munkákra, a felnagyított fotókra. A kiállítók kaptak hideget, meleget, de jólesett volna nekik, ha érzékelik a reakciókat. Mindenik kiállító neve ismerősen cseng Erdélyben, többen a magyar művészet élvonalába tartoznak, maradjunk ezúttal a nálunk gyakrabban megforduló alkotóknál. Diénes Attila is köztük van, de ha MAMŰ, akkor Elekes Károly mindenképpen említendő. És a fiatalabbak: Erőss István, Ferencz Zoltán, Kovács Kinga, Pető Hunor, Pokorny Attila.

Pokorny nagyon aktív. Egyre-másra érkeznek újdonságairól a hírek. Már el is küldte meghívóját, amely az Avartánc című tárlatnyitójára szólít. Szabadtéri kiállítás lesz a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében. Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg június 22-én. Július 3-tól pedig már a szárhegyi nemzetközi alkotótáborba várják Pokorny Attilát. A gernyeszegi Kastélypark Művésztelep a jelek szerint idén nem fogad vendégeket, a várható felújító munkálatok nem teszik ezt lehetővé.

De maradjunk a kiállításoknál. A Munkácsy-díj 2023 című tárlat június 8-tól a Hegyvidék Galériában mutat be válogatást a rangos kitüntetést idéntől magukénak tudó hét művésztől. Köztük van a festőművész, grafikus Árkossy István és Incze Mózes, akik szintén álltak már a marosvásárhelyi közönség előtt. A többiek: Adorján Attila festő, Farkas Ferenc szobrász, drMáriás festő, Szkok Iván festő- és szobrászművész, illetve Wrobel Péter festőművész. Feledy Balázs művészeti író méltatja őket.

És ne feledjük a Műcsarnokban látottakat. A nagyváradi Ujvárossy László Napkezek című egyéni tárlata a gyermekvilág és a naiv művészetek univerzumából táplálkozva tár elénk egy élénken mozgalmas és vidám látványegyüttest. A fenti nagyteremben pedig a Lélekformák című II. Népművészeti Nemzeti Szalon kápráztat el a hivatásos művészeket és népművészeket, kézműves mestereket egyaránt felvonultató gazdag és változatos, esetenként szemkápráztató munkákkal. Az itt kiállítók között is örömmel fedezhetjük fel tájaink közismert alkotóit, például a székelyföldi Csomortáni Gál Lászlót és Elekes Gyulát, a marosvásárhelyi fotós Nagy Botondot, az innen Zalaegerszegre áttelepült Nemes László festőművészt.

Csíkszereda is képviselteti magát a budapesti vizuális forgatagban. Az Erdély Művészetéért immár három és fél évtizede kitartóan tevékenykedő alapítvány és annak Kulcsár Edit vezette Vármegye E-Galériája Szabó János festőművésznek rendezett kiállítást. A Szer-tartás című tárlat régmúlt időket idéz meg a kiállító sejtelmes festményeivel.