Erdélyben szaporodnak az égbekiáltó jelek

Hét évszázad nyomait magán viselő történelmi emlék

Aranyosgerend település az Aranyos-patak partján, a második ármentes teraszon helyezkedik el. A nevét egyes nyelvészek szláv eredetűnek tartják, viszont a régészeti és történelmi források alapján, csakúgy, mint más területein, a Kárpát-medencében itt sem lehet kimutatni azt a jelentős szláv expanziót, amelyet a talán kissé egyoldalú megközelítéseket alkalmazó nyelvészeti adatok alapján feltételeznünk kellene… 

A kelta közösséghez való kötődés és a kultikus fémtárgy

A település az őskortól lakott terület, már bronzkori leletek is ismeretesek a területről. Mégis a legfontosabb lelet az erdélyi területen a Krisztus előtti III. században megjelent és mintegy százötven éven át regnáló kelta közösségekhez kötődik.

Egy kultikus fémtárgy került elő Aranyosgerend területéről, egy vadkant ábrázoló szobrocska, amely egyértelműen a keltákhoz kapcsolódik.

A kelta leletek után kiemelkedő jelentőségűek a császárkori római hódítás emlékei, mivel a rómaiak a rövid idejű erdélyi megszállásuk során kiváló érzékkel ismerték fel Aranyosgerend geográfiai helyzetét, és az Aranyos-patak és a Maros menti, Erdély különböző irányaiba vezető utak fontos találkozási pontját. Így erődöt emeltek az útjaik védelmében.

Az első írásos említés

Az Árpád-korban is felismerték a terület jelentőségét, a folyó- és patakvölgyekben húzódó utak találkozási pontját és a sókereskedelemben betöltött szerepét.

Ugyanis az Aranyos-patakon sót szállító hajók megrongálták a területen található vízimalmokat és a malomgátakat, és ezeket a károkat a sókamara máig fennmaradt írásban is elismerte Nagy (Anjou) Lajos (1378-ban), majd Zsigmond (1391-ben), Mátyás (1475) és Ulászló (1499) királyaink alatt.

A legjelentősebb történelmi emléket a Gerendi család, a terület névadó családja emeltette.

Az Aranyos-patak mentén egy kiemelkedő dombon várkastélyt emelt, amelynek első említése 1547-ben egy oklevélben található.

A már nem létező katolikus templom

Egy 1289-ben kelt birtoklevél alapján a Gerendi család – IV. (Kun) László királyunktól – már biztosan birtokolta ezt a területet.

Ugyanebben az időben, vagyis a 13. században, 1268-ban épülhetett egy katolikus templom is, de ez ma már nem látható, mivel építőanyagának felhasználásával a 15. század kezdetén egy nemzetközileg is fontos művészettörténeti elemeket tartalmazó, védett, máig fennmaradó templomot alakítottak ki a helyén.

A Jósika család telepeseket hoz a faluba. 

Az oláh jobbágyok áttérnek a görögkatolikus hitre

Aranyosgerend lakosságát az 1599–1604 közötti általános pusztulás és pestisjárvány nagyon meggyérítette. Ezért a falu birtokosa, a Jósika család telepeseket hozatott a faluba.

Ennek tudható be az oláh jobbágyok letelepedése a falu szélén. 1700 után az oláh jobbágyok áttértek a görögkatolikus hitre, ezért Kemény József és Láng Anna 1795-ben egy kápolnát építtetett számukra, szintén a falu szélén.

A magyar lakosság általános terrornak volt kitéve

A trianoni békeszerződést követő első két évben a magyar lakosság általános terrornak volt kitéve. Elkobozták vagyonukat, amelyet a falu etnikai összetételét megváltoztató, betelepült románok kaptak meg.

1930-ban a két nagy etnikum számaránya megközelítőleg azonos lett, viszont a roma kisebbség kifejezetten a magyarok oldalára állt.

Csak 1968-ban sikerült megváltoztatniuk a karhatalmistáknak a magyarság és románság közti arányt, az utóbbiak javára.

A gerendi reneszánsz kert

A 16. században Gerendi János, Torda vármegye főispánja és Anna nővére unitáriussá lett, és ezzel a településen, Aranyosgerenden unitárius központ alakult ki. 

Mindezen nevezetességek mellett a legkiemelkedőbb jelentőségű a középkor végén, az újkor kezdetén kialakított reneszánsz gerendi kert, amelynek hossztengelyében egy szőlőlugas, arra merőlegesen három, meggyfákból és szilvafákból kialakított lugas állt egy 1653-as írásos forrás alapján.

A lugasok által kirajzolt reneszánsz kert geometriai központjában egy díszkerti elemeket tartalmazó filagóriát alakítottak ki, majd a későbbi leírásokban még halastavakat is említenek.

Majdnem egyedinek mondható csatornarendszer

A fent leírtak szerint a szomszédos gerendkeresztúri udvarház kertjére utalhat az írásos emlék, bár az osztrák katonai térképek elemzése alapján Aranyosgerenden, az Aranyos mentén megfigyelhető olyan csatornarendszer, amelynek a vége tószerűen kitágul.

Így nem zárható ki, hogy a patak vizével kisebb halastavakat tápláltak, mint az szinte minden Kárpát-medencei folyó és patak mentén megfigyelhető a középkor és a kora újkor folyamán. Az Aranyos-patak mentén húzódó árvízmentes teraszrendszer kifejlődése pedig alapvetően meghatározta a település és a termelés, a földművelés és építkezés lehetőségeit, egy szűkebb térbeli sávba szorítva ezeket a gazdálkodási és társadalmi folyamatokat.

Az újbóli felépítés jelentős távol-keleti turizmust vonzana 

A geomorfológiai-hidrológiai domborzati adottságok miatt lenne kiemelkedő jelentőségű, hogy a ma már pusztulóban lévő, a 16. században kialakított és a 17. században átalakított, a tulajdonosok alapján Gerendi, Bánffy, Kemény családok által birtokolt, viszonylag jó állapotban lévő, de már pusztuló kastélyt megvédjék, vagy legalább védtetőt kialakítva a további intenzív pusztulást megállítsák.

Ugyanis a terület igen jó földrajzi helyen fekszik, a Kolozsvár felé vagy Székelyföld irányába utazó turistáknak, kereskedelmi utazóknak ideális helyszín lenne, a gerendi reneszánsz kert, főleg a szilva- és cseresznyefák, -lugasok újbóli felépítése pedig igen jelentős távol-keleti turizmust vonzana.

Magán viseli az évszázadok nyomait

Az aranyosgerendi református templom Erdély kiemelkedő jelentőségű műemlékei közé tartozik.

A 13. század végén emelt épület tömegében és térképezésében a román kort idézi, de magán viseli az azóta eltelt hét évszázad nyomait is.

Rendkívül fontos kiemelni, hogy itt találhatók Erdély legkorábbi olyan építési feliratai, melyek megnevezik az építtetőket, a védőszentet, és a templom építésének menetéről is képet nyújtanak.

 Befalazott feliratos tábla

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból tudjuk meg, hogy a korabeli templomépítési szokásokhoz híven a szentély készült el a leghamarabb, erre utal a sekrestye szemöldökkövén levő felirat, melyből kiderül, hogy a szentély és a sekrestye már 1290-ben készen állt.

A templom másik 13. század végi felirata a hajó déli homlokzatán került elő 1949-ben, ma a toronyaljban, a nyugati kaputól balra található.

Az 1299-es esztendő minden bizonnyal az építkezés befejezésének évét jelöli, a feliratos táblát ekkor falazhatták be a déli homlokzat síkjába.

A különböző vallású kegyurak hite szerint más-más felekezet templomává válik

A 14. században kisebb gótikus átépítésen esett át a templom, ekkor készültek a torony második szintjének gótikus ablakai, a szentélyzáradék ablakai és a falképek.

A 16. század zivataros eseményei idején az aranyosgerendi templom –különböző vallású kegyurainak hite szerint – más-más felekezet templomává vált, rövid ideig lutheránus, unitárius, majd ismét katolikus lett.

Kövei az ókori Potaissa romvárosából származnak

Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtárban talált szakvéleményezés szerint a templom alaprajza egyszerű: egyenes záródású szentélyből, hajóból és toronyból áll. Déli bejáratához kis előcsarnok csatlakozik, mely egyben a kriptába vezető lépcsőt is takarja. A nyeregtetővel fedett, fehérre vakolt épület sarkait kváderek hangsúlyozzák.

Kövei minden bizonnyal az ókori Potaissa (a mai Torda) romvárosából származnak, erről tanúskodnak a falszövetben felbukkanó, a legutóbbi restauráláskor kibontott és azóta szabadon hagyott római sírkövek töredékei és feliratos kövei.

A korai gótika stíluselemei

A toronyaljba belépve a korai gótika stílus-elemeit magán viselő nyugati kapun át juthatunk be a belsőbe.

A nyugati bejárat bélletes kapuja pillérekkel és oszlopokkal tagolt, három vízszintes sávban levélmustrák, maszkok, sőt egy kezdetleges emberalak díszíti.

A szárkő tagozatai a félköríves oromzatban folytatódnak. Faragványait viszonylag szerény művészi színvonal jellemzi.

Valamikor a hajó teljes felülete festett volt…

A templom falképei nem egyetlen periódusban készültek. Az első kifestésre valószínűleg a gótikus átalakításkor kerülhetett sor, erre utalnak a szentély mérműves ablakának bélletébe befutó festések is.

A megmaradt részletek alapján arra következtethetünk, hogy a hajó teljes felülete festett volt, egyrészt vörös kváderköves díszítéssel, másrészt timpanonszerű, baldachinnal koronázott keretekben megjelenő figurális ábrázolásokkal.

A mostani állapot, avagy sorainkat Demján László műemlékvédő építész is kiegészíti…

Erdélyben szaporodnak a fájdalmas jelek, árva templomok és harangtornyok égbekiáltó néma jelzései. 

A történelmi trilógia szerinti Erdélyország „aranykora” már csak kultúrtörténeti emlékek gyűjteménye, emléksora. Természetesen az írott emlékek utalásaiból csak a tárgyi emlékek még fennmaradt jelzéseit találhatja a mai kor múlt után kutató avatott vagy kibic érdeklődője. 

A Szent István-i templomépítések rendelete már idejét vesztette, szellemi erőnk, közösségi összetartásunk, fennmaradásunk, ha megfakultan is, mégis ezeken alapszik. 

Visszatérve a mi kis ékszerdobozunkhoz, gondolatban átfutjuk a már elveszett hasonló templomaink sorát

Véletlen folytán menekült meg a kiszsolnai templom beszakadt tetőszerkezetével kimosott 14. századi Giotto Navicella freskómaradványa, vagy a vermesi meszelés alatti középkori templomfal kincsei. 

Vannak végleg elveszett, a minden hatalmat bitorló ortodoxia által elfoglalt templomaink is, mint Lekence, Beszterce, Szászszentgyörgy, Nagyág, vagy már a hívek és ajtó-ablak nélkül maradt Fehérvíz, Hadad, Páncélcseh, Borberek. 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek, prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanárnak, geológusnak; valamint a kiegészítésért, a régi és a mai képekért Demján László műemlékvédő építésznek.