Elvesztett remények

Szénáságyon a Szombat családnál mintagazdaságban járunk. Rendezett udvar, gazdag géppark, az istállóban 25 szarvasmarha, reklámnak beillő fejőstehenek, kilenc növendék állat ideális körülmények között tartva.

Fotó: Nagy Tibor

Szénáságyon a Szombat családnál mintagazdaságban járunk. Rendezett udvar, gazdag géppark, az istállóban 25 szarvasmarha, reklámnak beillő fejőstehenek, kilenc növendék állat ideális körülmények között tartva. A szépen rendezett lakásban talán egy porszemet sem lehetne találni, holott váratlanul csöppenünk be a déli órákban. Ilyennek kellene lennie az erdélyi falunak – gondolom, miközben a valamikori tanyán hasonlóan rendezett gazdaságok sorakoznak. Mondják, hogy még mindig értéke van a földnek, s ha valaki eladni készül, aznap ott teremnek a vevők.

Szombat Lajos és Judit közvetlenül a rendszerváltás után kezdett a gazdaság kialakításába. Ma 16 hektár földet művelnek és 25 állatot tartanak. A példásan sorakozó gépek s az állatok láttán azt gondolná az ember, hogy boldog, megelégedett, jól kereső emberek, s hogy a mezőgazdaságból jól meg lehet élni. Ezért hangzik meglepően, amit a gazda mond.

– 1995-ben vettem a traktort, s most már szinte minden géppel rendelkezünk, mégis nagy veszteséggel dolgozom. A gabona olcsó, holott a termesztése nagyon sokba kerül, a földalapú állami támogatás segít valamennyire. 13 fejőstehénre kapunk támogatást, a tejre sajnos elvették már.

Naponta átlagosan 150 liter tejet adunk be. Ezt olyan áron veszik át, ami nem fedezi a siló, a liszt, a széna előállításának költségeit. Ha mindent összevetünk, százszázalékot bukunk az állattartáson is – teszi hozzá lemondóan. Érzése szerint az a cél, hogy hagyjon mindent, s menjen külföldre dolgozni az is, aki eddig itthon próbált megélni.

– Miközben tőlünk mindent megkövetelnek, s meggyőződésem, hogy a lehető legjobb minőségű tejet állítjuk elő, sajnos keveset fizetnek érte, s a zsírtartalmát is 3,9 fokban állapítják meg.

Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt évek alatt, de nagy örömünk nem volt benne, hiszen egy év sem telt el anélkül, hogy valamin ne törjem a fejem – érzem a lemondást a hangjában. Hozzáteszi még, hogy a községházán sokat segítenek az állami támogatást kérni, ezért örvendenek, hogy Bándtól Madarashoz csatolták a falut.

Amikor a gyermekekről érdeklődöm, elmondják, hogy a lányuk az idén érettségizik, egészségi asszisztensnek készül, a fiuk három mesterség birtokában gazdálkodással szeretne foglalkozni, de ha nem válik jövedelmezőbbé a gazdálkodás, ő is kénytelen lesz a nyakába venni a világot.