2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Életünk bioritmusa

  • 2017-10-11 13:00:00

Mint már az előző cikkben említettem, tudott dolog, hogy szerveink működésének belső ritmusát külső tényezők irányítják, és ezt az egész élővilágra jellemző, számtalan állatfaj viselkedésében megfigyelték. 

Mint már az előző cikkben említettem, tudott dolog, hogy szerveink működésének belső ritmusát külső tényezők irányítják, és ezt az egész élővilágra jellemző, számtalan állatfaj viselkedésében megfigyelték. Például a denevérek csalhatatlanul érzik a sötétség beálltát, amikor nappali rejtekhelyükről kijönnek vadászni. A cigánycsuk nevű afrikai madárfajról (12 éves megfigyelés után) azt állapították meg, hogy éves biológiai ritmusa állandó, és alapvetően meghatározza a madarak hormonszintjét, még akkor is, ha fogságban élnek. Az állatokkal végzett kísérletek alapján a tudósok arra következtettek, hogy belső óránk működése genetikailag meghatározott, és ez a gyógyítás szempontjából is érdekes. Nem is tudjuk, hogy pusztán gondolataink erejével képesek lehetünk belső óránk befolyásolására. Mindenkivel megtörtént már párszor, hogy ha erősen gondolt a felkelési órára, másnap a kívánt időpontban felébredt az ébresztőóra segítsége nélkül. A mediterrán népek délben sziesztát tartanak, egyszerűen alkalmazkodnak a déli órákban jelentkező forrósághoz. A kutatások szerint is a déli órákban szervezetünk a külső hőmérsékleti viszonyoktól függetlenül is lelassul. Az északiak is hajlamosak egy rövid délutáni pihenőre. A jelenség hátterében persze szerepet játszik az elfogyasztott ebéd emésztése, aminek következtében a vér nagy része a hasüregben összpontosul, átmeneti vérhiányt okozva az agyunkban. Jürgen Zulley alváskutató szerint a déliek sziesztázási szokásait érdemes volna mindenütt utánozni. A kronobiológia, melynek az orvostudomány egyre nagyobb figyelmet szentel, az idő és az élő szervezetek közötti kapcsolatot kutatja. Egyre több orvos hívja fel a figyelmet a kronohigiéné fontosságára, miszerint nappali aktivitásunkat természetes biológiai ritmusokhoz kellene igazítanunk. Társadalmunk azonban figyelmen kívül hagyja mindezt. Jó példa erre az óra átállítása a nyári, majd a téli időszámításra, mely eltolja az addig beidegzett életviteli ritmust, és főleg időseknél zavarokat produkálhat. A gazdasági szakemberek és energetikusok vitatkoznak azon, hogy gazdasági szempontból van-e értelme az egésznek, de azt leszűrték, hogy a nyári és téli időszámítást követő időszakokban megnő az antidepresszánsok és altatók forgalma. A szervezet azonban alkalmazkodik, s egy idő után átáll, ám mire ez kialakul, már állítják is vissza az órát. A korai iskolakezdés úgyszintén negatív hatású, ha a reggeli órákban nehéz tantárgyak kerülnek az órarendbe. 8 és 10 óra között a szervezet még nincs teljesen felébredve, így a diákokat ebben a napszakban fokozott szellemi tevékenységre kényszerítjük. A szakirodalom külön fejezetet szentel a hosszú repülőutakkal az időeltolódás miatt kialakuló egészségi problémáknak. A bioritmust felborító többműszakos munkavégzés is sok embert érint, és ez nem csak az alvás–ébrenlét ritmusára vonatkozik. Nagyon fontos tehát, hogy a közlekedésrendészetben, kórházakban, gyárakban, termelőegységekben, tűzoltóknál, energiaellátásban, éjszakai műszakban dolgozó emberek egészsége érdekében az előre mutató rotáció alkalmazásával minden tudásunkat felhasználjuk. A kínai orvoslás elmélete szerint minden szervünk saját időrendet követ. A gyomrunk például reggel 7 és 9 között dolgozik maximálisan, tehát ekkor kell töltekezni. Ezt sugallja a keleti mondás is: „a reggelidet edd meg egészen, az ebéded felét oszd meg a barátoddal, a vacsorádat add oda az ellenségednek”. Ezen belül azonban mindenkinek érdemes megfigyelni saját biológiai ritmusát. 
A szakirodalomban sok általánosító adat olvasható. Ezek szerint a rövid távú emlékezet a legtöbbünknél a kora reggeli órákban működik a legjobban. Ezzel szemben a hosszú távú memóriánk a kora délutáni órákban a legaktívabb. A logikus gondolkodásnak a 
legoptimálisabb napszak a késő délelőtt. A késő délutáni és kora esti órák az állóképességet fejlesztő izomtevékenységnek felelnek meg a legjobban, míg az izomépítő tevékenységek (a kondicionálás) a késő esti időszakban a leghatásosabbak. Szintén kutatási eredmények támasztják alá azt a jelenséget is, hogy az egyes betegségek tüneteinek intenzitása is napszakonként változik. Az asztmára jellemző fulladási rohamok főként éjszaka jelentkeznek. A szívinfarktusok ezzel szemben reggel 6 és déli 12 között gyakoribbak. A kronobiológiai kutatások arra is rávilágítottak, hogy a zavartalan éjszakai alvás közben kiváló hatással működik a zsírégetés, a fölöslegesen elfogyasztott kalóriák felhasználása. 
A chicagói egyetem kutatói bebizonyították, hogy a 8 órát alvó személyeknél a zsírégetés legalább kétszer hatékonyabban zajlik, mint azoknál, akik naponta 5-6 órát alszanak. A komplementer gyógyítással foglalkozó szakemberek szintén megfigyelték, hogy az egyes orvosságok napszakonként más intenzitással fejtik ki hatásukat. A hatóanyagok felszívódása, illetve lebontása és kiürítése a szervezetből napszakonként eltérő. Napjainkban a kronobiológiát a rákgyógyításban is igyekeznek felhasználni azzal, hogy a kemoterápiás készítményeket szervezetbe juttató pumpákat úgy állítják be, hogy azok a legintenzívebb sejtosztódás napszakában lépjenek működésbe. Mindent egybevetve, fontos felfigyelnünk biológiai óránkra testünk működésével kapcsolatban ahhoz, hogy a természettel összhangban tudjunk élni, hogy szervezetünk úgy működjön, ahogy a teremtőnk megtervezte. A szervóráról, az alvás zavarairól a folytatásban.
Bogdán Emese

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató