2019. szeptember 20., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Könyv a gyógyszerészképzés történetéről

A szép kivitelezésű, tartalmas kötet a levéltárakban még meglévő dokumentumokra és egyéb forrásokra hivatkozva a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folyó gyógyszerészképzés 47 éves történetét tekinti át a jogi szabályozásoktól kezdve, a képzés szerkezetén, a tanárok kiemelkedő tudományos tevékenységén, a gyógyszerészhallgatók számarányán, a gyógyszerésznők térhódításán, a gyógyszerészmesteri eskü letételén át a gyógyszerészek doktori képzésével bezárólag. A szerző részletesen ismerteti a gyógyszerészhallgatók támogatására létrejött egyesületek tevékenységét, a kiemelkedő szakmai tevékenységet végző gyógyszerészek munkásságát, végül pedig az egyetem elmenekülését és az oktatás folytatását Szegeden, így a gyógyszerészképzést is. A kötetben szerepel a közel fél évszázad alatt oklevelet kapott 1092 gyógyszerész névsora, továbbá azoknak a neve, akik Szegeden, és azoké is, akik a román tannyelvűvé vált kolozsvári egyetemen folytatták tanulmányaikat. Táblázatban foglalta össze az FJTE-n doktori fokozatot nyert 66 gyógyszerész nevét, származási helyét és doktori tézisének címét.

Könyvéről a bemutatót megelőzően beszélgettem el a szerzővel, aki több évtizedes tudományos alapossággal végzett következetes munkája során 88 önálló tanulmányban, 11 tanulmány, három könyv társszerzőjeként és két önálló kötetben tárta fel az erdélyi, a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés történetének magyar vonatkozásait.

Amint Péter H. Mária elmondta, Magyarország második tudományegyeteme, az FJTE abban az időszakban olyan egyetem volt, amely négy karral rendelkezett, és 47 éves működése alatt hozzájárult az okleveles erdélyi gyógyszerészek számának jelentős növekedéséhez. Az egyre színvonalasabb egyetemi életnek Kolozsvár 1918 decemberében történt megszállása vetett véget. Száz évvel ezelőtt, 1919. május 12-én a helytartó tanács felszólította az egyetem akkori rektorát és tanári karát, hogy a román király előtt tegyenek esküt, amit visszautasítottak, hiszen kinevezésükkor a magyar királyra már felesküdtek. A visszautasítást követően május május 12-én a román hatóságok elfoglalták az egyetemet, ami olyan gyorsan történt, hogy a tanárok személyes dolgai is ottmaradtak. 1920. szeptember 23-án kihirdették az új román törvényt a kolozsvári magyar egyetem román egyetemmé való átalakításáról. A Kolozsvárról elmenekült tanárok és diákok, akárcsak a megszüntetett pozsonyi egyetemről, Budapestre mentek, ahol a megnövekedett létszám miatt nehézkes volt az oktatás beindítása. Ekkor ajánlotta fel Szeged, hogy helyet ad a Ferenc József Tudományegyetemnek, és az 1920–21-es tanévtől a jogfolytonosságot, valamint nevét megőrizve megindult az oktatás.


– Az egyetem megalapítása előtt hogyan tanították a szakmát?

– A gyógyszerészképzés korábban céhszerű volt. Az a fiatal, aki meg akarta tanulni a mesterséget, akár érettségi nélkül is beállhatott tanulónak (tirónak) egy patikába. Többévi gyakornoki idő (tirocinium) után gyógyszerészsegéd, majd a megyei tisztiorvos előtt tett vizsgát követően teljes jogú gyógyszerész lett. Az 1839–1840-ben kiadott rendeletekkel az egységes felkészülés céljából bevezették a gyakornoki tanfolyamot. Ehhez már négy gimnáziumi osztály elvégzését kérték, a második rendelet pedig a kitűnő érdemjegyet is előírta. Később két évre emelték a gyakornoki tanfolyam idejét. A két képzési mód egy ideig egymás mellett létezett, a tirocinális vizsga letétele is feljogosította a jelöltet a gyógyszerészi tevékenységre, az egyetemi tanulmányok végzésére, a gyógyszertár vezetésére.

– Milyen változásokat hozott az egyetemi képzés megindulása?

– 1872-ben Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter az országgyűlés elé terjesztette az 1872. évi XIX-es törvényt, amelynek 1. paragrafusa szerint „Kolozsvárott a tanszabadság elvének alapján Magyar Királyi Tudományegyetem állíttatik fel”, amit az országgyűlés jóváhagyott. Az egyetem a budapestihez képest egy karral többel indult, a jogi és államtudományi, az orvostudományi, a bölcsészeti, nyelvi és történelemtudományi kar mellett a matematika és természettudományi karral. A Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet 1881-ben vette fel. Az egyetemi gyógyszerészképzésnek ekkor karközi jellege volt. Első éven a Matematika –Természettudományi Karon az alapismereteket, másodéven az Orvostudományi Karon az orvosi vonatkozású tárgyakat tanították. Az évek során a feltételek egyre szigorodtak, 1912-ben például előírták a kötelező érettségi vizsgát, a kétéves gyógyszertári gyakorlatot, majd a három hónapos gyakornoki tanfolyam elvégzése utáni gyakornoki vizsgát. Ezután gyógyszerészgyakornoki bizonyítványt kaptak, és beiratkozhattak a Matematika és Természettudományi Karra. Itt az előírt tantárgyak hallgatása és a kötelező gyakorlatok elvégzése után fizikából, kémiából, valamint növénytanból vizsgáztak. Ez volt a gyógyszerészi elővizsga. Sikeres letétele után iratkozhattak be az Orvostudományi Karra, ahol gyógytan, gyógyszerismeret, közegészségtan és gyógyszerészi műtan előadásokon és gyakorlatokon folytatták tanulmányaikat. Sikeres gyakorlati és elméleti szigorlataik után gyógyszerészeti esküt tettek, és az Orvostudományi Kar dékánja által kiállított oklevelet kaptak. Okleveles gyógyszerészekként kezdetben három, majd két éven át kellett patikában dolgozniuk, ezt követően gyógyszerészetből és egészségügyi jogszabályokból „approbációs” vizsgát tettek. Így lettek teljes jogú gyógyszerészek, akik gyógyszertárat is vezethettek. 1914-től új rendszabályokat vezettek be a gyógyszerész-doktorátusra vonatkozóan. Négy félévig kellett egyetemi tanulmányaikat folytatni az orvosi karon, ez idő alatt készítették el doktori értekezésüket, majd ennek bemutatása és a szóbeli szigorlat letétele után avatták doktorrá őket. 1877 és 1918 között 66-an kaptak doktori fokozatot.

– Honnan érkeztek a hallgatók?

– Egész Magyarország területéről, és tanulmányaik elvégzése után általában oda tértek vissza, ahonnan származtak. Az 1903-as tanévben például 22-en kaptak oklevelet, akik közül tízen a trianoni döntés után megmaradt Magyarország területéről jöttek, heten Erdélyből, öten a Felvidékről és Vajdaságból. Elhelyezkedésük azt igazolta, hogy a kolozsvári egyetem nem csak az erdélyi diplomások számának a növekedéséhez járult hozzá. A legtöbb hallgatója (240) az 1913/14-es tanévben volt a gyógyszerészképzésnek, számuk az első világháború kitörése után azonban az 1916/17-es tanévben 28-ra csökkent.

– Bár a szakma mára elnőiesedett, a nők számára körülményes volt az egyetemi végzettséghez vezető út. Írtunk már erről, de megkérem, tekintsük át: hogy is vált elérhetővé a gyógyszerészi oklevél a gyengébbik nem képviselői számára is? 

– 1895-ig a nők nem mehettek egyetemre. Bár megindultak a nőmozgalmak, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter és a pesti egyetem tanári kara is elzárkózott a nők felvételétől. A mindennapi életben viszont előfordult, hogy az elhunyt gyógyszerész lánya nem örökölhette és vezethette a gyógyszertárat. A megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok következtében Wlassics Gyula közoktatási miniszter 1896. évi rendelete (amelyet a kolozsvári egyetemi tanács is elfogadott) tette lehetővé, hogy nők is jelentkezhessenek a tanári, orvosi és gyógyszerészeti képzésre. Mivel a gyógyszerészeti tanfolyamra való beiratkozásuk több feltételhez volt kötve (a gyakornoki idő mellett a latin nyelv ismerete, amit a lányok által látogatott polgári iskolában nem tanítottak, és ezért különbözeti vizsgát kellett tenniük), mindez késleltette az első nőhallgatók jelentkezését. Leghamarabb 1901-ben a nagyszombati Thinagel Szerafin(á)t vették fel, aki 1903-ban kapott gyógyszerészoklevelet. Az első erdélyi nő a nyárádszeredai Hints Vilma volt, ő 1905-ben vette át gyógyszerészmesteri oklevelét. 1952-ig (a vidéki gyógyszertárak államosításáig) vezette a családi patikát, és élete végéig ott is maradt. 

Az 1918/19-es tanév kezdetéig összesen 43 nő iratkozott be az FJTE gyógyszerészképzésére, köztük 23-an erdélyiek, és a 43-ból 38 tette le a gyógyszerészmesteri esküt. Akik az utolsó években jelentkeztek, már nem tudták befejezni az egyetemet Kolozsváron, ezért Budapesten vagy Szegeden tanultak tovább, mások abbahagyták tanulmányaikat.


– A könyvben részletesen olvasható azoknak a kiváló, köztük magas egyetemi tisztségeket betöltő tanároknak a neve, akik a különböző tantárgyakat oktatták. Mellettük szó van olyan tanárokról is, akiknek munkássága tudománytörténeti jelentőségű a gyógyszerészek oktatását illetően. 

– A rektori tisztséget is betöltő tanárok között volt Ajtai K. Sándor, Abt Antal, Kanitz Ágost, Koch Antal, Fabinyi Rudolt, Apáthy István, Udránszky László, Szádeczky-Kardoss Gyula, és olyan professzorok is, akik közül többen a szegedi egyetem tanárai lettek. Az FJTE-re 1884 januárjától kapott magántanári kinevezést id. Hintz György gyógyszerész, aki Bécsben végezte tanulmányait. A gyógyszerészeti műtan keretében az Osztrák-Magyar Monarchia területén elsőként tartott olyan előadásokat, amelyek a mai gyógyszertechnológia témakörének feleltek meg. Ezt a tantárgyat heti két, a vénykészítési gyakorlatot heti egy órában oktatta. Rendkívül tevékeny ember lévén, oktatói pályája mellett számos tisztséget viselt. Korai halála után a székelyudvarhelyi születésű, örmény származású Issekutz Hugó gyógyszerészdoktor lett az utódja az egyetem Általános Kór- és Gyógytani Intézetében. 

A Karolina Országos Kórház klinikai bizottságának kérésére a Gyógyszertani Intézet keretén belül működő tanpatikát egyetemi gyógyszertárnak nyilvánították, ami az orvosi kar első, kizárólagosan gyógyszerészeti feladatokkal foglalkozó intézete lett, ahol a gyógyszerészhallgatók a gyógyszerek vizsgálatának és készítésének módját tanulták meg. Az ország első egyetemi gyógyszertára 1904-ben nyílt meg az egykori Trefort utca 8. szám alatt. Halála után Ferencz Áron gyógyszerész kapott megbízást az Egyetemi Gyógyszertár vezetésére. 

– Érdemes lenne megemlíteni a gyógyszerészhallgatók kezdeményezését, ami a szegény sorsú társaik megsegítésére vonatkozott. 

– Az FJTE-n működő általános egyetemi alapítványok mellett 1872-ben alakult meg a Gyógyszerészettan-hallgatók Segély- és Önképző Egyesülete azzal a kettős céllal, hogy a tagdíjakból hozzájáruljon az önképzéshez, és a szegény hallgatóknak anyagi segélyt nyújtson. Az 1902/03-as tanévben általános megbecsülésnek örvendő tanáruk, Fabinyi Rudolf emlékére létrehozták a Fabinyi Rudolf-alapot, aminek kamatját 1906-tól osztották ki a legszorgalmasabb hallgatónak. Az 1887/88-as tanévben, amikor az egyletnek már 45 tagja volt, mozgalmat indítottak egy gyógyszerészet-történeti múzeum létrehozására, amit az akkor még tanársegéd Orient Gyula támogatott, azonban az elképzelés csak 1902-ban valósult meg. A Kolozsváron megnyíló első gyógyszerészet-történeti múzeum az egész akkori Magyarországról származó anyagot gyűjtötte össze, állománya 1918-ban meghaladta az ezer darabot is. 

– Végül szóljunk néhány szót azokról a végzősökről is, akik közül egyesek Marosvásárhelyen fejtették ki tevékenységüket!

– A kolozsvári egyetemen folyó oktatás színvonalát bizonyítja, hogy a végzősök közül sokan egyetemi oktatók vagy olyan gyakorló gyógyszerészek lettek, akik patikai munkájuk mellett kiemelkedő eredményeket értek el egyéb területen is. Az FJTE-n tanult vagy szerzett doktori címet Issekutz Hugó, ifj. Hintz György, Orient Gyula, akik Kolozsváron, Széki Tibor, Kőszegi Dénes, Dávid Lajos Szegeden, Mikó Gyula Debrecenben lettek egyetemi tanárok, Ferencz Áron pedig mindvégig hű maradt szülőföldjéhez. Említésre méltó még Nagy Jenő gyógyszerész is, aki 1949-ig gyógyszertár-tulajdonos volt Marosvásárhelyen. Trianon után a magyarországi gyógyszerésznaptárak mintájára elsőként szerkesztette és jelentette meg a Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921-es évfolyamát, elősegítve az erdélyi gyógyszerészek egymással való kapcsolattartását és az újonnan bevezetett gyógyszerek megismerését. Ejury Lajos, aki Kolozsváron lett gyógyszerészdoktor, később pedig a magyaróvári gazdasági akadémia tanára, Balatonfüred és Siófok között átúszva a Balatont, a Magyar Úszóegyesület első Balaton-bajnoka volt. Néhányan Kolozsváron kezdték egyetemi tanulmányaikat, de a harctéri szolgálat miatt megszakították, majd Szegeden fejezték be. Köztük említhetjük meg a 99 évet élt marosvásárhelyi Elekes Imrét, a csíkszeredai Ajvász Árpádot és id. Horváth Tibort, későbbi karcfalvi gyógyszerészeket. Bukaresti egyetemi tanulmányai után 1935-ben Szegeden doktorált Ajtai Mihály, aki Marosvásárhely neves gyógyszerészeként évtizedeken át egyetemi hallgatók nemzedékeit tanította a gyógyszertári gyakorlatra. 

– Hogyan kanyarodott vissza Erdélybe a Ferenc József Tudományegyetem története? Bár ezt már jobban ismerjük, befejezésképpen mégis említsük meg.

– Az 1940/41-es tanévben az FJTE visszatért Szegedről, és Kolozsváron működött 1945-ig, amikor királyi rendelettel megszüntették, és egy következő rendelettel, a folytonosságot megszakítva, megalapították a Kolozsvári Tudományegyetemet. 1945-ben az orvosi kar kénytelen volt átköltözni Marosvásárhelyre. 1948-ban a tanügyi reform következtében Marosvásárhelyen létrejött az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, melynek keretében önálló gyógyszerészeti kar indult, ahol folytatódott a gyógyszerészképzés.

Hints Vilma gyógyszerésznő gyógyszerészoklevele