Egy sóhaj Olaszországért

Márai Sándor Naplóját lapozom. Köztudott, hogy jól érezte magát Olaszországban. Rajongott a hangulatos terekért, a háztetők fölé magasló tornyokért, a partot rugdosó haragos tengerért. Semmi sem kerülte el figyelmét. Mindenről volt egy lélegzetvételnyi sora, szusszanásnyi megjegyzése, melyek repdeső szárnyként hordozzák gondolatait félszázad múltán is. Sokan, akik lélegzet-visszafojtva álltunk ókori amfiteátrumok monumentális kövei között, Nefertiti gyönyörű alakja előtt, etruszk vázák ábráinak sugár- zásában, most lehajtott fejjel hallgatjuk Márai suttogását a kislányról, aki az udinei földrengés romjain arcát eltakarva sírt. A kreatúra szégyelli magát a természet felkorbácsolt erőinek pusztítása láttán. 

A háromkötetes munka hullámveréséből kiemelek még egy sort Eckermannról, amely fölteheti a koronát mai aggodalmaktól gyötört homlokunkra – mint diadalt jelentő isteni simogatást. Eckermann nyolcvanéves korában írta kis remekművét Novelle címmel, amelyben megbékélés, mennyei fuvolahang zengi át az oroszlánbőgést. A bibliai ördög mint oroszlán közöttünk jár, s csattogó fogakkal keresi, akiket elnyeljen. Oroszlánbőgés Akháb és Jézabel véres mardosása – a bosszú –, mely elől Illés a pusztába menekült. A népek gyűlölködése, máskor kétségbeesése, a hasogató kérdések, miértek, a félelemteli pillantások, amellyel egymást vizsgálják a megpróbáltatásban. A vad menekülésben Illés fáradtan hajtotta fejét a földre. Isten nem volt a földrengés erejében, sem a szélviharban. Csendes suttogás volt az Isten, amint megpihent keblének le-föl emelkedésében. Elalvás előtt fejem a könyvre hajtom, és hallom Márai lélegzetét a sorokban, mert él azokban, és ő suttogja nekünk gondolatait. Azután a Bibliára hajtom fejem, és ott is hallom a sorok között Urunk szívdobogását. Él az Úr, és mint halk lélegzés, közöttünk susog beszéde, vigasztalásának szelíd pihegése. Ráteszem ujjam a betűkre, és számolom a mennyek öröklétének pulzusát. Számolok vele. Lassan elhalkul az oroszlánbőgés. Lefekszem. A földön és az égben fekszem. Elalszom. Fölém hajolnak a rózsás arcú angyalok.

Henter György