Küküllő vármegye 1848-49. évi levéltári iratait gyűjtögetve többször találkoztam a Jármi család utolsó erdélyi leszármazottjával, Jármi Dániellel, a búzásbesenyői szolgabíró nevével. Az általa küldött tudósítások egy tanult személyről beszélnek. A grafológus ha a kiegyensúlyozott zsinórírását vizsgálná, még több jellemzővel is dicsérhetné. Nagy szüksége lehetett erre a szolgabíróra a vármegye főispánjának, Haller Ignácnak (1794–1870), aki lényegében nem a vármegye székhelyéről, Dicsőszentmártonból irányította a közigazgatási és egyéb tennivalókat, hanem a kerelőszentpáli Haller-kastélyból. Erről beszélnek az ide küldött alispáni, szolgabírói stb. levelek, tudósítások. Jármi Dániel, amikor egy alkalommal a vármegye jegyzőit, falubíróit Búzásbesenyőbe hívatta, ahol a felsőbb rendeleteket, köztük a rögtönítélő törvényt is meg kellett magyaráznia, román nyelven is megismételte a kihirdetett tudnivalókat, mivel a vármegye lakosságának többsége román ajkú volt.1 1848. május 25. után, amikor báró Bánffy János (1810–1873) lett Küküllő vármegye főispánja, Jármi továbbra is nélkülözhetetlen alkalmazottnak számított, de már nagyon beteg lehetett. Kővári László történész 1854-ben a következőképpen emlékezett meg róla: „A korunkban éltek közül a kedélyes Daniel, Küküllő-megye szolgabírája, 1853. okt. 8-án hala el, magtalan. Testvére, Sándor, nőtlen; s így az erdélyi ág alkalmasint be lesz rekesztve.”2 Feltételezem, hogy a magyardellői Jármi-kriptába temették el, mely jelenleg a magyardellői református templom főhajója alatt várja a szakemberek vizsgálódásait. 2022-ben, a templom restaurációjának megkezdésekor a főhajó megbomlott padlózata lehetővé tette, hogy leereszkedjem a sírkamra egyik részébe (!), és néhány fényképet készítsek a koponya- és a végtagcsontokról, melyek arról árulkodtak, hogy a Jármi nemzetség több leszármazottjának maradványairól beszélhetünk. Orbán Balázs fő művében azt olvassuk, hogy „A magyar-délői református templom a Jármiak sírboltja fölé épült; kik ott alant jártak, mondják, hogy 40 sírüregnél több van, érdekes régi feliratokkal.”3 Orbán Balázs 1860 körül járhatott Magyardellőn, amikor egy fatemplom állt a Jármiak sírboltja fölött, melyet az utolsó erdélyi Jármi, Jármi Dániel elhantolása után épített a falu református közönsége. Ezt a templomot a XIX. század végén a jelenlegivel helyettesítették. A történészek mindeddig nem szenteltek kellő kutatómunkát e család történetének föltárásához. A nemzetség erdélyi ága a XVI. század első évtizedében, eddigi ismereteink szerint 1505-ben telepedett át az anyaországból. Báthory Zsigmond fejedelem utolsó uralkodási éveiben (1601–1602) Springet, Erdőalját adományozta a családnak. Először 1630-ban Jármi Miklós Sövényfalváról keltezett írásában olvasható a magyardellői elnevezés.4 Érdemes megemlítenem, hogy Jármi Miklós Bethlen Gábor fejedelem (1613–1629) tábornoka volt. 1615-ben Oláhdellőt adományként kapta.5 Jármi Ferenczet I. Rákóczi György 1636-ban, 1639-ben és 1646-ban követségbe küldte Lengyelországba, ahol Bregy francia követtel is kapcsolatba lépett.6 1847. június 7-én Henry d’Orleans francia diplomata az erdélyi fejedelemhez küldött levelében háromszor is megemlíti Jármi Ferenc nevét.7 A 30 éves háborút lezáró vesztfáliai békekötésen Erdély diplomatájaként szerepeltetik a korabeli iratok.8 A részekbeni hajdúk tábornokaként is szolgálta a fejedelmet. II. Rákóczi Györgynek 1648–1660 között is egyik főembere volt. Szolgálataiért Búzásbesenyőt, Magyardellőt, Désfalvát, Szászcsávást stb. adományként kapta.9 Tehát egy olyan erdélyi nemesi családról beszélhetünk, amelynek nemzetségéről egy-két történésznek köszönhetően már elég sokat tudunk, és amellyel érdemesebb lenne komolyabban foglalkoznunk, főként most, amikor a Jármi-sírkamra lehetséges tanulmányozása még több adattal segíthetne egy kimerítő dolgozat elkészítéséhez. Vigyázzunk a temetőinkre, mert minden temető levéltár és múzeum!
Visszatérve a szolgabíró Jármi Dánielhez, nem hagyhatom említetlenül azt a hírforrást, mely a következőkről értesít: „1837. október 19-én kereszteltetett cs. és kir. kapitány Bolyai Bolyai János úrnak Kibédi Orbán Rozáliától született fia, Dénes. Keresztapja: Magyardellői Jármi Dániel úr, küküllővármegyei szolgabíró. Keresztanyja Márkus Eszter kisasszony.”10 A 35 éves, beteges Bolyai János még abban az évben végrendeletet írt, mellyel a „(…) Kóródszentmártonból való nemes Orbán Rozáliát” örökösének nyilvánította.11 1840. március 2-án Bolyai János azt nyilatkozta, hogy „azon gyermek teljességgel nem tőlem van.”12 De 1847-ben Bolyai János ismét megjelent az anyakönyvvezető református lelkész előtt, és elismerte, hogy az anyakönyvbe írott „(…) Dénes fiút minden kétségen kívül saját fiamnak ismérem és nyilvánítom, Mvásárhely 18, 1847. Bolyai Bolyai János s.k. nyugalmazott inginer kapitány.”13 Bolyai János tizennyolc éven és három hónapon át tartó élettársi és hitvesi kapcsolatának második gyermeke Amália (1840–1893) volt.14 Dénes (1837–1913) törvényszéki irodaigazgatóként halt meg. Utódai napjainkban is élnek.
Hivatkozások:
1. MmNL, Küküllő vármegye. Politikai-közigazgatási iratok, 1848/2009/195. l.
2. Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854, 130. o.
3. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Pest,1871. 36–37. o.
4. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi tablókkal. 5. k., Pest, 1859, 319. o.
5. Dané Veronka: Torda vármegye fejedelemkori tisztviselői. In.: Történelmi Tanulmányok 12/2004. 46. o.
6. Kővári, uo.
7. Magyar Történelmi Tár, 17. k., 1894, 363–364.o.; Magyar Történelmi Tár, 3. sorozat, 13. k., 1890, 76., 230., 575., 615. o.
8. Kármán Gábor: Erdélyi követek a vesztfáliai béketárgyalásokon. Világhálón: core.ac.uk/download/pdf/18471891.pdf. Kármán tanulmánya részletesen számol be Jármi Ferenc vesztfáliai követjárásáról, és Jármi arcképét is mellékelte dolgozatához. Lásd még: Szilágyi Sándor: Okmánytár I. Rákóczi György svéd és francia szövetkezéseinek történetéhez. Bp., 1873, 403-405. o.
9. Kővári, uo.
10. Bolyai János öt élő gyermeke közül négy ma is Marosvásárhelyen él. In.: Székely Szó. 1943. március 6., 5. o.
11. Benkő Samu: Bolyai János vallomásai. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002, 111–114. o. A bukaresti Irodalmi Könyvkiadónál 1968-ban megjelent első változatban a 99-104. oldalakon olvashatunk Bolyai János élettársi, hitvesi kapcsolatáról.
12. Székely Szó, uo.; Brassói Lapok, 1935. jan. 13., 5. o.
13. uo.
14. arcanum.com/hu/online-kiadványok. Bolyai
