2023. január 29., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kétszáz éves levelet ismertetek az alábbiakban, és mert nyelvi relikviának is vélem, betűhűen teszem. A levelet a marosvásárhelyi református kollégium professzorátusa intézte a főgondokhoz, magyargyerőmonostori gróf Kemény Miklóshoz. A levél a két évszázados régiségén túl nyelvezetéért is érdekes, ezért a szöveghűség. Ugyanakkor aktuális, mert egyrészt a tanárok akkor is gyenge fizetésükre panaszkodtak, és megoldásért esedeztek, másrészt azért, mert a levéltári katalógusban is tévesen van feltüntetve, az van a tartalmához írva, hogy a kollégium professzorátusa köszönetet mond a főgondok úrnak a Bolyai János taníttatási költségeinek átvállalásáért. Lásd az 1. képet.


 A fond katalógusából (Colegiul Reformat Tg-Mures, seria Adminstrativ-Politice) fénykép




  Ha elolvassuk a levelet, akkor láthatjuk, hogy egészen másról szól a levél. Íme:

 „Méltóságos Grof és Fő Inspector Curator Ur! 2

 Kegyes Patronus Urunk!

 Jollehet Mi Kollégyomunk Méltóságos Fő Inspector Curatorátussához intézett, ’s e’ szerént Nagyságoddal is közöltetett, vagy közlendő alázatos Levelünkbe, Nagyságodnak is kijelentettük Magunkot: mindazonáltal Nagyságodot személyes jelenlétben tisztelni szerencsénk nem lévén, mind mi Hozzánk, mind egyáltaljában Kollégyomunkhoz, viseltetett állandó kegyességétől, és bizonyos Hüségétől indittatva, ezennel Nagyságodhoz különösebben is folyamodni bátorkodtunk: azon okból, hogy midőn minden közönséges Hivatalt viselő személyeken, a’ Fizetés Conventionalis lábra valo állításával, a’ lehetségig könnyitetett az Élet terhe, Mi pedig szorgos fáradságunk, hajdan ugyan illendően elégséges, de a’mostani Környülállásokhoz képest, nem tagadhatni kevés gyümölcsét is csak szám, nem pedig valóság szerént vesszük bé; Állapotunkban alázatoson instáljuk meg Nagyságodat, ezen rövid Levelünk rendébe az iránt, hogy kegyesen fontolóra vévén, rendelésünkhöz képest csupán a’ Tanításra és Tanulásra, és az Ifjuság számos virágja mívelésére szentelni valo, de az Élet valóságos szükségei elhárítására megkivántató eszközök megszerzésére, ha hiven munkálkodunk a’mi tisztünkben, megjutni telyességgel nem tudo időnket, annyival inkább még, a’ Tudományok előmenetelére tartozo, és az Oskola virágoztatását fenntarto jobb és ujjabb Könyvek megszerzésbeli tehetetlenségünköt; Cselekedje meg Nagyságod sokszori kegyességének következéséül azt a’ kegyességet is mi velünk, hogy a Közülünk lévő Professoroknak a’ Méltóságos Fö Consistoriumtol esztendönként járni szokott rendes fizetése Conventionalis valorban valo kiadtatásának meghatároztatásában, minket munkás eszközlésével, résztvevő és hathatos közbenjövetelével pártfogoljon. Olyan bizodalom 3 táplál is minket, hogy Nagyságodon, a ’ Ki attol fogva, hogy jot tehetett, a’mi szükölködésünköt fontos segedelmével esztendőnként gyámolította, a’mit háládatos szivvel esmérünk meg, és dicsekedve emlegetünk, ezen a’ Tanulo Társaság Közjava feltétele, vagy szükség eszköze megnyerését illető, csupa szoros igazsággal egyező alázatos kérésönköt is, nem csak helyben hagyni, hanem annak megadatására is munkálkodni kegyesen méltoztatik.

  Melyért midön alázatoson esedezzénk, egyszersmind buzgó könyörgésekkel ohajtjuk, hogy a’ Mennyei Felség éltesse, és tartsa meg Nagyságodot, hogy a’ Mi Népes Tanulo Háznépünköt, bölcs kormányzásával sok esztendökig boldothassa, ennek Fiaibol a’ Haza, az Emberiség és vallás szolgálattyára hasznos Tagokot formálhasson, és nevelhessen, és megérvén megmivelt erkölcsi szántoföldje hervadhatatlan gyönyörüségeit, még itt e’ Földön el kezdhesse élni a’ Mennyországot, a’Kik drága Uri Kegyességébe ajánlottak, alázatos mély tisztelettel állandóul maradtunk

 Méltóságos Grof, kegyes Patronus Urunk

 Nagyságodnak

  alázatos szolgai

 A’ Marosvásárhelyi Ref. Kollégyom Professorai

 Makfalvi Dósa Gergely

 Borosnyai Lukáts János

 Antal János

 Bolyai Farkas

 A’ Ts. Molnár Sámuel

 Kibédi Péterfi Károly

 Mvásárhelyen 24-a Aprilis 1823.”


Az eredeti levél fotokópiája



 Nos, a levél azért is érdekes, mert az aláírók is kiváló, híres professzorai voltak a református kollégiumnak. Molnár Sámuelen és Péterfi Károlyon kívül mind tanították Bolyai Jánost is. (1823-ban Köteles Sámuel már Nagyenyeden tanított, és helyette jött Péterfi Károly.) Érdekesnek tartom megemlíteni kibédi Péterfi Károlyt, aki a szépapja volt Péterfy Gergely írónak és Péterfy Bori énekesnőnek, Jékely Zoltán unokáinak. Későbben Péterfi Károlyt a Tudós Társaság (az MTA jogelődje) levelező tagjai sorába választotta.

  A levél történelmi háttere a következő: 1815 májusában a Habsburg-ház rendeletet adott ki a tönkrement pénzrendszer megreformálásra. Ennek értelmében 1816. június 1-jén „Privilegirten oesterreichischen National-Bank” néven francia és angol mintára megalapították a független osztrák központi bankot. A fenti könyörgő-panaszkodó levél tartalma, hogy fokozatosan térnek rá a rénes forintról a váltó (magyar) forintra. Ez viszont egy óriási elértéktelenedést, pénzromlást eredményezett Erdélyben és Magyarországon. Például Bolyai Farkas fizetése évi 400 rénes forint volt, amit azután váltó forintban adtak ki, de az a korábbinak értékben csak a háromnegyede volt. Ráadásul a református főkonzisztórium a marosvásárhelyi kollégiumi professzorok fizetését is nagy késéssel adta ki. Ezt orvosolandó kérte a professzorátus, hogy gróf Kemény Miklós őméltósága próbáljon meg segíteni nehéz helyzetükön. 

 A Bolyai-kutatás szempontjából azért arra értékes bizonyíték a levél, hogy Bolyai Farkas fiának is más életpályát képzelt el. Ugyanis belátta, hogy ha Gausshoz is küldte volna, és kiváló matematikust nevelt volna a fiából, akkor is Erdélyben legfeljebb egy kollégiumi professzor lehet. De, ha katonai akadémiát végez és mérnöktiszt lesz, illetve volt Bolyai Farkasnak olyan elképzelése is, hogy a fiát ott tartják a bécsi katonai akadémián tanárnak, akkor a fizetése az ő kollégiumi fizetésének akár a hússzorosa is lehet, és ez akkor anyagilag is fellendítené az ősi Bolyai család anyagi helyzetét.


A levél vége, az eredeti aláírásokkal



 Az tény, hogy magyargyerőmonostori gróf Kemény Miklós fedezte Bolyai János tanítási költségeit a bécsi katonai akadémián, ami közel 8000 rénes forintba került (az akkori viszonyok között egy marosvásárhelyi központi kőház ára). Kérdés, hogy a református kollégium adminisztratív iratokat tartalmazó fondjában, a Nemzeti Levéltár Marosvásárhelyi Fiókjában megvan-e a levél, csak a katalóguskészítő szakember elnézte a leltár összeállításakor, vagy időközben a köszönőlevél elveszett? 

 Persze az élet nagy rendező, és a sors úgy intézte, hogy Bolyai Farkas fiából szegény, nyugdíjas mérnök kapitány lett, de világhírű matematikus. Tehát a professzorok levelének óhaja, hogy „hogy a’ Mi Népes Tanulo Háznépünköt, bölcs kormányzásával sok esztendökig boldothassa, ennek Fiaibol a’ Haza, az Emberiség és vallás szolgálattyára hasznos Tagokot formálhasson, és nevelhessen”, Bolyai János esetében teljes mértékben megvalósult. A sors játéka, hogy a levelet 200 éve, 1823. április 24-én keltezték, és ugyanaz év novemberében Bolyai János megírja apjának a szállóigévé vált próféciáját: „Semmiből egy új, más világot teremtettem”, aminek hatása máig is kimeríthetetlen. Ezért nyilvánította az UNESCO a 2023-as évet Bolyai-emlékévnek! Ez új, más világért írom én is e megemlékező sorokat.


1 A magyar kultúra napja és az UNESCO 2023 Bolyai-emlékév tiszteletére.

2 Nemzeti Levéltár, Marosvásárhelyi Fiók, Fondul: Colegiul Reformat Tg-Mures, seria Adminstrativ-Politice, Dosar nr: 94.

3 BB-III/9


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató