Egy álom szertefoszlott

Hamar kiderült, hogy az olaszok nem véletlenül számítanak a csoport favoritjának.

A keddi szünnapot követően szerdán további két találkozóval folytatódtak a divízió I-es világbajnokság budapesti csoportjának küzdelmei. Az első találkozón a hollandok ütötték ki a favorit olaszok elleni nyitómérkőzésen kiválóan helytálló, a divízió II-ből tavaly százszázalékos teljesítménnyel feljutó hispánokat. Ezt követően az olaszok jelezték, hogy folyamatosan hozzák formába magukat, és a spanyolok elleni 2-0, illetve a hollandokkal szembeni szűk 3-2 után 6-0-ra ütötték ki a dél-koreaiakat. A távol-keletiek aztán pénteken megszerezték első győzelmüket, mégpedig a dobogó harmadik fokára váró hollandok ellen. A zárónapon pedig a rendes játékidő végén 2-2-re álltak a spanyolokkal, s ezzel eldőlt, hogy a sokat fejlődött ibériaiak újra visszatérnek egy osztállyal lejjebb. De legalább hosszabbítás után megszerezték első győzelmüket a divízió I-ben.

A szerdai szabadnap után a magyarok pénteken – természetesen telt ház előtt – 13-1-re verték a spanyolokat. A magyar csapat ilyen nagy különbségű győzelmet még nem aratott a divízió I-es világbajnokságok 2001 óta tartó történetében (az eddigi rekord a 2005-ös debreceni vb-n született, ahol Kínát sikerült 9-0-ra legyőzni). Ladányiék olyan sortűz alá helyezték a spanyol kaput, hogy az ellenfél percekig képtelen volt kijönni a saját harmadából. Visszatért a jégre Bartalis István is, aki az első találkozó bemelegítése közben sérült meg. S bár rendkívüli fájdalmak gyötörték, gólt is szerzett.

Szombaton jöhettek az olaszok, az Aréna megtelt (a hírek szerint 20 ezer jegyigény volt a nem egészen 9 ezres lelátóra), a szurkolók élőképpel is készültek, a teljes lelátó piros-fehér-zöldben „lobogott”. Aztán hamar kiderült, hogy az olaszok nem véletlenül számítanak a csoport favoritjának, gyorsan korcsolyáznak, s rendkívül kreatív átadásokat láttunk tőlük az első percekben. A magyar válogatott pedig olyan védelmi réseket hagyott, hogy két alkalommal is sikerült megzörgetni Hetényi hálóját. Előbb a kapusról kijövő korongot pöckölte be Souza, majd a mérkőzés legjobbjává választott Scandella lőtt egy bődületes bombát. Ted Sator kapust cserélt, s elindult a felzárkózás, mégpedig a szurkolók hangorkánjának kíséretében. 11:42-nél Ladányi faragott a hátrányból – igaz, ehhez kettős emberelőny kellett. A harmad vége előtt 9 másodperccel azonban emberhátrányból kapott még egy gólt a magyar csapat. A második harmadban Sikorcin góljával került újra közelebb a hazai válogatott. Az utolsó harmad elején pedig Vas Márton egyenlített. S úgy tűnt, ez a két gól igencsak megfogta az olaszokat, nem találták a pakkot, összevissza korcsolyáztak, de hősiesen védekeztek. Újabb gól már nem született, viszont a hosszabbítást emberhátrányból kezdte a magyar válogatott. S a 4:3 elleni felállás végzetesnek bizonyult, ugyanis a védő Helfer a hosszabbítás 56. másodpercében megnyerte az olaszoknak a vb-t.

Fantasztikus iramú mérkőzés volt, több mint 100 kapura lövéssel (57:48 az olaszok javára), az elitet elérő színvonalon. A két kiválóan teljesítő csapat közül sajnos csak egyik juthatott fel.

A magyar jégkorong-válogatott évek óta fantasztikusan teljesít, a szurkolók pedig hálásak ezért a teljesítményért. De el kell ismerni, hogy az olasz válogatott alapjai szélesebbek, több játékos közül válogathatnak (nagyjából háromszor annyi igazolt játékosuk van, mint ahányan Magyarországon hokiznak), s a honosított tengerentúli játékosok is sokat hozzáadnak a csapathoz. Ettől függetlenül a magyar válogatott játékosait megviselte, hogy a hazai pálya előnyét nem tudták kihasználni, a nemrég honosított Sikorcin Ladislav (fotó) pedig egy pillanatig sem titkolta csalódottságát, úgy zokogott a lefújás után, mint akinek utoljára lett volna lehetősége az elitbe jutásra. Pedig neki még sok válogatott mérkőzése lehet…

A szurkolók a lefújást követően percekig nem mozdultak, éltették a csapatot, majd a győztesekhez méltóan énekelték a Himnuszt. Éjfélhez közeledbe a Sportaréna hátsó bejáratához vonult mintegy 2-300 szurkoló, és ott várták a távozó játékosokat, külön-külön éltetve mindenkit.

A csoport, Budapest

Eredmények:

3. forduló:

Spanyolország – Hollandia 2-8 (0-4, 0-2, 2-2)

Olaszország – Dél-Korea 6-0 (1-0, 2-0, 3-0)

4. forduló:

Hollandia – Dél-Korea 3-6 (1-1, 2-4, 0-1)

MAGYARORSZÁG – Spanyolország 13-1 (5-0, 3-0, 5-1)

5. forduló:

Dél-Korea – Spanyolország 2-3 (0-1, 1-0, 1-1, 0-1)

MAGYARORSZÁG – Olaszország 3-4 (1-3, 1-0, 1-0, 0-1) – hosszabbítás után.

A tabella: 1. Olaszország 11 pont, 2. MAGYARORSZÁG 10, 3. Dél-Korea 4, 4. Hollandia 3, 5. Spanyolország 2.

Ladányi a pontverseny élén

Az utolsó mérkőzést követően kiosztották a vb-díjakat, többek között az egyéni teljesítmények alapján is. A budapesti világbajnokság legjobb kapusa a dél-koreai Eum Hyun Seung lett, a legjobb védő címet a döntőben győztes gólt szerző Helfer Armin kapta, míg a legjobb csatárnak járó díjjal a magyar Sofron Istvánt tüntették ki. Sofi a maga hat góljával a vb gólkirálya is lett, megelőzve a magyarok ellen két gólt szerző Scandellát, aki négyig jutott.

Ladányi Balázs pedig a pontverseny élén végzett, 2 gól és 10 gólpassz került a neve mögé.

Az egyéni pontverseny állása:

1. Ladányi Balázs 12 pont (2 gól, 10 gólpassz)

2. Sofron István 10 pont (6 gól, 4 gólpassz)

3. Horváth András 9 pont (3 gól, 6 gólpassz)

4. Vas Márton 8 pont (3 gól, 5 gólpassz)

5. Scandella, Giulio 6 pont (4 gól, 2 gólpassz)

A lefújást követően Palkovics Krisztián bejelentette a válogatottól való visszavonulását. Az 1975-ben született csatár 221 alkalommal játszott a válogatottban, a Sapa Fehérvár csapatában viszont folytatja pályafutását. A válogatottban azonban átadja helyét a fiataloknak.