A csók világnapja
2013-07-03 14:02:28
- Bodolai Gyöngyi
Nem tudni, ki és mikor találta ki, hogy az ajkak efféle érintkezésének július 6-a legyen a világnapja. 1994-ben a Halászbástyán hirdették meg – fiktív francia szokásra hivatkozva – a magyarországi ünnepet, amely így bekerült a köztudatba, s önálló életre kelt.
Nem tudni, ki és mikor találta ki, hogy az ajkak efféle érintkezésének július 6-a legyen a világnapja. 1994-ben a Halászbástyán hirdették meg – fiktív francia szokásra hivatkozva – a magyarországi ünnepet, amely így bekerült a köztudatba, s önálló életre kelt. A szenvedélyes csók a kutatások szerint egyfajta stresszes állapotot vált ki: megemelkedik a pulzusszám, kipirul az arc, az agyban boldogsághormon szabadul fel. A csók kalóriát éget el, feszesebbé teszi az arcizmokat, a hasnyálmirigy inzulint termel, az immunrendszer a fertőzések ellen ható anyagokat küld a véráramba – amire szükség is van, mert ilyenkor nem kevés baktérium cserél gazdát a szájban lévő nagyon sokféléből. Az idei Valentin-napon új csókrekord született: 58 óra 35 perc 58 másodpercre forrt össze egy pár ajka Thaiföldön – olvasható az MTI-től származó hírben.
S ha már ilyen közel a világnap, kutakodjunk egy kicsit a csók történetében. Annál is inkább, mert eredete homályba vész, s azt sem sikerült végérvényesen eldönteni, hogy az „ösztönök diktálta, avagy tanult viselkedésnek” tekinthető-e. Manapság, amikor általában a csókkal kezdődik a szerelmi kapcsolat, a biológiai összeférhetőség tesztelésére alkalmas.
A csókról már a Bibliában is olvashatunk, de úgy, mint az isteni érintés, amely életet lehel Ádámba, majd Júdás, az áruló próféta hamisságának jeleként. Az Énekek énekének szerzője azonban mai jelentésében használja: „Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál”, vagy „Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam”.
Bár azt tartják, hogy az anya gesztusából ered, aki átadja a kicsinek a megrágott ételt, mások azzal érvelnek, hogy az új-guineai pápua anyák, akik ma is így etetik a gyermeküket, a szerelmesek csókját az európaiaktól vették át.
A kőkorszakban állítólag az izzadtságot nyalták le egymás arcáról a só miatt, az ókori görögöknél az egyneműek fejezték ki egymás iránti szeretetüket, a perzsa világban a férfiak közötti egyenlőség jele volt a csók. Az ókori Rómában, ahol az asszonyoknak szigorúan tilos volt a borivás, azt ellenőrizték az ajak megérintésével, hogy nem vétettek-e a törvény ellen. A fiataloknak annyira megtetszett, s annyit ellenőrizték egymást, hogy Tiberius császár betiltotta a csókot. Az őskeresztényeknél köszöntésként szolgált, később a tisztelet, az alárendeltség jeleként, s a püspök csókkal illette a felszentelt papot. Volt időszak, amikor mágikus erőt, a lélek cseréjét tulajdonították a csóknak.
Az európai ember számára csak a reneszánsz korban vált a férfi és nő egymás iránti vonzódásának kifejezőjévé, miközben az indiaiak ősi szanszkrit nyelvű szerelmi tankönyvében, a Káma-szútrában, amelyet Vátszjájana filozófus írt, már Kr. u. a 6. században megfogalmazták, hogy a csók a vágy gerjesztésére szolgál. Ahogy azt is, hogy „az első találkozásokkor mérsékelten alkalmazandó, de a későbbiekben minden fajtája mérték nélkül és gyakran javasolt”. A csók lehet „egyenes, hajló, elforduló, szorító és erősen szorító, összeszorító csók” az emberi szexualitás szanszkrit nyelvű összefoglalója szerint.
A nyelves csókot állítólag egy francia városkában vezették be, hogy a nagy túlszaporodás veszélyét megszüntessék.
Latin elnevezése szerint a tisztelet (osculum), a szeretetteli barátság (basium) és a szenvedélyes szerelem (saliorum) jeleként alkalmazható.
A csók történetében való rapszodikus kalandozás után idézzük a témával foglalkozó írásokból, hogy egy szerelemes pár több mint félmilliószor csókolózik évente. Egy csókolózás alatt annyi kalóriát éget el a szervezet, mintha egy jó hosszút szaladtunk volna. Ha egészséges emberek csókolóznak, a kicserélt baktériumok a természetes antibiotikumok képződését segítik, s a partner nyála többórai immunitást jelent. Mivel beteg embereknél a csók fertőző lehet, a talán egyéb okokból is, vannak népek, ahol ma sem vált általánossá. Avagy ki tudja? Lehet, hogy az orrukat csók helyett összedörgölő eszkimók is átvették, s a kínaiaknál, ahol a szexuális érintkezés elfogadásának a jele volt, most már lazábban használják a szájnak a szájjal való kontaktusát.
Egyik legszebb ábrázolása a képzőművészetben Rodin fehérmárvány szobra, amely a párizsi Rodin-múzeum ékessége.
