CSATLÓS IRÉNRE szül. Dósa
Elvesztettem azt, akit annyira szerettem,
jókedvem, nyugalmam vele elvesztettem.
Üres már a lakás, nincs kit hazavárjak,
ezért nem jön éjjel szememre álom.
Majd, ha elindulok, napjaim betelvén,
karjaid kitárva várj az út végén.
„Tudom, hogy búcsú nélkül oly messzire mentem,
tudom, hogy megsiratsz nagyon gyakran engem.
Nyugodj bele, most már nincs mit tenni,
ahol én vagyok, onnan nem lehet hazajönni
Szerettem volna még veled lenni,
de a halál legyőzött, el kellett menni.”
Könnyes az út, mely a sírodhoz vezet,
a Jóisten őrködjön pihenésed felett.
Két kezed munkáját mindenhol látjuk,
áldott, szép emléked, míg élünk, szívünkbe zárjuk.
A fájdalmat leírni nem lehet,
csak letörölni az érted hulló könnyeket.
Könnyes szemmel tekintünk az égre,
kérjük a Jóistent, hogy nyugtasson békében.
Fájó szívvel emlékezünk március 24-én CSATLÓS IRÉNRE szül. Dósa halálának 3. évfordulóján. Szeretett férjed, három fiad, három menyed. Pihenj békében! (7121)
