Csak az agyag van fogyóban

A tehetség, a szépség és harmónia igénye, a klasszikus emberi értékek tisztelete, a mesterségbeli tudás mit sem veszített az idő múlásával. Bálint Károly szobrászművész 87. születésnapján is ugyanazzal az izzó, belső intenzitással igazodik az alkotáshoz, rég felvállalt művészi hitvallásához, amivel hosszú és példásan termékeny pályáját elkezdte több mint hat évtizeddel ezelőtt. Márványból, fából, terrakottából, bronzból készült plasztikáiból jó néhány ott van művészgalériának is beillő marosvásárhelyi otthonában, ahol beszélgetünk, még több belőlük országban, világban családi lakásokban, intézményekben szerez örömöt a művé- szetkedvelőknek, köztereken hirdet emberséget, sugall eszményt, szép eszmét, továbbít humánus értékeket. Az aktok, portrék, kis szoborkompozíciók sokasága a művész nagyra tartott festőkollégáinak képeivel és saját festményeivel kiegészülve kínál olyan lenyűgöző környezetet a párbeszédhez, amely szétfeszítve a köznapi eszmecsere kereteit, a reneszánsz alkotói ideálok irányába terelné a szót. De a prózai valóság nem feledhető, az alkotáshoz, mintázáshoz szükséges anyag, a műtermi tartalékként kifogy- hatatlannak vélt jó minőségű agyag elfogyott, az utolsó mű már nem válhatott egész alakossá. Az ártatlan tisztaságot, az álmodozó ifjúságot jelképező, optimizmust sugárzó lányakt némiképp torzóként mutatja föl a szobrász alkotói erényeit. 

Ez az utolsó munkája, mondja Bálint Károly. Talán a legutóbbi, pontosít a vendég. Nem, jól fogalmazott, erősíti a művész. Nincs több agyag, és jelenlegi fizikai állapota sem engedne több ilyen feladatvállalást. Akkor kell abbahagyni, amikor a szobrásznak még nem kell művészi kompromisszumokat kötnie. Elfogadható álláspont, de bízni lehet abban, hogy jobbra fordulnak még a dolgok. Tegyük hát hozzá az április 29-i születésnapi köszöntőkhöz a magunkét is: Isten éltesse sokáig Bálint Károlyt erőben, egészségben, további alkotói sikerekben!