2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csütörtöki kimenő

Évekkel ezelőtt Pesten jártamban-keltemben, mit sem törődve a fertezéssel, amely egy milliós nagyvárosban bárhonnan előbújhat, és mindig minden sarokban leselkedik (tudatos vidéki-vademberi félelemmaradvány), mégis elcsodálkoztam azon, hogy fel-feltünedezett a Váci utca forgatagában vagy a villamoson, a Duna-korzón és a Várban (hirtelenjében ezek a közhelyek jutnak az eszembe) egy-egy alak, rendszerint távol-keleti nő (szeme vágásából ítélve), aki maszkot visel. Maszkot fényes nappal, a magyarok fővárosában – de nem csak ott –, valamilyen ragadós nyavalyától tartva, amit mi, európaiak terjesztünk viszonzásul azért, mert ők találták fel a papírt, a selymet, az iránytűt, és a nyomtatás kezdetei is hozzájuk köthetők. Ekkor arra gondoltam mérhetetlen européer gőgömben, hogy né, ez a japcsi-kínai attól fél, hogy ráragadhat valami az európai gótikus-humanista-descartes-i-felvilágosult-barokk-rokokó-romantikus-impresszionisztikus-nonfiguratív művelődésnyavalyábul, márpedig ő továbbra is őrizni kívánja a Ming dinasztia cserépkatonái és a nagy fal védte kultúráját, ja és Budapestre (Frankfurtba és/vagy Párizsba) is csak azért kirándult, mert divat Európát egyszer látni és megutálni.

 Holott szegény pára csak védekezni akart olyan betegségek ellen, amelyek odatúl az ázsiai halmokon és pusztákon ismeretlenek. Valószínűleg ezt tanácsolta neki háziorvosa, az utazási iroda, a személyi biztosító. Fő az óvatosság. Mit lehessen tudni, mi dúl „exta Asiam”?

 Meg aztán előttük lebeghetett az amerikai indiánok, az őslakók szomorú példája, a műveltebbje, az olvasottabbja bizonyosan tudomással bírt ama felháborító tényről, hogy a rézbőrűek nem csupán Francisco Pizarro González aranyfalánkságának és kegyetlenkedéseinek estek áldozatul, hanem piszkosul pusztították őket a spanyorok és portugézák által behurcolt euro-betegségek, amelyekkel szemben nem volt ellenálló immunrendszerük (pl. pestissel szemben). Az meg tényleg közismert tény, hogy vissza is lőttek a derék bőrharisnyák és tomahawkcsiszolók a bujaság büntetése gyanánt a szifilisszel, amit felénk francúz nyavalyának vagy francnak híttak szenvedő eurohun őseink. 

 S ha már a civilizációnál bolyongunk, egy most olvasott könyv (Niall Ferguson: Civilizáció) döbbentett rá arra, hogy ezt a mi fene nagy és büszkén hirdetett, tűzzel-vassal, csellel és sajtóval, fényképpel és tükörrel (olykor személyes példával) terjesztett műveltségünket és civilizációnkat fiatalemberek alkották meg az évszázadok (ezredek) során, ui. az emberiség átlagéletkora rendkívül alacsony volt, harmincöt-negyven év körül járhatott, két-három évtizedre szabták a régiek aktív életkorát, elvitte az alkotókat a kórság, a korai rokkantság, a tisztaság hiánya, a rossz ivóvíz és az egészségtelen vagy elégtelen táplálék, járványok, háborúk, rossz kormányzatok, ostoba hiedelmek. Az információ hiánya.

 És azt is állítja, hogy a civilizáció egyik pillére, a fejlődés egyik motorja a (z orvos-) tudomány lett, amelynek célja az emberélet meghosszabbítása volt, lassan felismerve a betegségek okát és a leküzdési módozataikat. Igaz, több veszedelmes vírus mutálódott, elöregedett, mondhatni kiment a divatból. A meghosszabbított életpálya többlettermeléshez vezetett, először Nyugat-Európában. A gonosz kapitalisták ismerték fel, hogy a munkásegészségügy igenis elsőrendű fontossággal bír – felállított betegsegélyzők, ingyen-/szegénykórházak, olcsó gyógyszerek, pihenés, nyolcórás munkaidő, munkahelyi egészségvédelem, munkavédelmi szabályok –, hogy a munkaerő hosszabb ideig és hatékonyabban kizsákmányolható lehessen, minden ellenkező dickensi nyomorregénnyel és engelsi elrettentéssel szemben.

 Ugyancsak a gazdaságtörténet oxfordi professzorának lapjain találtam azt a megállapítást is, hogy számos elítélendő jellegzetessége mellett a kolonializmus, elsősorban az angol, azt is jelentette a 19-20. században, hogy a gyarmattartók kórházakat építettek, megtanították a bennszülötteket arra, hogyan védekezzenek a (fertőző) betegségekkel szemben, milyen egészségügyi előírásokat kell betartaniuk. Azaz a civilizáció egyik áldását vitték el szó szerint a vadonba. A baloldal és a felszabadító mozgalmak éppen ezt a vonulatot tagadják, holott a tegnapi felszabadító hős tábornokok és civil értelmiségiek (ma diktátorok, bukott népnyúzók, száműzött iszlám terroristák) rendszerint valamelyik eur-amerikai egyetem diákjai, neveltjei voltak, aki a jól felszerelt könyvtárakban, kórházakban, laboratóriumokban, katonai akadémiákon és lázadófészkeknek nevezett egyetemeken ismerkedtek meg civilizációnkkal, melyet úgy akartak/akarnak meghonosítani odahaza, hogy tagadják azt. 

 És most jut eszembe: a világjárvány elleni vakcina nem Bamakóban (Mali) és nem Harraréban (Zimbabwe) készül majd el.