Mire nem jó egy kiadós nemzetközi konfliktus? Porhintésre kiválóan alkalmas.
Mire nem jó egy kiadós nemzetközi konfliktus? Porhintésre kiválóan alkalmas, mert az, hogy az ukrán válságra és az ország védelmi kapacitásainak növelésére hivatkozva tizenöt hadiipari vállalat állami tartozásait törölte el a kormány egy tollvonással, az említett műfajban iskolapéldának is beválik. Mert ezzel a húzással még nem az ország védelmi kapacitását növelték, hanem a rossz gazdálkodás következményeitől védték meg a szóban forgó cégeket.
Az intézkedés régi balkáni szokásmód szerint durván diszkriminatív, mert a kormány kizárólagosan állami tulajdonú társaságok tartozásait engedte el. Magántulajdonú bedolgozóiknál szóba sem jött ilyen kedvezményes eljárás. A többek közt a botcsinálta politikusok fizetését is kitermelő magánszféra mifelénk csak szabad prédája a döntéshozók harácsoló kedvének. És itt nem feltétlenül enyves kezekre, hanem jobbára a közügyekkel megbízottaknak a hozzá nem értésére kell gondolni. Arra a gazdaságpolitikai felfogásra, miszerint az állam kiadásai az elsődleges fontosságúak, az ezekhez szükséges fedezetet pedig mindenáron le kell nyúzni a magánvállalatokról és az adófizetőről. Nem csak a múlt század végi rendszerváltás óta honos felfogás ez a regáti tájakon, hiszen egy napokban megjelent tanulmányban idézik a román királyság korabeli pénzügyérének 1916-os jelentését, amely szerint akkoriban is ugyanezekkel a gondokkal küzdött a román államapparátus, akárcsak ma: túldagasztott, rossz hatásfokkal dolgozó intézményei felelőtlenül szórták az adófizetők pénzét.
Ahol rosszul terveznek, ott néha a puska visszafele is el szokott sülni. Már nem százados, hanem egészen friss példa, hogy például a sört terhelő luxusadók tavalyi megemelése, amit a klasszikus balkáni recept szerint hasra csapós tervezés előzött meg, nem jövedelmet, hanem egyenesen veszteséget „termelt” az államnak. A sörgyártók egyesületének a minap közzétett éves jelentéséből derül ki, hogy az adóemelés és az ebből elkerülhetetlenül jelentkező drágulás akkora mértékű fogyasztáscsökkentést idézett elő a piacon, hogy az államkasszába 155 millió lejjel kevesebb pénz folyt be ebből az adótételből. És akkor még egy szó sem esett a sörpiac zsugorodása nyomán munkahelyekben, vendéglátók forgalmában, szállítók bevételeiben jelentkező veszteségekől, amelyek a maguk során további lehetséges adóbevételek kiesését is hozták.
Tényleg növelésre szorul a védelmi kapacitás. De nem is annyira az országé, mint az adófizetőké a kormányosok fejetlen gazdaságpolitikájának következményeivel szemben. Jó hír, ha igaz, hogy nemsokára felszámolnak egy sor idejétmúlt illetéket, ám ahhoz, hogy a kiadásainak fedezetét összeharácsolni próbáló államgépezet helyére egy olyat állítsunk, amely a tisztességes munkát támogatja, és az ebből származó bevételből gazdálkodik ésszerűen, ahhoz még sok nyugati fecskének kéne a regáti kancelláriákba fészkelnie.
