2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Brong a szív

Hommage à Derzsi Sándor (1919–1978)

Rosszat sejtve sietve elhatározzák, hogy a setét múlt okozta szenvedések jóvátételére minden károsultnak elengednek tíz évet az életéből. Feladat: személyivel jelentkezni, felírják az adatokat, elveszik az igazolványt, benne a tíz évvel korábban készült fényképpel – pár nap múlva majd újat adnak.

Csinger nem jelentkezik. Még mindig fél? Végül kopog. Kiderül: jól sejtette, amikor rosszat sejtett. 

Nem jó a képe.

Megint. 

A réginél is legalább tíz évvel öregebb a tíz éve készült fotó. 

Húsz évet kell fiatalodnia.

Korholás, morogva. 

Védekezik. Akkor is maguk vettek kezelésbe, mert bántó a fizimiskám. Kaptam öt évet.

Mérges a brutó. 

Csodálkozik Csinger. Talán szabadság van? Meg se motoznak. Mi lesz?

Mi lenne. Másik öt. 

Hát ez nem volt mondva.

Na, esetleg olyan három körül, dünnyögi a brutó. Türtőztetve nézi, amint az idő 

előtt idétlenre plasztikázott balfác ügyetlenül kifűzi bakancsát, lerángatja a lábára rongyolódott kincstári zoknit. Csoda, nem büdös.

A balfác ügyetlenül feltérdel a tíz éve is éppen így nyikorgó székre. Odakínálja a pozíciót.

Rekedt morgás.

Csingerálsz.

Balfác nem reagál.

Csingerálsz!

Balfác szót fogad.

Nyihaha, nyihuhu! Nyerít, nyerít a brutó.

Mohón s betelhetetlenül, kéjesen rázkódik, mint havasi vízmalom rostája.

Csingerálj, disznó!

Végül a brutó lihegve leáll. Betelt – s mintha szaunából, boldogan törli magát.

Oszlik az élvezet köde. Szemrevételezi az alanyt.

Nyavalyás derbedó. Hát nem akarsz fiatalodni?!...

Csinger a száját pecekre szorítva próbálja csikorgatni nagyon mínuszos fogazatát. 

Ez az élvezet, né. Mutatja a bikacsököt. 

Most faszoltuk, tiszta ámérikai. Korszerűsödünk, hékám.

Bevág vele. Tizenötnél kegyelmet gyakorol. Csinger némán ifjodik. Mindene sír.

Köpne sokat, nagyokat.

Nem nyeli nyálát. Csütöri cseppet se cseppint.

Kell majd pofába.

Befelé sziszeg. Kurvául sajog az ánusza. 

Befelé káromkodik. Muszáj-fiatalodik. 

Megpendül valami tárgy. 

Mi az, emeli új gumibotját a brutó. 

Brong a szívem. 

Az miféle?

Az? Úgy dring-drongol. 

Neked a szíved is csingerál? 

Nem, nem. Szimplán csak brong.

Hát akkor mi a brant pattant akkorát? 

Csak a bicski. Pönög.

Ki az a Bicski?

Tudod te jól. Mondaná, s nem szól.

Na, állj csak ide. Hajolsz előre. Moti, moti, mi van itt? Itt nincs semmi, mocskos derbedéj.

Szólítja a gyanúsítottat. Helló, Bicski. Téged keresnek!

Az bizony nevét hallva belegongulva pendül.

Mégis kést hordasz magadnál? Na megállj, te derbedó!

Motozza, gyomrozza, veri. A zseb likas, üres.

Hát mit bicskizel, hülye balfác. Itt sincsen semmi.

Bicskivel esemesezünk, sóhajtja Csinger.

Micsináltok.

Sakkozunk, smaszi. Fejben.

Küldöm neki. 

– Csak pönögj szépen. 

S ő válaszol. 

– Csak brongjál bátran.

Brutó felhördül. Odakap. Oda, oda. 

Jaj, jaj. Jaj, jaj. Jaj, jaj.

Aztán csak csend.

Felnyög, sokára: 

– Ki halt meg? Kinek harangoznak?

Neked szaggatnak. 

Brongja a szív.

Akkor még pönögök egy kicsit. 

Csilingeli bicski. 

Nem tudni, brutó hallja-e: 

Isten neked megbocsát. 

Én nem.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató