Bolyai János és Kőrösi Csoma Sándor

Az idén április 9–11. között Gazda József szociográfus, művészettörténész meghívására részt vehettem a 26. kovásznai Kőrösi-napokon és a Kőrösi Csoma Sándor – Művelődési rétegződések Eurázsiában című, 26. tudományos konferencián.

Az idén április 9–11. között Gazda József szociográfus, művészettörténész meghívására részt vehettem a 26. kovásznai Kőrösi-napokon és a Kőrösi Csoma Sándor – Művelődési rétegződések Eurázsiában című, 26. tudományos konferencián. Gazda József kívánsága az volt, hogy lehetőség szerint Bolyai Jánosnak a magyar nyelvről írt gondolatait ismertessem. Úgy éreztem, hogy ha méltó módon fel akarok készülni a konferenciára, akkor át kell nézzem Bolyai János kéziratait abból a szempontból, hogy vajon hogyan vélekedett Bolyai János Kőrösi Csoma Sándorról. Ugyanis Bolyai Jánosnak minden közügyekért dolgozó gondolkodóról, minden közszereplőről, költőkről, írókról, tudósokról eredeti véleménye volt.

Többen is írtak Bolyai János nyelvészeti munkásságáról: Abafáy Gusztáv, Benkő Samu és legutóbb Marácz László Hollandiában élő nyelvészprofesszor. Benkő Samu híres, négy kiadást is megért, a Bolyai-kutatás szempontjából alapvetőnek tekintett Bolyai János vallomásai című művében a következőt írja:

„Az olvasmányaiból ismert tudósokat gyakran megnevezi, s ha szükségesnek véli, a könyvcímeket vagy a szóban forgó lapszámot is idézi. Apja, Köteles és Szász művein kívül a következő nyelvészeket, illetve nyelvészettel is foglalkozó írókat említi: Révai Miklós, Dugonics András, Kazinczy Ferenc, Gyarmathi Sámuel, Fogarasi János, Kerekjes Ferenc, Benczúr János, Vörösmarty Mihály, Kőrösi Csoma Sándor, Engel József, Nagy János.

…

A nyelvészek és nyelvészettel foglalkozók neveinek előbbi felsorolása azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinek valamely munkája meg is fordult Bolyai kezében. Sokukról csak másutt olvasott utalásokból vagy hivatkozásokból szerzett tudomást. Így szinte teljes bizonyossággal állítjuk, hogy Vörösmarty vagy Kőrösi Csoma nyelvészeti munkáiból egy sem került a szeme elé, rájuk vonatkozó ismeretei másodkézből származnak.”^[1]

Csetri Elek Kőrösi Csoma Sándor című könyvéből megtudhatjuk, hogy korán, már 1836-ban bekerült a Teleki Tékába Kőrösi Csoma Sándor alapvető két műve.

„Az Erdélynek juttatott példányok elosztásából Kőrösi Kalkuttában, 1835. július 18-án kelt és a Nagyenyedi Kollégium professoratusához intézett levelében pontosan kifejtette kívánságát. Tíz névből álló lajstromot állított össze azokból, akiknek könyvei példányait szánta.

…Az Erdélybe küldött könyvek elosztásában határozó Magyar Tudós Társaság Kőrösi kívánságát tekintetbe vette ugyan, de az övénél kétségtelenül helyesebb rendet állapított meg. Kőrösi Erdély részére juttatott »tibeti szókönyvéből és grammatikájából« a Magyar Tudós Társaság 1836. Január 11-i ülésén úgy döntöttek, hogy a nagyenyedi Kollégiumnak adott 2–2 példányt leszámítva, a következő művelődési intézményeknek adományozzanak Kőrösi munkáiból: Kolozsvári Királyi Lyceum, Kolozsvári Református Kollégium, Kolozsvári Unitárius Kollégium, gyulafehérvári római katolikus püspökség, balázsfalvi görög-katolikus püspökség, Udvarhelyi Református Kollégium, a marosvásárhelyi Teleki és a nagyszebeni Brukenthal Könyvtár.”^[2]

1836-ban bekerült a Teleki Tékába Kőrösi Csoma Sándor Kalkuttában 1834-ben megjelent két korszaknyitó műve. Bolyai János 1836-ben, 1839-ig Marosvásárhelyen tartózkodott, 1839-től 1845-ig Domáldon, majd haláláig újra Marosvásárhelyen. Feltételezhető, hogy kezébe vette Kőrösi Csoma fent említett műveit. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy Bolyai Jánosnak idéznie kellett valahol az említett könyveket, és így is történt. Kézirattöredékeiben egyelőre csak két helyen találtam meg Csoma Sándor említését, de biztos vagyok benne, hogy több Bolyai János-kézirat-darabon is szerepelnie kell Kőrösi Csoma Sándor nevének.

Az egyik kéziratdarab, mely tartalmazza Kőrösi Csoma nevét:

„Meg jegyzem ezáltal, hogy az Afrikai helységek, hegyek, folyamok ’s népek nevei is, mint a’ kelet-indhoniak is, bár az utóbbi sina beljében (éjszaki részében) már a’ híres nyelv hősünk Kőrösi vélte vagy hitte vagy gyanította a’ magyarok származása helyét, ’s tán éppen a’ mahdzsu vagy mandzsuk az ottani rokonaink.”^[3]

A sina beljében Bolyai János olvasatában azt jelenti, hogy Kína belsejében, és tudott dolog, hogy Kőrösi Kínába indult, mikor útközben nagyon megbetegedett, és Dardzsilingben elhunyt. A kelet-indhoniak a kelet-indiaiakat jelenti. A részlet csak egy gondolatfoszlány, de jól érthető, és igen pontos információ az 1840-es években Kőrösi Csomáról. A kedves olvasó ne értse pejoratív értelemben, hogy Kőrösit „híres nyelv hősünknek” titulálja Bolyai János. Nála a hős valódi értelmet kap a szó nemes jelentésében. Ő maga azt írja a matematikáról, hogy „hőn és hősön szeretett tanom”.

A Bolyai kézirataiban eddig megtalált második említése Kőrösi Csomának:

„no ha nem mindenki volna képes, oly hosszasan (képzelt rendszeresen) értekeződni róla; hanem a’ helyt itt csak annyit ajánlok, ’s magam arra törekszem, hogy szükség esetében, vagy lehető kevés és nyelvünk természete ’s szelleme vagy hasonlatosságánál fogva, szerinti változtatás által idomítsam az új szót (mire nézve atyám is sok próbákat tett munkáiban), ’s az hol szó hiányzik nyelvünkben, ’s eredeti új szó csak erőltetve idomítathatnék: ne vonakodjunk vagy a’ latin vagy a’ német vagy más nyelvből a’ legcélszerűbb szót azt, sőt tibeti nyelvnek is, utóbbiról írt is Kőrösi melyeket is a’ nyelvbúvá-rok sokat emlegetnek, ’s az orosz birodalom’ leírtjában többnyire neveiket megláthatni”

Ebben a kéziratdarabban arról van szó, hogy a reformkori nyelvújításnak megfelelően a matematikában is új szavakat kell alkotni bizonyos fogalmakra. Például Bolyai Farkas alkotta szavak: dividálásra = pároztatás (ma osztásnak hívjuk), koefficiensre = nemző (ma együtthatónak nevezzük stb.), ezek nem maradtak meg, de az átfogó, befogó, átló Bolyai Farkastól bekerült a matematikai szaknyelvbe. Szóval Bolyai János azt ajánlja, hogy ahol nincs megfelelő magyar szó, ott hagyjuk meg a latint vagy a német terminus technikust, de akár Kőrösi után a tibeti nyelvből is kölcsönözhetünk szavakat! Szerintem ez is bizonyíték arra, hogy Bolyai János kezébe vette Kőrösi angol-tibeti szótárát. Mindenesetre, ahol idétlen szavakat találunk, ott ne idomítsunk a fogalomra szörnyűségeket. Polinomra próbálkoztak a falka mennyiséggel, parabolára a lőkanyarral, prizmára a lángszabásúval.

Bolyai János nagyon sok nyelvészt, régészt, irodalmárt megemlít, akik így vagy úgy próbálkoztak a magyar nyelv megreformálásával. Erről a következő részben szeretnék szólni.

^{[1] Benkő Samu: Bolyai János vallomásai, Kriterion, 1972, pp. 198-199.}

^{[2] Csetri Elek: Kőrösi Csoma Sándor, Kriterion, 1984. p. 151.}

^{[3] BJ 843/1v.}