„Hogyan él 1 újdonsült vega rádiós 3 kutyával, 2 macskával és 1 megrögzött nikotinfüggő férjjel?” – erről kaphatunk derűsen őszinte képet Bódizs Edit rádiós szerkesztő Ludasmanyi blogbejegyzései című új könyvéből. A szerzővel a Garabontzia Kiadó gondozásában megjelent kötet születéséről és kulisszatitkairól beszélgettünk.
– Mikor és hogyan lettél Ludasmanyi?
– Egyszer kipattant az agyamból, hogy mindig azok a nevek jók, amelyek valamire hasonlítanak. Ludasmanyi például jól odamond a világnak, megbosszulja a sérelmeit. Én is valami ilyesmit szerettem volna: elmondani a véleményem azoknak, akiknek nyilvánosan nem mondhatom el. Miután megvolt a név, két évig csak forrt, érlelődött bennem az egész. 2016 tavaszán kezdtem el blogot írni.
– Milyen visszajelzéseket kaptál?
– Az első bejegyzésemre nem sokan figyeltek fel, de aztán megírtam a Százlejes belvárosi történet címűt, ami egy átverésről szól. Jogilag megtámadhatatlan illetők engem is becsaltak a kelepcébe, így, mivel mást nem tehettem, megírtam az esetet. Akkor robbanásszerűen ugrott meg a blogom olvasottsága. Ettől felbátorodtam, és nagyobb lendülettel vetettem bele magam az írásba.
– Hogyan lett a virtuális naplóból könyv?
– Sokáig nem éreztem úgy, hogy a blogbejegyzéseimnek könyvben lenne a helyük. A párom, Kleindl László, a Garabontzia Kiadó igazgatója biztatott, hogy pályázzak a kötet megjelentetésére a Communitas Alapítványnál, és nagy meglepetésemre sikerrel jártam. Ez számomra hatalmas áttörést jelentett.
A „most”-tól a „volt”-ig
– Beszéljünk kicsit a Ludasmanyi blogbejegyzései szerkezetéről.
– Akárcsak az internetes felületen, a könyv elején is a legújabb történetek olvashatók, így a „most”-ból indulok, és visszafele haladok az időben. Persze, nem került be minden bejegyzésem, kimaradt például egy útleírás, ami nagyon sok fotót igényelt volna, illetve pár olyan írás, amelyek egy pillanatnyi hangulatból születtek, aztán érvényüket vesztették, akár egy egynapos hír. Olyan írásokat válogattam be, amelyek
leginkább rólam szóltak, a múltamról, a jelenemről, és amelyekben volt valami kis csavar, misztikum. Ebbe az irányba szeretnék elmozdulni a jövőben is.
– A könyv hátlapján, az Útmutató a blogíráshoz című utószóban megjegyzed: „...nem is tudnék másképp írni már, csak blogírni...” Miben más, több számodra ez az alkotói forma?
– Az így született szövegek a posztolás után is bármikor módosíthatók, így az írás rugalmassá válik. Mi több, a hozzászólásaikkal az olvasók is késztethetnek a változtatásra. Ez tehát egy nyílt tér, egy olyan lehetőség, ami korábban nem adatott meg. Az is igaz, hogy míg 2016-ban egyből népszerűvé vált a blogolás, mára lankadt az iránta való érdeklődés, így nagyon szuperet kell produkálni ahhoz, hogy felfigyeljenek ezekre a virtuális bejegyzésekre. Az én írásaimat sokan azért szeretik, mert teljesen őszinték. Amúgy az emberek mindig is a kalandokra és a szerelmi történetekre voltak a leginkább fogékonyak, meg persze az időszerű témák is nagyobb olvasottságra számíthatnak.
– A sajátjaid közül melyik a kedvenc történeted?
– A Százlejes belvárosi történet, A retro musical (és a híd), illetve A ház fogságában című. Meg a Nagyutazás Szánduval. Ez egy kirándulásról szól, amit életinterjú formájában terveztem megörökíteni, de nem bántam meg, hogy végül blogbejegyzés lett belőle.
Napernyőrablás sirály módra
– Van-e valamilyen rendje, rituáléja annak, hogy mikor ülsz le blogolni?
– Én hétvégi írónak számítok, a rádiós munka mellett főleg ilyenkor van erre időm. De ha valami nagyon megérint, azt bármikor egy óra alatt rögzítem.
– Rendkívül rokonszenves számomra az a humor, amellyel a párodat megjeleníted. Ő hogyan viseli, hogy az írásaid egyik állandó mosolyforrása?
– Bizonyos írások súrolják a tűrőképessége határát, de általában benne van a játékban. Ezt jelzi az is, hogy eddig még nem dobott ki (nevet), meg a könyv szerkesztését is felvállalta. A mindennapokban állandó társam, így a könyvben is mindegyre feltűnik a három kutyám és a két macskám is. Így ezt a könyvet csak azoknak tudom ajánlani, akik szeretik az állatokat.
– Figyelemre méltó a könyv illusztrációs anyaga is, főként a címlapon látható fotó.
– Tavaly nyáron a tengerparton készítettem. A napágyak között sétált egy sirály, háromszor-négyszer is lefényképeztem, és csak később vettem észre, hogy az egyik képen úgy fest, mintha magával akarná vinni a magasba az egyik összecsukott ernyőt. Amikor megláttam, tudtam, hogy a könyvemnek mindenképpen ez kell legyen a borítóján.
– Milyen írói terveid vannak a jövőre nézve?
– Egy misztikus fantáziaregényről álmodozom, de úgy érzem, erre még nem állok készen. A közeljövőben nagyobb lélegzetű novellákat szeretnék írni, teli rejtéllyel, izgalmas fordulatokkal.
– A Ludasmanyi blogbejegyzéseit hol találják meg az érdeklődők?
– A marosvásárhelyi, Forradalom utca 4. szám alatti könyvesboltban. Emellett Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön is kapható.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
