Bezárva? Kizárva?

Bartha József 2 installációja

Ha marosvásárhelyi Alter-Native filmfesztivál, akkor ahhoz Bartha József képzőművész, látványtervező, kurátor neve is valamiképpen hozzá kapcsolható. Az ARTeast Alapítvány alapító elnöke, a B5 Stúdió művészeti tér létrehozója, házigazdája többnyire valamelyik kortárs művészeti projektje, országos vagy nemzetközi kezdeményezése kapcsán gazdagítja a rövidfilmes seregszemle programját. Idén a 29. fesztiválon 2 installációja vonzott sok érdeklődőt a B5 Stúdióba. A két nagy installáció, Az elveszett éden és Az éden keresése szinte teljes egészében kitöltötte a két kiállítóteret, a közönség alig fért el a november 3-i megnyitóján. A beszélgetni óhajtók a műteremház emeleti folyosóján folytatták a csevegést, átadva a helyet az újonnan érkezetteknek. Ők már nyilván elszalasztották a tárlat kurátora, Ungvári-Zrínyi Kata és Bartha József érdekes dialógusát, viszont elolvashatták a belső terem falára függesztett kurátori gondolatsorokat, és azokat a maguk elképzeléseivel összevetve viszonyulhattak a látványhoz. Aki nem olvasta el Ungvári-Zrínyi Kata ajánlóját az installációkról, az alábbiakban megismerheti.

„Bartha József installációs projektje szimbolikus töltetű tárgyakkal építkezik egy poétikus univerzumban. A világ álomszerű logikával épül fel: a tárgyak különös víziókban találkoznak, politikai utalásaik viszont gyomorszájon ütnek.

 Az elveszett éden

A Molotov-koktél fetisizálódik, vagy dekortárggyá szelídül, a diktatúra pedig, bár sok mindenben jelen lehet, de belesimul az élet szabad szemmel olvashatatlan szövetébe.

A kiállítás anyagában a politikai tartalom feloldódik a szürreális mindennapokban, és az elmúlt lázadás nosztalgikus állóképeibe fullad.

Az Éden keresése

A jelen kollektív imagináriumának tárgyi megnyilvánulása, amely darabokra hullik, és új, még fel nem fedezett, el nem ismert modellek szerint épül fel újra… A nosztalgia visszatérő elem, akár a kézi megmunkálású színes üvegvázákban jelenik meg, akár a kivágott fenyők erős jelenlétében. Mintha a tér is álomszerű jelleget öltene: egyszerre vagyunk bezárva és kizárva. A hatalom sokrétű és összetett dinamikái között pedig az ideálok csontjai függnek – olyan lényeké, amelyeket gondosan, a szellem rezgései és az elme munkája révén hoztunk létre.”

A látvány szakszerű megközelítését egészítsük ki leírásának köznapi szóhasználatával. Az elveszett éden sok-sok különböző méretű és formájú üveg rajzolatából áll össze iróniával és egyéb érzésekkel, érzelmekkel telítődő alakzattá a belső terem padlóján. 450 üveget láthatunk, három éven át gyűjtötte őket, tudhattuk meg a művésztől. Önmagukban is különös gondolatokat kelthetnének a nézőkben. De mindenikben dugó van, abból rongyszalag lóg ki, az üvegbe érő vége színes folyadékba merül. Kinézete alapján a cseppfolyós valami az üvegekben benzin is lehet. Saját tapasztalata aligha van bárkinek is erről a látogatók soraiban, de filmet mindenki látott, a látvány azonnal a Molotov-koktél képzetét váltja ki a nézőben. És mindazt, ami benne ezzel kapcsolatos. Ha jól szabadjára engedjük a fantáziánkat, az is feltűnhet, hogy a palackok elhelyezése a vastag, átlátszó, mégis némiképp tükröződő üveglapon az emberi sejtörökítő anyag, a DNS láncolatára emlékeztet. Tovább lehet gondolni.

Az első teremben egy másfajta installáció fogadja a belépőt. Négy sorban elrendezett, egymástól kemény fémrács kerítéssel, pengés NATO dróttal elválasztott szép fenyők, „karácsonyfák” uralják a termet. A magasban a kerítés szöges, pengés hurkain üveg dísztárgyak, más apró, otthonos tárgyak függenek fennakadva. Többségük kék, olyan üvegvázák, poharak, kelyhek, amelyekkel még az „átkos” idején ritka külföldi útjaink során az egykori NDK-ban tehettünk szert kevéske költőpénzre. A képzelet csontvázdarabokat, csonttöredékeket is eszünkbe juttathat. 

A menekültáradat, a napjainkban zajló migráció és az ahhoz való különféle viszonyulás hatványozza az installáció aktualitását. Az éden keresése csontba vágó érzelmeket vált ki az emberben. Nem maradhatunk közömbösek, ha körbejárjuk.

Érdekes megfigyelni, hogy miközben a konceptuális művészet jól átgondolt megnyilatkozásaival találkozunk a kiállításon, a formát öltött gondolathoz nagy adag érzelmi töltet is társul. Bartha József hangsúlyozta is az eszmecsere folyamán, a kor maga is ilyen, és talán az alkotói életkor is hangsúlyozza az ilyesmit: a conceptual artban továbbra is az ötlet, a gondolati tényezők a döntőek, de megvalósításukban egyre gyakrabban keres helyet magának az érzelem is. Olyan módon, mint ezen a tárlaton is. Megtekinthető december 15-ig.