Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Átlépni a múltam sehogy sem tudom,
hisz mindig követ, mint egy titkos árnyék,
s mert nem állhatok meg a félúton,
ezért mindenkor verőfényben járnék.
Sok mindent cipelek, ami csak teher,
habár énem része, fájdalmas batyu,
reám nehezedik és a földre ver,
ilyenkor az élet por, korom, hamu.
A hamu alatt még izzik a parázs,
mely ha lángra kapna, lehetne varázs,
a múlt romjain szép, új világ lenne,
még a múltam is megférhetne benne,
a múltra építhet csakis a jelen,
a tegnapi énem már történelem.
2020. május 6.