Eleve rosszak azok a szabályok, amelyeket hatásköri impotenciájuk kompenzálásáért alkotnak a hatóságok.
Eleve rosszak azok a szabályok, amelyeket hatásköri impotenciájuk kompenzálásáért alkotnak a hatóságok. Mint például amikor azért drágítanák az üzemanyagot, mert az adóhatóság képtelen rendesen elvégezni a dolgát, vagy most újabban a gyalogosok védelmében megemelik az átjárókat. Az ilyen fajta szabályalkotás ugyanis a vétkesek mellett a törvénytisztelőket is bünteti, jogtalanul egy kalap alá véve mindenkit – egyedül a dolgukat tisztességesen elvégezni képtelen illetékesek ússzák meg mindig szárazon ilyesfajta ténykedésüket.
A két említett intézkedés között lényeges különbség, hogy az emeletes zebráknak részben van mindenki számára pozitív hozadékuk is. Legalábbis ott, ahol a gyalogátjáró megemelését egybekötötték a biztonsági zóna kialakításával, meggátolva ezzel az adott szakaszokon amúgy is tilos parkolást. Ha ezt a földszintes gyalogátjáróknál is bevezetnék, azzal életeket lehetne menteni, mert a szabályosan közlekedő vezető jobban láthatná a szabály adta védelme tudatában átkelni készülő gyalogost. Jobb megoldás persze a drágább villanyrendőr volna, mert az csak akkor korlátozza a közlekedők haladását, amikor az indokolt, a forgalommentes napszakokban akár folyamatosan sárgán villogó jelzőrendszerként is szolgálhat, és a szabályokat betartva mindenki sértetlen maradhat.
A legjobb megoldás a bárminemű közlekedők védelmére azonban a nevelés. A botcsinálta megoldások helyett inkább arra kéne hangsúlyt fektetni, hogy zsenge kortól figyelmességre és szabálytiszteletre okítsák a leendő közlekedőket. Mert a jelenlegi közlekedési viszonyok és forgalomsűrűség mellett hosszú távon csak az érezheti biztonságban magát, aki ismeri a szabályokat, és képes figyelni önmaga mellett a többi közlekedőre is, akár gyalog jár, akár járművet vezet. Amióta az emberek szabályokat alkotnak az élet bármely területén, mindig is voltak olyanok, akik ezeket megpróbálták kikerülni. Ezeknek az embertársainknak a megregulázására is van megoldás. A szabálytalanul közlekedők, önjelölt gyorsulóbajnokok megfékezésére hivatott találmányt forgalmi rendőrnek hívják, ez mifelénk éppen kétféle változatban van rendszeresítve. Persze a rendeltetésének megfelelni az is csak akkor képes, ha nem bírságot vadászik, hanem elsősorban forgalmat irányít, s csak akkor büntet, ha kell. De amikor annyi baj van országszinten az emeleten, hogy a szabályalkotók nem rendszereznek, hanem a feladatkörük rendes ellátására való képtelenséget próbálják nevetségesnél nevetségesebb találmányokkal leplezni, akkor a minket körülvevő élet egyre inkább vidámparknak berendezett elmegyógyintézetre hasonlít. A hullámvasutak már rendesen szaporodnak benne. De mikor szabadulunk?
