Az óriás társa

Nimród már gyerekként kamionsofőrnek készült. Órákon át szerelgette a piros-kék-zöld járműveket, amelyek sötétedésig száguldoztak legóföld végtelen útjain. Érettségi után aztán megszerezte a C kategóriás jogosítványt. Huszonöt éves volt, amikor álma megvalósulni látszott. Egy magyarországi céghez vették fel.

– Az uniós országokba szállítottunk mindenfélét: építőanyagot, fát, öntödékbe vasat, még motorbicikliket is. Ausztriától Hollandiáig és Belgiumig fuvaroztam az árut. Még angliai utam is volt. Az autót feltették a hajóra, úgy utaztam, visszafele pedig vonattal jöttem a Csatorna-alagúton keresztül. Három hónapig voltam távol az otthonomtól. Akkor jöttem rá, hogy ez a mesterség nem csak a vezetésről szól, ez egy életforma. Legkevesebb másfél hónapig nem térhetsz haza, mert ahogy az egyik helyen lepakoltad az árut, már indulhatsz is a következő rakományért. Az autóban van két ágy, pár szekrény, egy hűtő, rendesen be kell költözni. Egy 40 tonnás, 16 és fél méter hosszú, 2,55 méter széles kamiont vezettem. Olaszországban olyan utcákon is jártam, amelyeknek szélessége éppen akkora volt, mint a járművemé.  

– Mi volt a legszokatlanabb?

– Egyrészt az egyedüllét, néha már magamban beszéltem. Másrészt a korlátozott tisztálkodási lehetőségeket szoktam meg nehezen. Nem az volt a gond, hogy Olaszországot leszámítva minden benzinkútnál fizetni kellett a zuhanyozásért – ennek ára 3 eurótól 5 euróig terjedt –, és Anglia kivételével az illemhely használata is pénzbe került. De a ruháimat is ki kellett mosnom, annyit ugyanis nem vihettem magammal, hogy mindennap tisztát vegyek. A benzinkutaknál nincs mosógép, így a mosdóban, a kagylónál tisztítottam órákon át a trikóimat, nadrágjaimat. 

– Az étkezést hogy oldottad meg?

– Hát igen, a mosás mellett a másik „kedvenc” időtöltésem a főzőcskézés volt. Egy német vagy egy francia kamionsofőrt nem látsz a parkolóban gázpalack mellett kuporogni, rizses húst kavargatni. A nyugati országokban a kamionosok megkapják a havi 3500 eurót, abból kényelmesen beülhetnek mindennap egy vendéglőbe. Engem kilométerre fizettek. Körülbelül 1200-1300 eurót kaptam volna egy hónapra, ha az előírt 28-29 liter gázolajnál nem fogyasztottam volna többet. Az üzemanyagtöbblet árát levonták a béremből, így maradtam vagy 900 euróval. Csakhogy amikor útra készülsz, sok mindennel fel kell szerelned magad. GPS-t, gázpalackot, a főzéshez alapanyagokat, fűszert vásároltam, körülbelül 200 eurós kiadásom volt. Ezt az összeget egy ismerősömtől kértem kölcsön, és a béremből fizettem vissza. És persze költőpénzt is kellett vinnem magammal. Egy ilyen úton legalább 200 euró elmegy, ha mindennap tisztálkodni akarsz, és néha elmész bevásárolni. Így több hónapos távollét után körülbelül 570 euróval maradtam. Ennyiért nem éri meg útnak indulni. Több munkát nem is vállaltam annál a cégnél. 

– Kiábrándultál a szakmából?

– Úgy döntöttem, hogy újra szerencsét próbálok. Ezúttal egy romániai cégnél alkalmaztak civil szerződéssel. Egy 7 és fél tonnás kamionnal 

„unióztam”. Ezúttal a barátnőmet is magammal vittem, hadd lásson ő is világot. Az első szállítmányt egy németországi városba kellett elvinnem. Úgy terveztem, hogy már hajnalban útnak indulok, de a főnököm azt mondta, ráér este indulni. Persze hallgattam rá. De amikor éjszaka a román–magyar határhoz értem, és meg akartam venni az útadómatricát, nem ment a szerver. Hajnalig szobrozhattunk a határnál, utána pedig száguldani kellett, hogy a megfelelő órában érjünk célba. Ezen az úton állandóan stressz alatt voltam az időeltolódás miatt. 

– Mennyit vezethettél megszakítás nélkül?

– Egy héten két 15 órás és négy 13 órás munkanapom volt. A 15 órából 10-nél többet nem vezethettem, a 13 órás munkanapon legtöbb 9 órát tölthettem a volán mellett. Minden levezetett 4 és fél óra után 45 perces szünetet kellett tartanom. Ezt a magyarországi cégnél meg is követelték, de a romániai főnököm arra biztatott, hogy ne tartsam be a programot. 

– Nem büntettek meg a rendőrök?

– Ezért nem. De amikor az utolsó rakományt szállítottam, a főnököm kiadta az utasítást, hogy hazafelé ne fizessek útadót. Rá is fáztunk erre, 500 eurós büntetést kapott a cég. Csak az volt a gond, hogy amikor a rendőr megállított, nem volt nálam elég pénz. Értésemre adták, hogy én meg a barátnőm mehetünk tovább, amerre akarunk, de az autó marad. Telefonáltam a főnökömnek, és szóltam, hogy utalja át a szükséges összeget a kártyámra. Csakhogy már beesteledett, egyetlen bank sem volt nyitva. De így legalább nyugodtan átaludhattam az éjszakát, másnap pedig kifizettük a büntetést, és indulhattunk is haza. Csak akkor mérgelődtem fel, amikor az 500 eurót a fizetésemből akarták levonni. Erre végül nem került sor, de ettől a cégtől is búcsút vettem.

– Volt, lesz egy harmadik kamionos kaland is?

– Úgy néz ki, hogy májusban egy olaszországi cégnek dolgozhatom. Három hónapos út lesz ez is, 1400 eurós bért ígértek. Bevállalom ezt is, aztán meglátjuk, mi lesz.