Az olvasás szenvedélyéről
Sok pedagógus elmondta, hogy a mai fiatalok nem szeretnek olvasni. Azt én is tapasztaltam, hogy – különösen vidéki fiatalok – megérik a 17–18. életévüket, és alig olvastak valamit. Inkább az interneten vagy a tévében a képes híreket olvasgatják.
A mi családunkban más a helyzet. Első megfigyelésem 1943–1944-ből való. Márton nagymamám örömmel olvasta a szép kivitelezésű könyveket, ha hozzájuk jutott. Az illusztrált könyvek kiemelkedő örömet jelentettek számára.
Utána édesapámon figyeltem meg, hogy vacsora után lámpafénynél azt kutatta az újságokban, miként alakul az európai országok sorsa a II. világháború után. Mi történik Németországban az ipari városokban, a technika fellegváraiban. Édesapám elsősorban gazdálkodó ember volt, de tejcsarnokot is működtetett, minden héten legalább 20 kiló vajat állítottak elő saját csarnokunkban. Amikor a mezőn már nem dolgozhatott, könyveket kölcsönzött az iskolai könyvtárból, és azokat sorra elolvasta.
Az én szellemi pihenőm is az olvasás. Egyben kutatás is, mert 1963 után olvasás révén igyekeztem megismerni a hindu, a kínai, az egyiptomi társadalmat és kultúrát. Széchenyi Zsigmond megírta India ókori történelmét, ismertette a márványpaloták értékét, az állatvilágot.
A természeti leírások is nagyon érdekelnek. Kittenberger Kálmán, Fekete István, Bársony István, Studinka László, Tavaszi Sándor írásai lenyűgözőek. Eötvös Lorándnak a hegyi túrázásról, az osztrák Alpokról szóló érzékletes bemutatása feledhetetlen.
Sokat tanultam Béldi Miklós biológustól. Sajnálom, hogy aktív kora a társadalmi átalakulások időszakára esett. Tőle ismertem meg a hártyásszárnyúak rendszerét, a bokrok s fák lombjai között táplálkozó gerinces állatokat, a denevérféléket, a baglyok alfajait.
Folytathatnám a példákat, mert az utóbbi 26 évben több tucat könyvet olvastam el és jegyzeteltem ki.
Remélem, ezt követően sok jó olvasmányban lesz részem!
Márton Béla
