Az okiratokkal való bizonyítás az új perrendtartási szabályok szerint
Ahogy már említettük, a bizonyítékokra valamint a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó törvényi előírásokat február 15-étől az új polgári eljárási törvénykönyv szabályozza.
Ahogy már említettük, a bizonyítékokra valamint a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó törvényi előírásokat február 15-étől az új polgári eljárási törvénykönyv szabályozza. Ezek a szabályozások csakis az említett időpont után beiktatott peres ügyekre vonatkoznak.
Ez alkalommal az okiratokkal való bizonyításra vonatkozó általános szabályokat mutatjuk be, a szeptember 1-jén hatályba lépett új polgári eljárási törvénykönyv szerint.
A polgári perben az egyik leggyakrabban használt bizonyító eszköz az okirat (înscris). Az okiratok olyan bizonyítékok, amelyek nyilatkozatokat vagy feljegyzéseket tartalmaznak bizonyos jogügyletekkel vagy jogi tettekkel kapcsolatosan.
Általános szabályként említjük, hogy a bizonyításra nemcsak a papírra rögzített írás alkalmazható, hanem bármilyen jellegű feljegyzés, attól függetlenül, hogy a nyilatkozat egy darab fán, fémen vagy más eszközön található.
Ezt az elavult szabályozást az új törvénykönyv a modern és egyben aktuális helyzetre alakítja át, előírva, hogy okiratként felhasználható bizonyíték lehet nemcsak a klasszikus, papírra írt szöveg, hanem az informatikai, illetve elektronikus formában rögzített irat is.
Az új polgári eljárási törvénykönyv részletes és teljes körű szabályozást nyújt az okiratokkal való bizonyításra nézve.
Az okirat más bizonyítási eszközökhöz viszonyítva jelentős előnyökkel jár. Ez általában már a per megszületése előtt létezik, bizonyítva a felek közötti jogi viszonyt.
Az okiratokkal való bizonyítás szolgáltatására vonatkozóan az új törvénykönyv a következőket írja elő:
Az első eljárási szabály szerint a peres feleknek jogukban áll okira-tokkal bizonyítani állításaikat, eredeti vagy az eredetinek megfelelő másolatokat felhasználva. Ilyenkor az a fél, aki másolatokat tesz le az ügyiratba, kérésre kötelezhető az eredeti felmutatására, illetve annak letételére. Ugyanakkor az idegen nyelvű szöveget tartalmazó okira-tokról hitelesített fordításokat kötelező szolgáltatni.
Az egyik fél kérvényezheti, hogy a bíróság kötelezze a peres felet egy bizonyos okirat csatolására az ügyirathoz, amennyiben az nála található. Az ilyen jellegű kérés csakis akkor hagyható jóvá, amennyiben az okirat a felek közös műve, vagy amikor a peres fél arra az iratra utal a per alatt. Másrészt pedig a törvény pontosan felsorolja azokat az eseteket is, amikor a bíróság köteles visszautasítani a fél erre vonatkozó kérését.
Amennyiben egyik fél megtagadja kihallgatását egy okirattal kapcsolatosan, a bíróság kérésére nem teszi le az ügyiratba, illetve bizonyítást nyer, hogy az okiratot elrejtette vagy megsemmisítette, a bíróság feltételezheti, hogy a másik fél állítása az irat tartalmára nézve bizonyított.
Újdonságnak tekinthető az az előírás, mely szerint abban az esetben, amikor egy szükséges okirat egy harmadik személynél található, a bíróság elrendelheti annak tanúként való beidézését, kérvényezve ugyanakkor ettől a személytől, hogy mutassa fel a bizonyos iratot. Abban az esetben, amikor egy jogi személyről van szó, ugyanazon előírások alkalmazhatók annak képviselőire.
Ezek az előírások érvényesek akkor is, amikor az okirat egy közintézmény vagy közhivatal birtokában van, azzal a megjegyzéssel, hogy ilyenkor a bíróság az egység vezetőségével tudatja azokat az intézkedéseket, amelyeket a bíróság hozhat a kötelezettség megtagadása esetén.
Kérdésekkel vagy hozzáfűznivalókkal forduljanak a szerzőhöz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
