Az író időnként hazaruccan Kolozsvárról, ahonnan minden elátkozott diktatúra, majd az agyonszaladt szabadság ellenére sem távozott „odaátra” „érvényesülni” – mert idehaza is jól ír, köszöni, az írásai eddig is eljutottak az „egyetemes anyanyelvi” forgalomba (itt egy kis forgalomzavar forog fenn); minden kötete jó, senki előtt nem kell pironkodnia tolláért, műveiért.
És még mindig fiatal! Szinte gyerekarcú ez a sokat tudó gúnzsos fiú, ez a (nagy pillanataiban) bajnok fejbokszoló legény az egykori Oncsa-telepről, aki még mindig gyermekkorát írja pompás novellákba, lézerrel metszett víziókba.
Karácsony előtt vagyunk – beszélgetünk, egyszer csak azt mondja: így neveli a fiát.
Hazajön a kiskölyök a suliból, az édesanyja azonnal rákezd, hogy ez már tűrhetetlen, mert nicsak, ismét beírtak az ellenőrzőjébe, megint rossz jegyet kapott stb.; és miféle apa az ilyen, aki cseppet sem törődik fia nevelésével.
Ekkor az író tekintéllyel feláll, szobájába invitálja a fiatalurat. Vagyis kicsit sem tágas dolgozójába, ahol alkot, azaz ír. A gyerek megszeppenve tesz eleget a meghívásnak. Súlyos pillanat ez: az atya megdorgálja fiát...
– Na, fiam, parancsolsz Kent cigarettát?
– Nem, inkább Marlborót óhajtanék...
– Ja persze, elfelejtettem, hogy ezt szívod... Parancsolj, kérlek!
Rágyújtanak, füstölnek, méregetik egymást.
Aztán.
– Valami erőset?
– A viszki is jó lesz, de víz és jég nélkül.
Kifújják a füstöt, az író már alig tudja visszatartani dühét.
Hirtelen ötlettel fia elé dobja a Playboy legújabb számát. A srác ráveti magát a látnivalóra, izgatottan lapoz, majd nagy későre elfúló hangon megkockáztatja a kérdést.
– És mondd, apu, ezt a sok jó nőt kicsodák… Szóval, kik szedhetik meg?
Ekkor robban ki a replika a bősz atyából:
– Hát azok, te hülye, akik nem kapnak szekundát matekból, meg románból, meg földrajzból, meg istennyilából!
Na, így. Az író egyébként lassan öt vagy hat hónapja nem kap fizetést. Lapja a bukás szélén, ő maga pedig akként tartja fenn magát, hogy az egyetemes anyanyelvterület egyéb lapjaiban, folyóirataiban közöl. Nemsokára, ha minden jól megy (tönkre?), megjelenik válogatott novelláskötete.
Hogy hol? Ugyanott.
Mikor boldog, folyton apjázik.
– Beosztom, apja – zárja a dumát. – Valahogy csak eléldegélünk.
*
Az író: Mózes Attila; az irodalmi hetilap pedig a Helikon. A fia első osztályos, a kis gézengúz.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
