Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Marosvásárhelytől Szászrégenbe vezető országúton, Gernyeszeget elhagyva, a Maros jobb oldalán lévő magaslaton, annak szakadékos peremén mutatkozik hosszú fehér foltjával a vajdaszentiványi kastély kétszintes épülete. Az egykori Zichy-kastély alsó szintje részben a domboldalba épült, emiatt a falu felől a második szint félköríves árkádjaival hosszú, tornácos, földszintes épületnek látszik…
Nagy Lajos király 1382. szeptember 10-én bekövetkezett halála után Erdély még éveken át viszonylag mentes maradt az uradalomváltást követő hatalmi harcoktól és politikai bonyodalmaktól, mely nyugalmat Losonczi Dezsőfi László személye biztosította.
Az elhunyt király kormányzati garnitúrájának legbefolyásosabb köréhez tartozó nagyúr ugyanis két évtizeden át irányt szabott Erdély vezető politikai állásfoglalásainak. 1331-től 1376-ig székely ispánként, 1376 júniusától pedig 1392 elején bekövetkezett haláláig erdélyi vajdaként.
Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében olvasható: az erdélyi vajda az udvarát kedvenc családi birtokán, Szentiványon rendezte be, és innen kormányozta Erdélyt.
A fényes udvar emlékét őrizte meg az erdélyi magyar lakosság azzal, hogy a községet mindmáig Vajdaszentiványnak nevezi.
Ezt erősíti meg Szentiváni Mihály Gyaloglat Erdélyben című könyvében talált utalás is:
„…Nevezetét honnan vette, nem tudhatom ki. A Kis Tükör vajdák mulatóhelyének írja…”
Az írásban először 1132-ben Sancto Johanne néven említett település Szászrégentől délre, a Maros folyó és a Luc-patak jobb partján fekszik.
A gernyeszegi erősséghez tartozott, illetve a szentiványi Székely, a monoszlai Csupor, a losonczi Bánffy, Dezsőfi és más családok birtokolták.
A 19. század elején gróf Kemény Sámuel, Horváth Albert, a Budai és a Szőcs családok birtoka volt.
„…a falu felső végén, a házak között, igen jól látszik egy régi vársánc kettős emelkedése és mélyedése, mit több száz lépés hosszában lehet kísérni, s ásatások alkalmával faragott kövek, épületalapok kerültek elő.
E vár múltjáról semmilyen információnk nincs. E várhelytől északra a Luc patak folyt, völgyének egy részét régi iratok Táborhely név alatt említik.
Mellette egy kutat ma is Királyné kútjának hívnak. Valamint a várral szemben, a Luc vize bal partján, egy halom vezetett tovább, melynek első látásra szintén nagyszerű sáncok nyomait sejtetik…”
A rejtélyes sáncok létezését Fekete kutatása az alábbi formában örökíti meg:
„…1837. április kilencedike: A falu keleti végén van egy hosszú begyepesedett földsánc, az országút által kettővé szakasztva, s ezzel átellenesen fekvő dombon, a határon, mintegy óranegyedire, más hasonló. Történetjöket nem tudták megmondani, most temetőnek használják a cigányok. A Budai családnak is ennek déli végében van sírboltja (kripta). Mondják, emlékezet feletti sírok is vannak bennök, hihetőleg lödözősánc volt a Régen felől közelítő ellenség ellen…”.
A mintegy hatvannyolc méter hosszú épület szélességéhez – 9,40 méter – mérten a falu útjától nézve kétsíkú tetőzetével aránytalanul nyomott (alacsony), a Maros felé néző emeletes épület impozáns képet nyújt. Mindkét szintje vastag téglafalakkal és boltozatokkal készült, és a 18. század késő erdélyi barokk szép példája.
A kastély másik épülete rövidebb, magas, törtsíkú fedélzetével a szakadék peremére merőlegesen áll. A kéttraktusos, boltozatos pincét a földbe ásták, így ez az épület is kétszintesként tükröződik a Maros vizében.
Mindkét épület építtetője ismeretlen.
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában úgy ír róla, hogy a földszintes épület magas homlokzatával és közel kétszer olyan magas dupla tetőzetével impozáns képet nyújt.
Nyolc, korintusi fejezetes oszlopokkal alátámasztott fedett portikusának háromszögű oromfala klasszicizáló stílusú, és rajta a gróf Kemény Sámuelné iktári Bethlen Kata családi címere és egy urna díszelgett.
A 18. század nyolcvanas éveiben készült épülethez a portikust Bethlen Kata férje halála után készíttette.
A homlokzatot háromtagú párkány zárja le, és függőlegesen falisávok, lizénák tagolják. Ablakai kereteltek a klasszicizáló barokk-empire modorában.
A hosszú házat eredetileg a Ferenc-rend birtokolta, ezt követően a Kemény család tagjai az elsők, akiket a birtok tulajdonosainak tudunk.
A fiatalon külföldi iskolákban tanult Kemény I. Sámuel szülei Kemény Miklós és gróf Wass Krisztina.
Hazatérte után feleségül kérte iktári Bethlen Katát, majd az 1700-as évek második felére Erdély egyik vezető államférfijává vált.
Szintén Fekete közléséből derül ki, hogy Kemény I. Sámuelnek két fia született. Egyiküket, Aranyos-szék fő királybíráját Kemény Miklósnak hívták.
Ő 1829-ben meghalt, így a vajdaszentiványi birtokot a fiatalabbik fiú, Kemény II. Sámuel örökölte, aki jó hazafi volt, pártolta a tudományt és a művészeteket.
Az 1841-i országgyűlésen unokafivérével, József gróffal – aki Gerenden élt – nagyszerű kézirat- és könyvtárukat felajánlották az 1842-ben alapítandó Erdélyi Múzeumnak.
Mivel sohasem nősült meg, vele kihalt a grófi ág.
Barabás Endre Maros-Torda vármegye és Maros-Vásárhely közigazgatási leírásában találni ismét utalást a birtok tulajdonosára.
Eszerint az 1890-es évek végén a rezidencia a Klebelsberg család birtokában volt. Gróf Klebersberg Vilmos földbirtokos egy 1896-os összeírás alapján jelentős gyümölcsössel rendelkezett, melyben 2861 almafa és 240 őszibarackfa volt.
Klebelsberg Vilmos egyik lánya – a későbbiekben említett Zichy Jozefa nagyanyja, azaz thumbergi gróf Klebelsberg Jozefine Katalin Karolina Vilma – Zichy Istvánhoz ment nőül 1880 márciusában.
Így került a birtok, és vele együtt a kastély, a Zichy családhoz.
A második világháború után a vajdaszentiványi birtokot államosították, nemrég került vissza jogos tulajdonosához, zichi és vásonkői gróf Zichy Melanie Georgina Huberta Antóniához, aki 1949-ig, a család internálásáig a kastélyban lakott.
Mivel a kastélyról alig, a kertről pedig szinte semmilyen írásos dokumentumot nem találni, az egykori park leírását nagyrészt az ő elbeszélései és emlékei alapján – Fekete Albertnek köszönhetően – adjuk közre.
A grófnő 1908. március 7-én született Budapesten. Fiatal korában számos kisasszony nevelte.
Megfordult a kastélyban francia, angol és német nevelő is.
Erről a történelem lapjai így emlékeznek meg:
„…valódi úrihölgy, sosem veszti el lélekjelenlétét, és még a kutyát is magázza…”.
A kastélyban található falumúzeumból származó kép a zichi és vásonkői gróf Zichy Mária Huberta és losonczi báró Bánffy Dániel esküvőjekor készült, 1934-ben.
A teraszon feltehetően Jozefa, valamint zichi és vásonkői Zichy Eleonóra állnak. A kertben a szentiványi lakosság, a teraszhoz közelebb állnak a belső emberek – gazdatiszt, kocsis, lovász, molnár, kertész –, egyszóval azok, akik a család alkalmazásában álltak, továbbá a vendégek kocsisai, esetleg sofőrjei.
A gazdasági épületek közé tartozott egy istálló, egy magtár, egy szénapajta és disznóól. A gazdasági udvar helyét Jozefa a jelenlegi út túlsó oldalára teszi.
Ezt a második katonai felmérés is alátámasztja, mert azon még egy telken vannak az épületek.
A vajdaszentiványi kastély épületeinek története a huszadik század második felében a szokásos kastélytörténetek kronológiáját követi. Az államosítás után a kastély két épületét különböző célokra használták.
A főépületben több évtizedig – a rendszerváltás után a közelmúltig – kultúrotthon működött, ezért valamilyen szintű védelmet élvezett.
Ez a rendeltetés megóvta a rombolástól. Az ún. hosszú kastélyban téesz működött, ez idő alatt átalakították, ami meg is látszik az állapotán.
A kommunizmus idején többször is tervezték a kastély épületeinek a helyreállítását, még egy emeletet szerettek volna építeni a főépületre. Ez azonban nem történt meg.
A leszármazottak azonban úgy döntöttek, hogy negyvenkilenc évre bérbe adják az épületegyüttest egy marosvásárhelyi vállalkozó családnak. Ők elkezdték az épületek felújítását, és be is fejezték a főépületét.
A restaurálás mellett céljuk bevonni az épületet a turisztikai körforgásba mint rendezvényközpont, amely jó ötletnek tűnik, hiszen Vajdaszentivány turisztikai potenciálja nagy, ha az itteni tánctáborra vagy lovasiskolára gondolunk.
(Összeállításunk következő részében: kiegészítés és Vajdaszentivány középkori temploma)
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, Keresztes Pál mérnöknek, dr. Fekete Albert PhD, DLA egyetemi tanárnak és Demján László műemlékvédő építésznek