Az erdélyi agrárium sorskérdéseiről

A magyarországi Kárpát Régió Üzleti Hálózat április 26-án Kolozsváron a Közös Agrárpolitika kilátásai a 2014–2020-as programozási ciklusban címmel konferenciát és üzletember-találkozót szervezett.

A magyarországi Kárpát Régió Üzleti Hálózat április 26-án Kolozsváron a Közös Agrárpolitika kilátásai a 2014–2020-as programozási ciklusban címmel konferenciát és üzletember-találkozót szervezett. Minisztériumok, szakintézmények határon túli és belföldi szakértői oknyomozó és okfejtő előadásaikban kerestek válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek a Kárpát-medencei vidéki térségeink közös fejlesztési problémáira irányulnak.

Fejlesztéspolitikai megközelítésben az Európai Unió bonyolult döntéshozatali mechanizmusa révén még nem tudjuk a végkifejletet, de az európai uniós jogszabályok folytán körvonalazódik a következő időszak támogatási rendszere. Miért van szükség egy közös stratégiai gondolkodásra? A nemzeti vidékstratégiáink rögzítik, hogy a termőföld az élelmiszertermelésre való és így arra készülünk, hogy főként a mezőgazdasági melléktermékekből, hulladékokból állítsunk elő energiát és nem kifejezetten az energianövényekből. Nem indokolt hatalmas ültetvényekkel az amúgy is monokulturális mezőgazdaságot tovább fokozni. A vidéki kultúra vagy a vidék kulturális öröksége csak ötödrendű kategóriaként szerepel, ami abban képeződik le, hogy erre egy huncut vasat se folyósítanak! Napjainkra hatalmas szerephez jutott a klímavédelmi feltételrendszer. A finanszírozási alapok mintegy 25 százalékát kell erre fordítani és a társadalompolitikai célok is egyre inkább ennek a teljesítendő feladatnak rendelődnek alá. Megszűnnek az eddigi támogatási tengelyek. Volt versenyképességi, agrár, környezetgazdálkodási, és vidékfejlesztési/ Leader tengely. Helyette egy intézkedési lista lesz, amelyből választhatnak a tagállamok. A közösségvezérelt helyi fejlesztési feladatokra állítólag tíz százalékkal több társfinanszírozás fog járni. Miről szól ez? Az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek és a vállalkozásoknak az együttműködéséről, a civilek és a vállalkozók többségi részarányának a javára. Magyarországon a Leader típusú szervezetek 100 százalékban lefedik az egész országot, de a 10.000–30.000 lakos közötti városokat is szeretnék bevonni ebbe az együttműködésbe. A helyi termékek piacra jutásakor fontos a falu és a város együttműködése. A jelenlegi fejlesztési stratégiákba bekerülhetnek az olyan elemek is, mint a helyi szociális munka erősítése, vagy a gyermekek iskolai és iskolán kivüli taníttatása. A felnőttképzés tárgyát képező élethossziglan tartó tanítás szintén a prioritások között szerepel. A fiatalok helyben tartását segítő fejlesztések is ide kerülhetnek. A fenntarthatósági elemnél a helyi energiastratégiák kidolgozása, kistérségi autonóm energiaellátó, háztáji integrációs rendszerek megvalósítása, illetve a lakossági és vállalkozói energiaracionalizálás témakörei kerülnek kedvezményezettségi státusba. Az európai közös agrárpolitika jövőjéről a döntések valójában csak júliusban, a nyár derekán fognak megszületni és a közvetlen kifizetések rendszerének alkalmazása is csak késéssel, 2015-ben veszi kezdetét. Romániában a gazdákat szűk, merev, bürokratikus keretek közé szorította a támogatási rendszer. Mit hozott az elmúlt hat év gyakorlatilag? 9.500 fiatal gazda kapott támogatást Romániában. Sajnos, nem mindegyik fogja tudni befejezni a pályázatát. Az elszámoltatásnál már nagyon sokan kizáródnak a rendszerből. Közel 47.000 félig önfenntartó gazdaság részesült támogatásban Romániában. Maradnak a tapasztalatszerzéssel, meg azzal, hogy eldönthetik érdemes-e tovább folytatni vagy sem. Teljesen félreáll a kormány a kisgazdáktól, a háztáji gazdaságok támogatásától. A nagyüzemi, a több száz vagy ezer hektáros nagyüzemi gazdaságok fejlesztésében látja az ország boldogulását. Még mindig nagyon sok készterméket importálunk. A feldolgozóipar nem a megfelelő ütemben fejlődik. A visszaélések és a pazarlás következményeként az előirányzott pénzek nagy része elcsorog, elszivárog más irányokba. Nem feltétlenül ellopják, hanem a beruházásokat nem a kitűzött célok megvalósítására fordítják. Mire volt jó az elmúlt hat év tapasztalata? A pénzügyi lehívásokat tekintve mindössze a 8,1 milliárd euró 56,4 százalékát kamatoztatta országunk. Prioritás kellene legyen az állattenyésztési ágazat támogatása, amely direkt és indirekt módon is maga után vonná a növénytermesztési ágazat fejlesztésének előirányozását. Az élelmiszeripari beruházások, a fiatal gazdák kiemelten kellene szerepeljenek az elkövetkezendő programban. Nem konszolidálódott a birtokrendszer. A mezőgazdasági területek áttekinthető nyilvántartási rendszerének hiánya a romániai agrárium egyik legsúlyosabb mulasztása és problémája. Nem lehet ugyanolyan szempontok, kritériumrendszer szerint minősíteni és kezelni a néhány erdélyi 50 vagy akár 100 hektáron gazdálkodót, mint a több ezer hektáros ipari méretben dolgozó vállalkozót. Külön kellene választani és történelmi régiónként megszervezni a kiírásokat, eszerint prioritásokat megjelölni, testre szabni a fejlesztési programcsomagokat. Ami a székelyföldi agrárium sorsát illeti elmondható, hogy az egyre szaporodó agrárkezdeményezések, ha pontszerűek is, de egy pozitív folyamatra utalnak. A kiút az agrárinnováció területén a technológiai transzfer, a szakmai humánerőforrás-szervezés, azaz a szakmai tudásnak a térségbe áramoltatásában, más szóval a helyi tudás megújulásában keresendő. Románia agrárpolitikáját továbbra is a nagyfokú következetlenség, a folytonosság hiánya, az agrárpolitika felülről lefele való kivitelezése jellemzi. Nem tapasztalható az agrárium és a vidékfejlesztés képviselői közötti eredményes dialógus. A térség szakmailag megalapozott stratégiai javaslatainak eljuttatása az illetékes fórumokhoz az összefogáson alapuló közös erőfeszítés tárgyát kellene képezze.

Brendus Ede-Zsolt