Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az év elején véget ért a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ideiglenes vezérigazgatói tisztségébe kinevezett Pál Attila mandátuma, ezt azonban meghosszabbították további négy hónapig. E lépés senkit sem ért váratlanul, mi is elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a mandátum első négy hónapjában a tervezett célokból mit sikerült megvalósítani, illetve mit, hogyan és miként szeretnének folytatni a soron következő időszakban.
– Január végén járt le a szeptembertől érvényes ideiglenes vezérigazgatói kinevezésed, amit 120 nappal meghosszabbítottak. Terveitekből mit sikerült megvalósítani, céljaitokból mit sikerült elérni az eltelt időszak alatt, illetve milyen célkitűzéseitek vannak a következő hónapokra?
– Május közepéig érvényes a jelenlegi megbízatásom, és amit célként tűztem ki az első hónapokban, az meg is valósult. Ezt azért könnyű így mondani, mert konkrét szinteket nem tűztem ki magam elé az első négy hónapra, csak azt, hogy mik azok a tematikák, amelyekkel foglalkozni szeretnék. Ide tartozik a magyar társulat helyzete, illetve az épület állapota. A magyar társulat továbbra is művészeti igazgató nélkül dolgozik, mert nem akarok olyan döntést hozni az időszakos igazgatóságom alatt, ami véglegessé teheti a társulat helyzetét – hacsak nem találkozunk egy olyan igazi, nagy színházi személyiséggel, aki dolgozna is velünk. Az épület átalakításával kapcsolatosan pedig rengeteg apró, de fontos akadályt sikerült feltérképezni és elhárítani, ugyanakkor rengeteg van még hátra – úgy látom, hogy az előkészítés sokkal bonyolultabb, mint amilyen a kivitelezés lesz.
– Milyen akadályokkal szembesültetek?
– Például azzal, hogy a telekkönyvi tulajdonjogokat tisztázni kellett. A kilencvenes években a privatizáció által magántulajdonba kerültek az épülettömb bizonyos szintjeinek bizonyos részei, ez pedig nagyon akadályozza a beruházást. De minden ilyen helyzetre létezik megoldás, a kérdés csak az, hogy aki ismeri a megoldás felé vezető utat, végig is akarja-e azt járni? Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kormánytól a színházi alkalmazottakig, a prefektúrától a polgármesteri hivatalig mindenki teljes mértékben partnerünk a színház átépítésére tett erőfeszítéseinket illetően, úgyhogy viszonylag könnyen megoldható ezen akadályok elhárítása. Az egyik célunk az építkezés gyakorlati elkezdése, a másik célunk a befejezése. Hogy mikor jutunk el a munkálatok kezdetéig, még csak tippelni tudom – jelenleg úgy látom, hogy a 2023-2024-es évadot nagy valószínűséggel még ebben a környezetben fogjuk kivitelezni. Jelen pillanatban az előtanulmány értékét próbáljuk megállapítani, és ehhez rengeteg információt össze kell gyűjtenünk.
– Ha mondjuk eljuttok odáig, hogy sikerül elkezdeni, majd befejezni az átépítést, és te is ott leszel továbbra is mint kinevezett, vagy akár versenyvizsgát nyert vezérigazgató, akkor mit fog feltételezni az építkezés? Átalakítjátok, hozzátoldtok vagy „csak” felújítjátok a színház épületét?
– Jelentős esztétikai és architekturális átalakítást nem tervezünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy jelen pillanatban a Színház térrel és a színház mögötti parkolóval is van a polgármesteri hivatalnak egy terve, amelynek valahol a mi épületünk is része kell legyen. Az épület korszerűsítésén, maivá tételén kívül nincs szükség jelentős átalakításra, beleértve a belső funkciókat is, mert igazából ez a színházépület jól ki van találva. És ha korszerűvé tesszük, azáltal egyből más lesz, egyből a miénk lesz. Jelen pillanatban nem tudom, mennyire tudja elfogadni Marosvásárhely lakossága ezt az épületet, de ha maivá varázsoljuk, akkor lehet, hogy a magunkénak is fogjuk érezni.
– Említetted, hogy jelen pillanatban a Tompa Miklós Társulatnak nincsen művészeti igazgatója. Hogyan állítjátok össze a repertoárt?
– Jelenleg Berekméri Katalin színművésznő segít nekem a társulat művészeti tevékenységét illetően. A repertoárt nem én állítom össze, hanem sok-sok közös beszélgetés eredményeképpen alakul ki.
– Van-e esély arra, hogy a közeljövőben saját, állandó funkcióval rendelkező művészeti igazgatója legyen a társulatnak? Megbízott igazgatóként jogod van ilyen jellegű szerződést kötni?
– Vannak alkotók, akikkel tárgyalunk arról is, hogy a későbbiekben, ha úgy alakul, dolgoznának-e velünk. Nyitott szemmel járom a színház világát, jelen pillanatban erről ennyit tudok mondani. A törvény szerint a mandátumom plusz egy év az időtartam, amire határidős szerződést köthetek – azaz a nemrég elkezdődött 120 nap plusz egy év. Tehát elméletileg, jogilag és gyakorlatilag is lehetséges a szerződéskötés, ha – amint azt a korábbiakban elmondtam – találkozunk egy olyan alkotóval, akivel érdemes lenne kalandozni, jót álmodni. Ha ez megtörténik, akkor felrúgom azt az elvemet, hogy az interimátus alatt nem szerződtetünk művészeti igazgatót.