Aszalos Beáta virágálmai

Kertészmérnök-hallgató a festővászon előtt

A maroskeresztúri Aszalos Beátát szabadidejében rendszerint a természetben lehet megtalálni: az erdőben, a Maros-parton vagy a mező közepén, múzsái, a festményein üzenő növények „társaságában”. 

A Sapientia egyetem kertészmérnöki szakán tanuló fiatal nő akrilképeivel részt vett a – decemberben első alkalommal megszervezett – keresztúri karácsonyi vásáron, és vágyai közé tartozik egy egyéni kiállítás, hogy minél szélesebb közönségnek megmutathassa mindazt, amit vászonra álmodik. Vizuális művészetek iránti érdeklődése kisiskolás korára vezethető vissza – derült ki beszélgetésünk során.

– Egyszer első osztályban az volt románból a házi feladat, hogy rajzoljunk egy kutyát, és én versenyeztem az egyik osztálytársnőmmel, hogy melyikünk munkája lesz szebb, élethűbb. Neki aztán az édesanyja segített, de ez nem vette el a kedvemet az egésztől, így hamarosan a füzetlapok szélét is kidíszítettem, és gyakran egy-egy lecke után is rajz következett. Kezdetben A4-es papírlapra rajzoltam grafitceruzával, fekete-fehérben, a portrékészítéssel is megpróbálkoztam. Négy-öt éve a településünkhöz közel eső bevásárlóközpontban megjelentek a festővásznak, akkor tértem át az akrillal való munkára.

Beáta ösztönösen érzi a színek, formák harmóniáját, ilyen jellegű oktatásban nem részesült. 

– Az általános iskolát a szülőfalumban végeztem. Szerettem volna utána a művészeti líceumba felvételizni, de egy ismerősöm meggyőzött arról, hogy nem jó ötlet, mivel első osztálytól kellett volna megalapoznom ez irányú felkészültségem. Így a marosvásárhelyi Traian Vuia szakközépiskolába jelentkeztem fodrász szakra, majd érettségi után egy fodrásztanfolyamot is elvégeztem. 

Jövőkép damaszkuszi rózsákkal

– Hogyan jött képbe a Sapientia kertészmérnöki képzése? – kérdeztük.

– A kertészkedést is kiskoromban szerettem meg, akárcsak a rajzolást, festést. Nagymamám kertjében sokat segítettem, édesapámmal a szőlőt rendeztük, így nem volt számomra idegen ez a világ. Igaz, eredetileg tájépítészetire készültem, de a testvérem azt mondta, ennek itt nincs jövője, ezért esett végül a választásom a kertészmérnöki szakra. 2018-ban felvételiztem az egyetemre, a pandémia, illetve az online oktatás és vizsgázás nehézségei miatt azonban a harmadévet jobbnak láttam megismételni, így jelenleg éppen a negyedéves szesszió kihívásainak igyekszem eleget tenni. 2018-ban elvesztettük édesapámat, és mivel ő rajongott a rózsákért, az államvizsga-dolgozatom témájául a damaszkuszi rózsafajtát választottam. Nagy álmom, hogy az egyetem elvégzése után ennek a fajnak a termesztésével foglalkozzam, és meg is van hozzá a terület, de be kell keríteni, és közművesíteni kell, ami komoly anyagi erőfeszítést jelent, így egyelőre egy kertészetben szeretnék elhelyezkedni.

Beáta már egy ideje vállal fa- és cserjemetszést, és bízik benne, hogy az elkövetkezőkben még több felkérése lesz. Szenvedélyes védelmezője az elhanyagolt, indokolatlanul kivágásra ítélt fáknak, amelyeknek csak koronaalakításra lenne szükségük.

– A tömbházunk előtt magasló, 15 éves császárfát is sikerült megvédenem. Gyermekkoromban sok bokor és fa volt az otthonunk előtt, most már csak ez az egy maradt – teszi hozzá, majd azt is elárulja, hogy idén nyáron a Németországban élő testvéréhez is készül metszeni. A természet ajándékait egyébként nemcsak festményein, hanem fényképezőgépével is meg szokta örökíteni, jelenleg négyszáznál több ilyen fotója van, akrilképekből pedig több mint ötven. 

– A festményeim közös jellemzője a sötétebb, fekete vagy zöld háttér, ami kiemeli a képen megjelenő növényt A zöld egyébként a kedvenc színem, régebb a hajam is ilyen árnyalatú volt, csak időközben kicsit felnőttem – mosolyodik el beszélgetőtársunk, aki megrendelésre is szívesen alkot, legyen szó bármilyen növényről vagy tájképről. Munkáival a Canvas painting green lady Facebook-oldalon lehet közelebbről megismerkedni.