Árnyak, fények a víz tükrében

Festményeken – tegyük hozzá azonnal a címet szűkítő pontosítást. Így is kimeríthetetlen a téma, a művészettörténet, a műkritika kötetek, albumok egész sorával elemezte a jelenséget, és mindig akadnak újabb szempontok, újabb tanulmányok, esszék a kérdéskörről, ezek hasonló kiadványokat szülnek ezután is. Azért, mert éltető elemünk, a víz, a víztükör, a hozzá tapadó, belőle fakadó sok-sok lehetséges jelképpel együtt minden időben elvarázsolta a művészeket, megmozgatta fantáziájukat, és számtalan mű megalkotására késztette őket. Megszámlálhatatlan a víz ihlette képek sokasága, a remekműveké is. Természetes, hogy a műgyűjtők is előszeretettel gazdagítják ilyen alkotásokkal a kollekciójukat. Örvendetes, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban kerülnek nagyközönség elé e kollekciók értékes szegmensei. A szélesebb nyilvánosság ilyenszerű beavatását célzó nyitás tekintetében a marosvásárhelyi dr. Madaras Sándor követendő példa, hol itt, hol ott láthatunk válogatást képeiből. Legutóbb Nyárádszeredában szerzett tartós élményt a művészetkedvelőknek. A város szervezte július végi fesztiválon gyűjteménye 25 festményével érzékeltette a fenti téma szépségét, lenyűgöző sokszínűségét. A tavalyi rendezvénysorozaton is jelen volt egy válogatással, ez remélhetőleg egy hosszabb távú együttműködést ígér. Az önkormányzat által megszerzett Szoboszlay-ház alkalmas lesz ilyen események vendégül látására, főleg, ha sikerül felújítani. A kamarakiállítás helyszínéül szolgáló két terem kopott falai jelenleg még zavaróan hatnak, de ez nyilván megváltozik majd. A művek így is sugárzón tárták fel szépségüket.

Amint Madaras Sándor vázolta megnyitóbeszédében, az Árnyak és fények a víz tükrében címhez igazodva elsősorban hazai, erdélyi művészek festményeiből válogatott. A két világháború közti és az utána következő időszakban is termékenyen hatott a művészekre létünk e nélkülözhetetlen eleme. A Nagybányai Művésztelep képviselőitől is több értékes munkát tudott megszerezni, a marosvásárhelyi piktúra múltjából, majd virágzó fellendülésének periódusából is bőséges válogatási lehetősége van. Daday Ferenctől Albert Lászlóig, Kiss Károlytól Páll Lajosig, Aurel Ciupetól, Piskolti Gábortól Kacsó Istvánig és így tovább, sokféle művészi arculattal jelenik meg a Maros, a Zazar vagy éppen a Balaton is, ha Egry Józsefre gondolunk. Fontos az ilyen műveket megmenteni az utókor számára, még fontosabb tudatosítani az emberekben, mekkora a felelősségünk a természet, közvetlen környezetünk megőrzésében. Ezt a gondolatmenetet követte a tárlatnyitó másik szereplője, az ökológus dr. Hajdu Zoltán. Idézünk szövegéből: 

„Az erdélyi festők vízzel kapcsolatos festményei azért is fontosak számunkra, mert egy eltűnőben levő világot ábrázolnak, a mi erdélyi világunkat, az itteni csodálatos tájat, az ember és a víz kapcsolatát, amely évszázadokig természetes és megszokott volt, népdalokat ihletett, ma is lelkesen énekeljük, hogy zavaros a Nyárád, habár jól tudjuk, hogy a mai Nyárád már nem az a Nyárád, amely a népdalt inspirálta. 

Ha jobban belegondolunk, a víz, amely csodálatos, egyedi anyag, hiszen az egyetlen olyan anyag, amely szilárd állapotban kisebb sűrűségű, mint a folyékony állapotban, lehetővé téve az élet fennmaradását a jégréteg alatt, az idő múlásának szimbóluma is. 

„A folyókban a víz, amelyet megérintesz, az utolsó abból, ami elmúlt, és az első abból, ami jön; így van ez a jelen idővel is“ – mondta Leonardo da Vinci. És valóban így van, ahogy ma viszonyulunk a folyókhoz, patakokhoz, forrásokhoz, úgy fog visszaköszönni a jövő. Az adott pillanat birtokosai vagyunk, és nagy a felelősségünk abban, hogy a vizet olyan formában őrizzük meg a jövő generációk számára, amely képes lesz megihletni a művészeket. Jó lenne, ha 50 év múlva a jövő generációk ne csupán a múlt festményeiről ismernék az erdélyi folyókat, a víz és az ember csodálatos kapcsolatát, lehessen még folyókban fürdeni, a vízzel szerves kapcsolatban levő embereket festeni. Gratulálva a szervezőknek, remélem, hogy ez a kiállítás is talán egy kis hozzájárulás ahhoz, hogy ráébresszük kortársainkat a víz és az ember kapcsolatának fontosságára.”