Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kivételes percek, pillanatok azok, amikor az ember olyan intenzitással érzékeli az alkotói láz páratlan éltető erejét, hogy azt szavakkal ki sem tudja fejezni. Karácsony táján ilyen élményben volt részem, és noha már január derekát tapossuk, s inkább a farsangi vigasságok derűjébe burkolóznék, mégis mindegyre előjön bennem az az ünnepváró, varázsos hangulat, ami akkor DATU VIKTOR marosvásárhelyi otthonában fogadott. Képnézőbe hívott a Mester, tudtam, hogy súlyos betegségből lábadozva, legyengülve, egyedül, súlyosan nyomaszthatja a magány, el nem mulasztottam volna a látogatást. Aztán hamar kiderült, nincs egyedül. Klasszikusok, a magyar, román, orosz irodalom, képző- és zeneművészet legnagyobbjai veszik körül. Petőfi, Eminescu, Puskin, József Attila, Tudor Arghezi, Lev Tolsztoj, Munkácsy, Grigorescu, Repin, Erkel, Enescu, Muszorgszkij és még többen mások, különböző korok legjobbjai. Egymás után mutatta be őket, pontosabban fordítva: engem vezetett be lenyűgöző, illusztris csoportjukba. És amint a fal mellé állított méretes portrék halmából kanapéra, fotelre, székre, polcokra sorjáztak a képek, megtöltve nagyszobát, műteremmé előléptetett kisszobát, egyre hihetőbb lett az illúzió: a legnagyobb emberi érték, a szellem ragyogja be a homályos szobát. Lehet-e ennél nagyszerűbb társaság? Már nem csak közhelyként jutott eszembe, úgy is éreztem, angyal száll a kövesdombi blokk felett. De az igazi bűvölet valójában csak ezután ejtett ámulatba. Ahogy a milliónyi apró tollvonással megalkotott, impozáns arcképeket bekeretezve, üvegezve, kiállítható állapotban helyezte szemünk elé, úgy nőtt a festő lelkesedése, úgy fiatalodott és erősödött ez a kilencvenegyedik évébe lépő, bajok és kétségek bombázta, mégis hirtelen kor- és kórtalannak tűnő alkotó. Súlyukat vesztették volna a képek? Dehogy! A műveket fal mellé visszarakva, karom, derekam jelezte az üveg s a ráma valós nehezét. Datu Viktorban mindezt feledtetni tudta az alkotás heve s annak elégtétele, amit tehetsége, tudása révén az eltelt hónapokban, hetekben létrehozott. Adja Isten, hogy még sokáig birtokolhassa a művészi értékteremtés áldásos képességét!