Alvinctől Pusztakamarásig

Névadójáról, a tizenkilencedik században élt magyargyerőmonostori báró Kemény Zsigmondról szervezett előadást legutóbbi estjén a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Május 17-én délután a meghívott, Csortán Ferenc nyugalmazott műépítész Alvinctől Pusztakamarásig címmel tartott értekezést a Bernády Házban a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról, az író és politikus életútjáról és műveiről, Ritziu Ilka Krisztina színművésznő közreműködésével. 

Az előadó számos, a nagyközönség számára kevésbé ismert tényt is közölt, előadását az író ifjúkorával, a korabeli történelmi helyzet és társadalmi viszonyrendszer felvázolásával kezdte. 

– A fiatal Kemény Zsigmondnak jó rálátása van a dolgokra, függetlenül gondolkodik. Szomorú tapasztalat számára az országgyűlés kudarca. Rájött, hogy nem elég, ha valaki briliáns szónok és jó szervező, pártokat kell alapítani. 1835 februárjában szétoszlik a parlament, ezután Kemény a birtokán tölt szinte egy fél évet, rengeteget olvas, a mohácsi vész okairól akar tanulmányt írni. Ekkor már felvázol egy regényt – ez csonka szöveg ugyan, de megjelent, és ennek is köszönhetően később újságíróként alkalmazzák. Annyira érdekli a lélektan, hogy Bécsbe utazik, ahol több mint egy évig orvostanhallgató lesz. 1840-ben tér vissza Kolozsvárra – ekkor már 26 éves, és az Erdélyi Híradó című lap felveszi újságírónak. 1846-ig marad ott: bejáratja a tollát, kialakul a nagyon dinamikus és hajlékony stílusa. Ez még a nyelvújítás kora, nyelvezete emiatt kissé görcsös, sok új, meg nem gyökerezett szót használtak akkoriban. Talán emiatt is nem lett annyira népszerű, mint Jókai vagy Mikszáth. Előbbi kedves meséket írt, Kemény ennél borongósabb, sokan állítják, hogy művei Dosztojevszkij regényeinek előzményeiként is definiálhatók. Mivel foglalkozik Kemény Zsigmond? Harminc éven át volt újságíró, e minőségében nagyon sok vezércikket írt, idegen nyelvű könyvekről kritikát szerzett, elemezte kora gazdasági és kulturális problémáit, rendszeresen látogatta a színházat, írt vezércikket arról, hogy milyennek kell lennie a magyar irodalomnak, regénynek. Jelentős politikai gondolkodó, közíró, esztéta, színház-esztéta. Ennek a korszaknak a legfontosabb közéleti írása a Korteskedés és ellenszerei, amelyből az első két kötet jelent meg 1844-ben. A közönség részben nem értette, részben elutasította. Kora vármegyei politizálását elemezte – szemében azok, akik a hatalomra törekednek, a ,,bunkokráciát” képviselik. Ez ellen is kívántak cselekedni korának reformer fiataljai.

Sorstársaival egyetemben szemmel tartja az európai fejlődést és változásokat. Beindul az osztályharc, amely a tizenkilencedik század végére erős politikai intézményeket kreál. Kemény elhatárolja magát bármilyen radikális ideológiától. Ez 1846-ban derül ki: ekkor Wesselényihez utazik, majd Pestre és Budára. Ennek az utazásnak megmaradt egy írott dokumentuma, egy naplócsonk, amely a sepsiszentgyörgyi múzeum raktárából bukkant elő. Pusztakamarási kúriájából az író halálát követően az Erdélyi Múzeum-Egyesület vett leltárba mindent. A napló az 1950-es években került elő, Benkő Samu – aki nagyra értékelte Kemény nézeteit – adta ki saját, hatalmas és nagyon értékes tanulmányával egyetemben. Az író 1846 nyarán kilép a kolozsvári Erdélyi Híradó című, ellenzéki szemléletű újságtól, nyári utazásán pedig találkozik Széchenyivel, aki csábítja, hogy menjen hozzá egy köztes újságot írni. Végül nem fogadja el a hívást, 1848-ig a Pesti Hírlap újságírója lesz: ekkor már elkezd regényeket és novellákat írni. Ami pedig az 1848-as eseményeket illeti, bár vonzódik Széchenyi meglátásaihoz, mégsem hajlandó leparolázni vele – annál inkább ellenzi Kossuthnak és csapatának szerinte meggondolatlan politizálását. Március 15-e után a magyar közéletben a reformista, de nem forradalmár politikusok úgy vélik, elérték a céljukat, a vívmányokat csak konszolidálni kell. Ő is írt erről vezércikket. Szemlélete megváltozott, és az év szeptemberéig lelkesen dicséri Kossuthot – közben kitör a pákozdi csatával a polgárháború. Ő riportot ír az ottani helyzetről. Megválasztják Ferenc Józsefet, a Békepártnak pedig nem sikerül tárgyalnia Béccsel. Kemény Zsigmond időközben képviselő lesz. Világos után az év végéig bujdosik, majd feladja magát. Kivizsgálják és ejtik az ellene megfogalmazott vádakat. Ezután írja meg a Forradalom után című, nagyon furcsa és meghökkentő szövegét. Még egy szó című írása ugyancsak Bécsnek szánt üzenet. ’44-ben megjelenik első regénye, és elkezdődik sikeres írói korszaka – mondta felolvasásokban gazdag előadása során Csortán Ferenc.