2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gyimes színei

Ma már az Erdély ízei gasztrofesztivál különleges kínálata, forgataga vonzza az érdeklődőket a Borospataki Skanzenbe, előtte viszont egy héten át a képzőművészek uralták a telepet, terepet, rájuk volt kíváncsi a közönség. Táborzáró kiállításuk október 3-án nyílt meg a tágas csűrgalériában. A tárlaton újra kidomborodott, a táj, a régió látványvilága, népélete, népművészete, színei, formái, hagyományai mekkora ihlető- és vonzerővel ragadják meg és szólítják őket évről évre vissza Borospatakára, a csíkszeredai Szász család, a művészetért rajongó, a művészeket támogató István, Marika, ifjabb Szász István és a többiek által 2009 óta működtetett művésztelepre. Persze a gyimesi ízekbe is jócskán belekóstolhattak az alkalmi táborlakók, a skanzen konyhája minden különösebb előkészület nélkül nyugodtan bekapcsolódhatna a gasztrofesztivál ízkavalkádjába, de a táborban nem ez a legfontosabb, hanem az évente ilyenkor születő értékes, színvonalas műtermés. A mostani kiállítás is ezt tükrözi. Ezúttal 25 művész, szinte mindenik (el)ismert romániai és magyarországi alkotótábori törzsvendég pár nappal kevesebbet tartózkodhatott Borospatakán, éppen az említett Taste of Transylvania rendezvényei miatt, ez azonban számban, minőségben nem látszott meg a tárlat anyagán. Ugyanolyan sokszínű, érdekes, gondolat- és érzelemindító, a vizuális művészetek széles palettáját átfogó munkákat láthatunk, mint az előző zárókiállításokon. Pedig az utóbbi időben több meghatározó nagy egyéniségét veszítette el a művésztelep. Tiszteletükre a táborozás utolsó napján emlékoszlopot avattak a skanzen központjában. Az impozáns fatörzsre 8 névtábla került. Az elhalálozás sorrendjében Dudás Gyula, Antal Imre, Nagy Ödön, Köllő Margit, Gaál András, Kádár Tibor, Bakos Erzsébet és Bráda Tibor neve áll az oszlopon. A nemzedékek lánca nem szakadt meg, magától adódó természetességgel zárkóznak fel a fiatalok az idősebbek mellé, mesterek és tanítványok sokat tanulnak itt egymástól, ez is a sikerek egyik titka műfajtól, stílusirányzatoktól, alkotói törekvésektől, ideológiáktól függetlenül. Két évvel ezelőtt a járvány miatt elmaradt a táborozás, ezért volt az idei csak a tizenharmadik, de ne aggódjanak a szám miatt a babonások, kedvező csillagzat alatt zajlottak a tábori események. És még valami: a gasztrofesztivál idején fizetőeszközként a skanzenben a gyimesi picula használatos. Az alkotótáborban nem piculára megy a játék, az itt születő műgyűjtemény eszmei értéke szinte felbecsülhetetlen. A település számára hírnévben is igen jelentős a hozadéka. Az idei táborélet bemutatására a későbbiekben még visszatérünk.

Az alkotótábor művész vendégei a zárókiállítás megnyitóján 

 Fotó: Néva


Főhajtás az elhunyt kollégák emlékoszlopa előtt

Fotó: Ádám Gyula

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató