Aki Isten álmát szőtte tovább

Matyó néni új préseltvirág-képei

Marton Erzsébet ujjai közt tökéletes harmóniába rendeződnek a virágszirmok, -szárak, -levelek. Üde női arc, kecses hölgyalak, mozdulatok, érzelmek, égtiszta gondolatok születnek Matyó néni finom érintésére a lepréselt növények apró alkotóelemeiből, így mindaz, ami egykor erdőkben, mezőkön pompázott, új, végtelenbe néző létformát nyer. 

A nyugalmazott gyógyszerész számtalanszor elbűvölte már a marosvásárhelyi közönséget szebbnél szebb alkotásaival, november 29-én, szerdán pedig új képsorozatát állította ki a Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tárlatnyitó előtti napokban azt mondta nekem, ez lenne a „hattyúdala“, de én bízom benne, hogy a múlt héten elém tárult csodát a későbbiekben majd újabb követi.

A Színek és évek című kiállítás megnyitójának elején Tuzson Attila, a Keresztelő Szent János római katolikus templom plébánosa köszöntötte az egybegyűlteket.

– Amikor egymásnak virágot adunk, önmagunkból adunk valamit – hangsúlyozta a tisztelendő atya, majd „jó és szép csodálkozást” kívánva a tárlatlátogatóknak, Jáni Rozália kertészmérnöknek adta át a szót.

– Marton Erzsébet préselt virágos képei által a virágokkal, növényekkel való díszítés egy sajátos formáját alkalmazza egyéni módon. Munkája révén a virágok törékeny, mulandó élete meghosszabbodik, sokáig megörvendeztetnek, gyönyörködtetnek. Van egy időszak az ember életében, amikor olyan munkát végez, vagy kell végeznie, amelyben nem egészen találja meg önmagát. Az a szerencsés helyzet, amikor olyasmit tudunk csinálni, melyben teljesen önmagunk tudunk lenni, mely által teljes egészében ki tudjuk fejezni önmagunkat. Ilyen Matyó néni munkája, hisz több mint egy negyed évszázada „ontja” szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb, hangulatos virágos képeit, mindannyiunk örömére. Az ilyen munka áldás, örömforrás a készítőnek és a nézőknek egyaránt. A munka lehet imádság, lehet vele Istent szolgálni… (…) »Minden, ami körülöttünk van, Isten. A fák, a virágok, a madarak, az emberek… minden. Még a juhok is. A szél, a víz, a tűz…, a fák illata éjjel…, minden Isten. Ha a lelkünkön keresztül nézzük« – írja Wass Albert. Marton Erzsébet a lelkén keresztül nézi a világot! Sri Aurobindo indiai filozófus többek közt a következőket írta: »Isten a virágban álmodik.« Matyó néni Isten álmát a virágokkal továbbszőtte, és átadja nekünk, hogy mi is részesüljünk belőle, hogy érzelmeinkkel, gondolatainkkal továbbvigyük az álmokat.” 

Jáni Rozália méltatása után Tuzson Attila tisztelendő atya a kötényében – kenyérből átváltozott – rózsákat vivő Szent Erzsébet alakját hozta összefüggésbe Marton Erzsébet nevével és lelkiségével, hiszen Matyó néni örök életű virágképeiből is megérezhető a Krisztus-szimbólum, az isteni szépség felmutatása.

A hangulat emelkedettségét Borsos Edith operaénekes Bach–Gounod Ave Mariájával fokozta, a zárógondolat az alkotóé volt.

– Ennyi szépség után, amit itt kaptam, alig tudok megszólalni – mondta Marton Erzsébet, a tőle megszokott tisztasággal köszönve meg az egybegyűltek szeretetét, majd egy régi megjegyzést felidézve – „Matyó, ezekkel a kezekkel ezt nem lehet csinálni” – megismételte a korábban is elhangzott bizonyságtételt: „a Szűzanya és Jézus vezeti a kezem”.

A megnyitó utáni telefonos beszélgetés alkalmával Matyó néni a tisztelendő atya szavaira emlékezve elárulta, hogy a 2000-es évek elején készített egy Szent Erzsébetet megidéző rózsás képet. A virágokkal való alkotás szenvedélye még gyakorló gyógyszerészként talált rá. 57 éven át töltötte be patikusi hivatását, ugyanazzal a hittel, szeretettel, amellyel az erdőn, mezőn gyűjtött növényekkel bánt. Egy ideje már nincs fizikai ereje a természetben barangolni, a piacról és virágüzletekből szerzi be, és bevásárlószekerére kötve cipeli haza kincseit, de saját préseltvirág-gyűjteménye is van otthon, amiből – bízzunk benne – még sok szépség születik.