Ablakok Marosvásárhelyre

Az elmúlt napokban elköszönt közönségétől Markó Enikő, a Belvárosi szerdák hűséges szervezője és vezetője, aki mindig felkészülten, hozzáértően nyitotta meg az érdekes kalandozásra hívó előadásokat.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Az elmúlt napokban elköszönt közönségétől Markó Enikő, a Belvárosi szerdák hűséges szervezője és vezetője, aki mindig felkészülten, hozzáértően nyitotta meg az érdekes kalandozásra hívó előadásokat. Hónapról hónapra sikerült olyan előadókat – időseket és fiatalokat – meghívnia, akiket szívesen hallgatott a rendezvénysorozat összeforrott közönsége és az adott téma iránt érdeklődő új hallgatók is. Divatos kifejezéssel élve, a Belvárosi szerdák az életfogytiglani tanulást szolgálta, különösen, ha a törzsközönség korára gondolunk, de tekinthetjük úgy is, hogy segített nyitva tartani a szellemi, művelődési épülést szolgáló ablakokat az érdeklődőkben.

– Nehéz elhinni, hogy immár tíz éve működik, s talán nem haszontalan visszatekinteni a kezdetekre. Hogyan is indult 2002-ben?

– Az akkori plébános úr, főtisztelendő Csató Béla bízott meg a katolikus nőszövetség vezetőjeként a szervezéssel. Mivel végzettségemnél fogva az irodalomhoz, kultúrához értek jobban, művelődési rendezvénysorozatot képzeltem el. Miközben azon gondolkodtam, miképpen lehet azt a szűk ösvényt megtalálni, ami a többi hasonló rendezvénytől megkülönbözteti és egyedivé teszi, s a közönség érdeklődését is megnyerni és fenntartani, kialakult az az elképzelés, hogy a marosvásárhelyiséget kell erősíteni a hallgatóságban, és a lokálpatriotizmusra helyezni a hangsúlyt.

– Kik támogattak a szervezésben?

– Elsősorban a Maros Megyei Múzeum Soós Zoltán vezette csapata, akik sokszor voltak a vendégeim, valamint a Teleki Téka akkori és mai munkatársai, elsősorban Spielmann Mihály, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Marosvásárhely régi és jelenkori történetéről érdekes előadások hangozzanak el.

– Az elmúlt tíz év alatt hányan léptek a Deus Providebit Ház közönsége elé?

– Évente szeptembertől júniusig tíz, összesen 90 előadás hangzott el, az előadók száma azonban nagyobb volt. Mivel van egy fiatal értelmiségi réteg Marosvásárhelyen, akik nagyon széles érdeklődési kört képviselnek, a célom az volt, hogy lehetőséget biztosítsak fiatal szakembereknek, kutatóknak, hogy a közönséggel megismertessék érdeklődési körüket, tevékenységüket, ugyanakkor ismert és elismert személyiségeket is meghívtam előadást tartani.

Minden decemberben egyházi személyiségek voltak a meghívottaim. Egyrészt azért, mert a marosvásárhelyiség mellett a kereszténység és az ezzel kapcsolatos kérdések képezték az előadások másik fő témáját. Másrészt fontosnak tartottam az adventre való lelki felkészülést. 2006-ban dr. Csiha Kálmán református püspököt láttam vendégül dr. Bustya Dezső lelkésszel együtt, akikkel az 1956-os eseményekre emlékeztünk. Ennek az estnek a hangulata nagyon sokáig elkísért, ma is megilletődve gondolok az ő emberi nagyságukra, méltóságukra. Érdekes volt Horváth Loránd református lelkész előadása 80. születésnapja alkalmából a Marosvásárhely – Torontó között bejárt pályáról, hitről, hivatásról, költészetről, életről. Főtisztelendő Csató Béla, aki távozása után egy évre volt a meghívottam, a Marosvásárhelyen eltöltött másfél évtizedről számolt be. Közönségünk megismerhette A Hét és a Kolozsváron megjelenő Keresztény Szó szerkesztőit és az európai gregorián zene gyöngyszemeit a Jakabbfy Tamás vezette kórus előadásában.

– A Belvárosi szerdák érdekes, népes közönséget vonzó vendége volt Czigány György Budapestről.

– Bár külföldieket a magas költségek miatt ritkán hívtam meg, Czigány Györgyöt nemzedékek hallgatták a Kossuth rádióban. Vállalta, hogy eljön, zongorázott, verseiből olvasott fel, így új oldaláról is megismerhette a vásárhelyi közönség.

Volt néhány előadó, aki a Bolyaiak emlékét és tevékenységét idézte, mint például dr. Marácz László Amszterdamból, aki Bolyai János és a magyar mint tökéletes nyelv címen tartott előadást. Szakács Géza Bolyai János közgazdasági elméletéről ismertette jól előkészített és érdekes adatait.

Időnként aktuális közéleti témák is terítékre kerültek, mint például Verespatak és a ciánszennyezés, amiről dr. Sárkány Kiss Endre egyetemi tanárt hallhattuk, Hajdu Zoltán a fenntartható fejlődésről beszélt, a Színház tér felújításáról Ványolós Endre építész számolt be.

Az erdélyi nemesség múltjáról és jelenéről is több alkalommal esett szó. Bethlen Anikó, Papszász Károlyné Kabós Anna, Haller Béla a magyar történelmi családok múltját és jövőjét járta – úgymond – körül.

Vendégünk volt Bandi Kati iparművész, aki egy kis divatbemutatót is tartott. Virginás Andrea fiatal filológus a detektívregényekről írt doktori dolgozatából olvasott fel. Nők a Bibliában – hangzott el Gellért Márta ismertetésében, Madarak a Bibliában – ez volt a témája, Kohl István tanulmánya alapján, Szabó D. Zoltán előadásának. Keresztes Gyula a marosvásárhelyi épületekről osztotta meg gazdag ismereteit a hallgatósággal. Kozma Dezső egyetemi tanár Tolnai Lajos világáról beszélt. Vendégeink voltak Kovács András Ferenc és Nagy Attila marosvásárhelyi költők, Sebestyén Mihály és Láng Zsolt írók. Csedő Károly nyugalmazott egyetemi tanárt a homeopátiáról hallgathattuk, Bernád Ilona több alkalommal is a népi gyógyászatról beszélt. Bor a történelemben – erről számolt be jó hangulatú előadásában Molnár Kovács Zsolt történész, s ez alkalommal Seprődi József borász borkóstolót tartott. Vendégünk volt Biluska Annamária színművésznő és Tomcsányi Mária, az RTV magyar adásának riportere. Különleges volt Mihálydeák Erzsébetnek az erdélyi temetők sírkövekre faragott virágairól tartott beszámolója. Jó hangulatú beszélgetésünk volt Lokodi Emőkével, Virág Györggyel. Dr. Makkai Gergellyel az időjárásról, pedagógusokkal az olvasási gondokról, Harmath Ferenccel a harmincas évek Marosvásárhelyéről és a kerelőszentpáli nemesi életről, az azóta elhunyt Pávai Gyulával az aradi vértanúk utóéletéről beszélgettünk. Sajnos, egy interjúban nem lehet minden előadó nevét megemlíteni, pedig örömmel tenném, ezért most újra meg szeretném köszönni mindannyiuknak, hogy hívásomra feleltek, szabadidejükből áldoztak ránk és értékes előadásokkal örvendeztettek meg. Köszönöm a marosvásárhelyi történelmi egyházak espereseinek, plébánosainak az adventi beszélgetések lelki üzenetét.

A Belvárosi szerdák áprilisi zárórendezvényén a Deus Providebit Házban ft. György Tibort, a kövesdombi Szent Miklós-plébánia plébánosát látjuk vendégül.

– Érthetetlen számomra, hogy miért kell egy ilyen közismertté vált, jól működő, akár száz nézőt is vonzó rendezvénysorozatot abbahagyni.

– Egy bántás miatt a régi helyen már nem érezném jól magam, nem tudom már a korábbi lelkesedéssel végezni a szervezést.

Meglepett, hogy tíz év után is mennyire ragaszkodó, kitartó a közönség, ezért gondolkozom azon, hogy új helyen folytassuk a Belvárosi szerdákat. Úgy gondolom, hogy sok az egyedülálló ember, s hogy őket megmozdítsuk, elgondolkoztassuk, jókedvre derítsük, fontos feladat a templomok mellett olyan civil közösségeket kialakítani és összekovácsolni, amelyek segítenek túllépni a mindennapi bajokon, lehetőséget teremtenek ismerősökkel találkozni, szellemi táplálékhoz jutni, lélekben felderülni. A Bolyaiban működő Református Kollégium jelezte, hogy befogadnak, ősztől esetleg megpróbálom ott folytatni. Addig is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik hűségesek voltak a rendezvénysorozathoz, és továbbra is igénylik azt.

– Tegyük még hozzá, hogy a Belvárosi szerdákhoz hasonló felüdülést jelentettek a jól előkészített, jól szervezett kirándulások is, amelyekre gyakran egy autóbusz sem volt elég.

– Valóban sokan szeretik ezeket az immár négy évtizede kezdett kalandozásokat. A legemlékezetesebb talán a Gyimesekbe szervezett út volt, százfős csapattal indultunk az ezeréves határhoz. Megjártuk Európa múlt évi kulturális fővárosát, Pécset, előtte Szebent, bejártuk Erdély sok szép táját, Bukovinát és az Ojtozi-szorost, a múlt hét végén Aradra, Temesvárra utaztunk, az ősszel Biharfüredre és környékére megyünk, jövőre a Zsil völgyébe tervezek utat.