2022. október 3., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Itt most csend van.

Nagy lelépést fizettem a zajnak.

Az erdő alatt daru csilingel

s néhány betonkeverő dörmög.

Az építőtelep vasárnapi hangversenyén én vagyok csak a közönség.

Mellettem, a virághiányos fűben méhek tanakodnak.

szerelmi híreket közvetítenek a kimúlt s jövendő vadrózsák között.

A társtalan nyárfa saját árnyékára szorult,

kollégáit lepermetezte a gyomirtó halál…

Hogy miért telepedtem éppen e nyárfa

tövébe?

Az erdő alatt épülő számítóközpontban

meghatározzák majd,

s a zajnak fizetett stresszek összegét is,

mikor a műrózsák között mikrohelikopterek helyettesítik a méhrajokat.


Őszi kikericsek halványlilája



Utópisztikus jóslás – mondhatta volna bárki jó néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a jeddi útra lejtő erdőrész alatt éppen épülőfélben volt a táj első ...tájsebe, a marosvásárhelyi számtógépalkatrész-gyár, ami eltorlaszolta a Somostető legszebb völgyét, ahol őszi kikericsek festették halványlilára a még zöld füvet. Rég volt. Kicsit arrébb, a jeddi városi köztemető helyén csak egy erdészház árválkodott, körötte a ’60-as évek végén még a ma csak gombászként ismert Málnássy Laci bácsival madarászkodtunk – mi, az akkori bolyais biológia szakköri csapat –, s vittük hetente a téli madáretetőkre az ennivalót.

Ma? A virághiányos fűben méhek tanakodnak. Ez is a címe a zseniális előrelátó, az ember természetrombolását finoman ironizáló Bartis Ferenc-versnek. Ma sajnos mindennapi gyakorlat lett Kínában, hogy a kipusztított méhek helyett mikro- – ma úgy mondják – drónok porozzák be a gyümölcsfákat.

Bár a csillagászati évszakbeosztást három héttel megelőzi a meteorológiai évszakok beköszöntése, miszerint az ősz szeptember első napjaival kezdődik, de lám, még benne téblábolunk ebben a nyárvégben, ahol másodvirágzanak a vadrózsák mellett az akácok is, s nem egy vadgesztenye, de még néhány szilvafa is, becsapottan ugyan, de pártáját bontja. Vajha lenne annyi őszi kikerics is még a Nagyhegyszőlő szomszédságában vagy a Rókadomb alatt, hogy színével elkápráztassa az arrafelé sétálókat.

Az idén a nyár és a hirtelen beköszöntő, változékony, hűvösebb időt felváltó vénasszonyok nyara szinte egybeér. A későn kelő, korán nyugvó nap megrövidíti a nappalok hosszát, s az egyre hosszabb éjszakák után egyre hűvösebbek a hajnalok, de napközben akár 25° C fölé is felkúszik a hőmérő higanyszála. A szép utónyarat csak az északi félgömb 30-60° szélességi körei között élők élvezhetik, Európában az Athén – Moszkva – Edinburgh háromszögben. A Kárpát-medence e háromszög közepén helyezkedik el. Míg a németek, szerbek s a lengyelek is csúfolódó névvel illetik ezt az időszakot (Altweinbersommer, babino ljeto, babie leto), az olaszok és a franciák Szent Márton nyara, az angolok Lukács nyara néven emlegetik. Észak-Amerikában indián nyárként tisztelik.

A kalendáriumi jóslások közül a legnagyobb pályát az időjóslás futotta be. Már a kezdeteknél sem csak az asztronómiára támaszkodott, hanem a több évszázados megfigyelésekre, a felhalmozódott tapasztalatra is. „Időjárás tapasztalás szerint” – írták minden hétre a kalendáriumok a XIX., de még a XX. században is, joggal. Lehetetlenség volt abban az időben olyan kalendáriumot kiadni, amelyben ne lett volna időjóslás. A meteorológiai előrejelzés ugyanakkor már a XIV. században megjelent, nyomban az egészségügyi szabályok megjelente után. Gyakran a hónapok alá nyomtatott naptárversekben, rigmusokban olvashatjuk az elvégzendő gazdasági munkára vonatkozó tanácsokat, néha egészségügyi, táplálkozási szabályokkal együtt. Az ilyen típusú időjárási előrejelzések s összekapcsolódásuk a gazdasági munkával régi római hagyományra, egészen Marcus Porcius Cato Maior De agricultura című munkájára vezethetők vissza. A rigmusok ősforrása pedig a Kr. u. a IV. században élt Furius Dionysius Filocalus – I. Damasus pápa kalligráfusa és kőmetszője – egyik figyelemre méltó műve, a 354-es kronográfia, amit egy gazdag római keresztény, Valentinus számára készített Filocalus, az eredeti kéziratos miniatúrákkal együtt, amelynek az eredetije elveszett. Ez a legrégebbi ismert keresztény naptár, amelyben utalás található a keresztény vallásos ünnepekre, bár római pogány ünnepeket is tartalmaz. A ma megőrzött legteljesebb példány egy XVII. századi kézirat, amelyet a Barberini-gyűjteményben őriznek.


Másodvirágzó vadgesztenye gyertyái égnek



Az olasz főváros központjában levő palotát 1625-ben a VIII. Orbán pápaként ismert Maffeo Barberini építtette. A Barberinik múzeumukról váltak híressé, de Rómában leginkább a „Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini” mondás terjedt el róluk, vagyis hogy amit a barbárok nem tettek meg, azt megtették a Barberinik. Híres/hírhedt emléküket őrzi a családi címerből ismert méhecske, amelyet a Pantheon egyik ókori oszlopfőjén hagytak mementóként. A templom kupoláját fedő bronzlemezekből öntötte Giovanni Lorenzo Bernini építész, festő és szobrászművész a Szent Péter-bazilika baldachinos főoltárát VIII. Orbán pápa parancsára...

A Filocalus-féle naptármaradvány a Karoling-dinasztia Codex Luxemburgensisének reprodukciója, amely a XVII. században veszett el.

Az 1579-es nagyszombati kalendáriumban szeptemberre ezt a magyaros tizenkettősökbe szedett rigmust olvashatjuk.


Ha szántot földed van, ez Holnapban vesd bé,

a téli gyümölcsöt szedesd le, s hordasd bé.

Ha szárazság nem volt, másodszor kaszálhatsz,

A Tótokkal kölest s pohánkát arathatsz.

Ha az egészség kell most ketske téjjel ély.

Madarászni időt soha jobbat ne vély.

September leginkább déli széllel kedves,

Nem árt hogy-ha ritka esső s hóval nedves.

Szent Mihály nap tájban, ha az mák igen húl

Karácson eleint sok nyúl hóban meg-fúl.


Néha az ilyen tudnivalók külön cím alatt szerepeltek, ez volt a parasztkalendárium. Ennek változatát Apáczai Csere János is közli 1655-ben a Magyar encyclopediában.

A majd kétezer éves tapasztalati tudás tette használhatóvá ezeket a kalendáriumokat, bár voltak olyan periódusok Krisztus születése után, amikor megbomlott az addig hitt évi periodikus rendszeresség.

Ilyen volt a kis jégkorszaknak nevezett, az emberiség történetének legjobban ismert lezárult klímaváltozása. Az évgyűrű- és virágporvizsgálatok, a fauna- és flórarekonstrukció, a jég, a különféle üledék és a furathőmérséklet-vizsgálatok, nemkülönben az ember által készített források (levéltári anyagok, képek) arra engednek következtetni, hogy a XIV.-től a XIX. századig viszonylag hűvös időszak köszöntött Európára. De ez mondható el az 1960–1990 közötti időszakról is, még mielőtt érezhetővé vált volna a jelenkori globális felmelegedés. Ez utóbbinak az oka állítólag, a kutatók nagy többsége szerint, az emberi tevékenység nyomán erősödő üvegházhatás, míg a kis jégkorszak az éghajlat természetes ingadozásának eredménye volt. Az okokat többek között a naptevékenység csökkenésében, illetve a földi vulkáni aktivitás növekedésében keresik a kutatók. Feltételezik, hogy az indonéz Lombok-szigeti Szamalasz tűzhányó 1257-es hatalmas kitörése során tartósan a légkörbe került anyagrészecskék éghajlat-módosító hatása vethetett véget az azt megelőző középkori globális felmelegedésnek, amikor például a vikingek le tudtak telepedni Grönlandon 987-ben. A XV. század végén pedig az ottani településeik pusztulása a kis jégkorszak terhére írandó. Két évszázadon át, 1550 és 1740 között az éghajlat különösen hidegre fordult. A XVI. század második felében a tél jellemzően novembertől márciusig tartott, sok hóval és jéggel. Még a XVII. század első negyede is hideg volt. Erről tanúskodnak az e korban élt festők, Hendrick Avercamp vagy ifj. Pieter Brueghel képei. Az európai gleccserek 1850-ben voltak a legkiterjedtebbek a legutolsó jégkorszak óta.

Ma pedig? A jégárak olvadnak, a sarki jég is. Újabb kis interglaciális maximum várható, azaz globális felmelegedés, amelynek kialakulásához az ember csak hozzájárul, de a fő oka olyan geológiai és csillagászati események sora, amelyeket az ember képtelen megváltoztatni. Csak lassítani tudja ezeket a folyamatokat. Be kell látnunk, hogy, bár elpusztítani képesek lennénk az élet bölcsőjét, a Földet, annak változásait megmásítani, ellenkező irányba terelni sohasem fogja tudni az emberiség.

A Föld evolúciós és ciklikus – napszakos, évi, naptevékenységi – változásai pedig, részünkről megakadályozhatatlanul, végbemennek ezután is.

Kedves Olvasóm, ma Hegedűs Géza Őszi rondójával búcsúzom:


Az ősz a múlás mélasága

s az újrakezdés jóreménye…

A vadgesztenye lombja sárga,

a szürke szél zizegve járja,

emlék az égbolt nyári fénye.

Az ősz a múlás mélasága,

aludni kell, csöndben kivárni,

hogy jön a tél, de tél utánra

minden kezdődik újra végre,

ki vesztett nem remélt hiába:

gazdagabb lesz a reménye…

Az ősz a múlás mélasága

s az újrakezdés jóreménye.


Ebben reménykedve, maradok kiváló tisztelettel

Kelt 2022-ben, 470 évvel Eger ostromának kezdete után.