Horváth István az Utunkban 1976-ban megjelent El kell jutni! című versét ma az útba igazítom. Biztatás: fagyott vackor kincsem megosztására. Lássuk hát vackorainkat.
Luca nappal indítunk.
Szent Lucának híres napja,
A napot rövidre szabja.
Ha Luca sárban jár,
A karácsony hóban áll.
Lúcia ókeresztény vértanú a népi hiedelemvilág jeles alakja. Lúcia különleges attribútuma az égő olajmécs és a két szemet virágzó leveles ágacska. A latin lux nemcsak fényt jelent, de valakinek a szeme világát, a szeme fényét is.
Luca napján született 1888-ban Obermayer Ernő mezőgazdász. 1910-ben kezdte vizsgálatait a paprikával. Először Kalocsán, majd Szegeden nemesített fűszer- és száraz-ságtűrő étekpaprika fajtákat. A jelenleg termesztett csípős fajták 80%-a az ő kísérleteinek eredménye.
December 14. már a harmadik adventi gyertya meggyújtásának az ideje idén.
14-ét 2001-től a hűség napjaként is ismerjük. 1921-ben e napon a Sopronban megtartott népszavazáson a lakosság a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Szerencsés Sopron. Hasonló szavazásra Erdélyben sehol nem került sor...
December 14-én, 1849-ben született Darvadi Mór matematika–fizika szakos tanár, író, műfordító. 1872-től tanár Pécsett, Déván, Aradon. Ő fordította H. Beecher-Stowe Tamás bátya kunyhója című regényét. Itt most a végtelenül szerény szerző 1888-ban Déván megjelent Üstökösök és meteorok című könyvéből idézek:
„E művecske túlnyomólag nagyobb részében Valentiner karlsruhei csillagász »Die Kometen und Meteore inallgemein fasslicher form dargestellt« czímű népszerű, de igen alapos és megbízható iratának átdolgozása, helyenként fordítása. Hozzátoldottam azonban történeti bevezetést, több önálló fejezetet (...) Mindenütt idéztem a forrásművek czímeit. Kiterjeszkedtem a legújabb mozzanatokra is, melyek Valentinernek 1884-ben kiadott könyvében természetesen nem lehetnek említve. (...) különös gonddal és szeretettel vontam előadásom körébe a hazai viszonyokat és szakbavágó irodalmunkat, mely igen zsenge ugyan, de épen ezen a téren néhány igen tisztelni való névvel büszkélkedik.”
A decemberi tiszta égen sorra kigyúló csillagok alatt bandukolva arra gondolok, hogy amilyen szomorkás Horváth István verse, éppoly hévvel indítja Táncos lovakkal című versét 1883. december 14-én született Tompa László:
Táncos lovakkal, nagyvidáman,
Hasíts, hasíts a hóba: szánam.
Mi hátul van – ne bánd, ne bánd!
Röptöd, mely fürgén hajt előre,
Völgyből kaptatva dombtetőre,
Engem is újult kedvbe ránt.
Sok apró csengőd riadalma
A tél derűjét fölzsivajgja,
S az, mint a nyúl fut szerteszét.
Hol eddig ősz és gyász komorlott,
Ma hó cicomáz völgyet, ormot.
Sehol sár, semmi szürkeség.
Bár a hóhullás halk zenéje
Zizegve mindig így kísérne,
Csak hóba merülne szemem.
Nő, nincsen-pénz, s több ősi kétség
Helyett csupán e friss fehérség
Tükrözne békélt lelkemen.
Sík utak haván, könnyű, sík szán,
Csak röpíts, röpíts tova tisztán,
Míg fehér, fehér minden út.
Így csupa fehér domb, fehér fa
Közt csengőzünk be majd a célba,
Hol minden más cél egybefut.
Hol végül is csak meg kell állni:
Egy öreg udvar eperfái
Havas holdfényben lengenek,
S bekopogván az ősi házba,
A tréfás, agg halál pipázva
Vár, s megölelget engemet.
No lám, milyen becsapós idő s versvég ez. Végül is mit válasszak: a fagyott vackort vagy a tréfás pipázó halált?
Maradok a vackornál. Az átfagyott s kiengedett vackor már édes, elveszti fanyarságát. Ezt a cseppnyi ízt kínálom neked, kedves nyomkövető társam.
Térjünk be kissé az ókori Rómába is! December közepe táján kezdődött a latiumi földművesek ősi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Minthogy decemberre minden jelentősebb paraszti munka befejeződött, a falusi nép méltóképpen köszönthette égi gazdáját. A Saturnalia eredetileg falusi ünnepségsorozat volt, s több elkülöníthető ünnepből állott. Az ősi falusi ünnepek közé tartoztak a Feriae Sementivae („Vetési ünnepek”), a Consualia (a vetés befejezését követően Consus isten tiszteletére tartott lóversenyek december 11-én vagy 15-én), a Larentalia (Acca Larentiának, Romulus és Remus nevelőanyjának, egyben a mezők istennőjének általában december 23-án tartott emlékünnepe), a Paganalia („Települési ünnep” – a latin paganus „falusit”, „pogányt” jelent). Varro szerint az ünnep onnét kapta a nevét, hogy azt minden faluközösség (latin pagus) külön, a saját földjén ülte meg.
Álljunk meg egy pillanatra 1802-ben. December 15-én született az abszolút geometria megalkotója, Bolyai János. Bántó, hogy utóbbi időben a magyar tudomány napján nem mindenhol emlékeznek meg a temesvári levélről, holott eredetileg 1996-ban a Magyar Tudósok Világtalálkozóján született döntés indoklásában nemcsak az 1824-es Széchényi-féle felajánlás szerepelt, de az 1823-ban e napon keltezett levél is. – Semmiből egy új, más világot teremtettem...
Ezen a tájon a hó még nem fedte el az idei nagy erdőirtások nyomát. Kiirtott növényi lét. Memento mori. Figyelmeztetett már erre az 1884. december 15-én Csíkszentgyörgyön született Márton Ferenc festőművész is. Még az első világégés előtt, 1913-ban képbe (láz)álmodta az Erdőirtás Csíkországban-t. Az erdőirtók vadsága átsugárzik a képen. Alig egy évre rá e vadság költözött a csataterekre. A festő az első világégés idején frontkatonaként szolgált, hadi festőként rajzokban tudósított. A háborút rajzok és pasztellek sokaságában örökítette meg: mintegy háromezer rajzot és képet készített a harctereken, amelyeken fel-felsejlik a béke utáni vágy.
Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége – veszem kölcsön a gondolatot Jane Goodalltól –, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg „elszántságát”, élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk – a növények világában.
Márton Ferenc – Erdőirtás Csíkországban, 1913
December 16. nemcsak Kodály Zoltán (1882) és Kós Károly (1883) születése napja, de ekkor látta meg a napvilágot Pipén 1887-ben Gyulai Zoltán fizikus is. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ezt követően Tangl Károly tanársegédje lett. Az I. világháborúban katona volt, 1915-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1922-ben került haza. Ezután doktorált Szegeden, majd 1924-ig a szegedi egyetem, 1940–1947 között a kolozsvári tudományegyetem tanára volt. Ekkor sok más egyetemi tanártársával együtt el kellett hagyja szülőföldjét. 1947-től a budapesti műszaki egyetem kísérleti fizika tanszékének vezetője lett. Az 1920-as években magyarázatot talált az azóta Gyulai–Hartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenségre. Főleg kristálynövekedéssel s filozófiai kérdésekkel foglalkozott.
Különös sors. Mint ahogy a Hull a hó a Hargitán című Ferenczes István-versnek is különös története van.
Örökzöldre, szálfenyőkre
hull a hó a Hargitán,
zúzmara s dér ül a tájra,
pártában a jégvirág.
Pipacsoknak téli párja,
jégből szakad rózsaág,
fehér, fehér, fehér virág,
fölötted most varjú száll.
Csönd van, csönd van, hófehér csönd,
mintha Holdból hullana,
lebegve száll le a Tejút
milliomnyi csillaga –
Eme három versszaka 1989-ben jelent meg Budapesten, a Népszavában.
A második és harmadik versszak közé ékelődő sorok először a Hargita Kalendáriumban jelentek meg 1990-ben.
Csodaszarvas szemöldökén,
agancs ágon gyúlsz te ki,
benned égnek fagyos lánggal
szelíd őzek gyöngyei…
A csodaszarvassal mi búja-baja volt 1990 előtt a cenzornak?…
S még nincs vége a történetnek. Az ötödik versszak már 1991-ben tette teljessé a verset a budapesti Új Magyarország hasábjain.
Mintha valakinek fájna
száz hiány, jaj de tisztán,
de árván szakad a hó,
jaj, hogy hull a Hargitán...
Bizony jó lenne egy kiadós Luca-napi békés havazás. S ha átmentődne a havas táj karácsonyra – téli álom.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
