*Fotó: Pohárnyi borvíz a kút kőgyűrűjén gyöngyözve zsong
Kicsal az éjbe az arany Hold:
arany, sok fagyezüst után!
Száz arca nevetve virít száz
újszülött, éji pocsolyán.
Láthatatlan erek csörögnek,
csengőket csöppent az eresz:
nekem most szép a hó: siratja,
hogy vége lesz.
Szabó Lőrinc Januáréji olvadásával bűvölöm én is a februárt: jöjjön már a tavasz!
Napja alig múlt, hogy beléptünk a halak havába. Tertullianus a vízzel keresztelés szimbólumaként használta. A hal, Krisztus jelképe, az őskeresztény művészet szinte minden tárgyi emlékén fölbukkan.
Számtalan bibliai történet és krisztusi csodatétel hallal kapcsolatos – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában – (…) a cethal gyomrából szabadult Jónás a föltámadás szimbóluma. (…) Ilyen Tóbiásé, ilyen a csodálatos halfogás, az ötezer éhező táplálása két hallal és öt kenyérrel, Szent Péternek a hal szájában lelt ezüstpénze. Jézus többször is halászcsónakból szólt a sokasághoz. Hal volt az állatoknak prédikáló Páduai Szent Antal egyik attribútuma, s hal fityeg Szent Zénó veronai püspök pásztorbotjáról is.
A keresztény haljelképnek fontos csillagászati vonatkozása, hogy a tavaszpont időszámításunk kezdete táján tolódott a Halak (Pisces) csillagképbe. Jézus Krisztus feltevés szerinti születésétől számítva, több mint kétezer éven át a Halak csillagkép eltűnése jelzi a tavasz közeledtét. A tavaszpont vándorlása nem lett mindennapos tudásunk része. Halak havának ma is a február 19–20-tól március 20–21-ig tartó hónapot nevezzük. És mivel ennek az időszaknak kétharmada mindig, egésze pedig gyakran a nagyböjtbe esett, eggyel több okkal lett böjtös eledel a hal.
Mai sétám tudománytörténeti kitérőjével február 19-re kanyarodok vissza. E napon, 1870-ben adta vissza lelkét teremtőjének a Nagykolcson született Oroszhegyi Józsa ’48-as katonaorvos. Székely származású atyja, Szabó gazdatiszt őt neveltetés végett testvérbátyjára, Szabó R. János minoritarendi főnökre bízta, aki a fiút papi pályára szánta, a papi pályát azonban otthagyta, mire nagybátyja kitagadta. Magára hagyatva került 1841-ben Pestre, itt az orvosi pályára szánta el magát, és beiratkozott az egyetemre. Bugát Pál akkori orvoskari dékán felkarolta, és az Orvosi Tár javításával bízta meg. Bugát vezette be a Magyar Természettudományi Társulatba, ő pedig az ott készült magyar természettudományi, vegytani műszavakat terjesztette. 1844-ben Helmeczy a Jelenkor újdonsági rovatát bízta rá; 1847-ben Jókai Mór lett az utódja. Őt pedig Eötvös József báró miniszter kinevezte közoktatási fogalmazóvá. E hivatalból nemsokára táborba szállt, ahol mint hadiorvos, majd fegyverrel és utóbb mint csapatparancsnok (gerillavezető, 1849. április 1-től honvéd őrnagy) szolgált. A világosi fegyverletétel után őt is halálra ítélték, és tízévi várfogságra Josephstadtba vitték, ahonnét ötévi fogság után 1856. decemberben kiszabadult. 1857-ben lett orvosdoktor és szülészmester. Orvosként gyógyított Nagyváradon, majd Abrudbányán, Bukarestben, Râmnicu-Săraton, Focşaniban, Konstantinápolyban, később Bulgáriában is szolgált mint katonaorvos. 1868-ban hazatérőben volt, midőn az úton szélütés érte, két évig tengődött még Kolozsvárt és Pesten, majd Budán. Munkái közül az 1847-ben megjelent A szervényi vegytan rövid kézikönyve címűt emelném ki. De 1860-ban szerkesztette a Bukaresti Magyar Közlönyt is. Tudománynépszerűsítő cikkeinek változatosságából álljon itt egy szemelvény: A dunagőzhajózási társaság története és állapota (Magyar föld és népei, 1846); Vázlat selyemtenyésztésről (Közlemények az ipargazdaság köréből, 1847); A hajdani székely nemzet áldozó-poharáról (Életképek, 1848); Gyógyszertani közlemények (Orvosi Hetilap, 1858); Erdély nyugoti havasairól (Emich Nagy Képes Naptára, 1861); Tengeri fürdés és halászat (Vasárnapi Ujság, 1863); A tatárok közti gyógybánásról, Kuruzslási esetek Dobrudzsában, Orvosi tapasztalatok Ázsiában, Orvosi tapasztalat Cyprus szigetén (Gyógyászat, 1863-68). Válogatott cikkeinek kiadása még a ’70-es években felmerült a Kriterion Könyvkiadó Téka-sorozatában, de ez a terv nem valósult meg.
Február 20-án, 1913-ban született Szántó Árpád fizikus, fizikai szakíró. A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium után 1930-ban a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen szerzett fizika–kémia szakos tanári oklevelet 1935-ben. 1936-ban Marosvásárhelyen tanított a Református Kollégiumban, utána 1946-ig a gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban. 1951-től előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, 1953–55 között a Pedagógiai Főiskola dékánja, 1955-től 1957-ig a Bolyai Tudományegyetem matematika–fizika karának dékánhelyettese, majd 1973-ban történt nyugdíjba vonulásáig a kolozsvári Pedagógiai Továbbképző Intézet előadótanára a fizika tanszéken. Többek között a Matematikai és Fizikai Lapokban és a Korunkban megjelent szakcikkei mellett tudománynépszerűsítő cikkeket közölt a Szabad Szóban, az Előrében, és a Tanügyi Újságban.
Február 21. E napot Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította. Története a következő: 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. A bangladesiek akkor nyilvánították helyileg e napot az anyanyelv napjává.
A mennyország kapusának, Szent Péternek a szimbolikus székfoglalása február 22-re esik. Az apostolfejedelemre szükségképpen ragadt valami a pogány égistenek jellemző vonásaiból, különösen, hogy a halak asztrológiai fővédnöke nem más, mint maga Jupiter. A legendák, de a képzőművészet szerint is Szent Péter fehér hajú és szakállú, erős termetű öregember. Jupiteri külseje szerepkörét is meghatározza. Eszerint gyakran lát el zeuszi (jupiteri) viharisteni funkciót is. Görgeti Szent Péter a hordókat, Szent Péter kuglizik – mondják ma is, ha mennydörög; Szent Péter elveszté pipáját – járta a szólás régente, ha nagy szél fújt.
A Debreceni kódexben a Szent Pétörnek ű székössége kifejezés sajátos félreértése kreálta az Üszögös Szent Péter legendát, s e nap szerencsétlennek számít. Ezen a napon az asszonyok nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik, és nem kél ki – írja Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban.
1895. február 23-án született Székelyudvarhelyen Csanády György, a Székely himnusz költője. Itt most egy, a Láthatár kisebbségi kultúrszemlében 1936-ban megjelent A borvízkút című versével emlékezünk rá.
Lobogva forr a kút kőgyűrűjében,
Gyöngyözve zsong, dagad a vízharang.
Havas tündére játszik az alatt.
Suttog, hadar rejtelmes szavakat.
Félig kimondja, s megmásítja mással,
Szétpattantja buggyanó hahotával.
A vén székely ül üres korsójával,
S elnyílt szemmel a zubogóba néz,
Lesi, mi titkot beszél ki a víz.
– „Mit sárba ontok, mit a szélbe hintek,
Mit elpazarlok hétszín köntösömre,
Aranyat ér e víznek minden cseppje.
Minden buborék kincstől duzzadó.
Vas, szén, só, íz, balzsam, kedv, frissülés
Oly mérhetetlen gazdagsággal benne,
Hogy minden nemzetséged úr lehetne
Ajándékából koldus nagyapó.” –
Igéz a víz. Márvány fodrából torlaszt
Felhőt verő sok pompás palotát,
Fürdők nyílnak, szállodák, áruházak,
Dübörgő, rohanó gőzösök ontják
Messze földről a világ tarka népét.
Gépkocsik búgnak, fényszórók cikáznak,
Dobok dobbanak és sípok sikongnak,
Vásár pezseg, láz lüktet, tánc liheg
Asszony-kacaj csorog, arany csörög…
S a valóság:
Mókus riad a hibbanó faágon,
A víz párává porló gyöngyeit
Kacagva hányja, más nesz nincsen itt.
Paloták, népek, vásár, tánc sehol.
Gyantapárás, naplángos reggelen
Piheg az erdő békén, csendesen.
– Játszott a tündér. – Csorba korsaját
Meríti Áron, s Udvarhely felé
Döcögni kezd a borvizesszekér.
Február 24. Jégtörő Mátyás napja. Amikor Jézus meghalt, az apostolok tizenegyen maradtak, mivelhogy az áruló Júdás felakasztotta magát. Hogy kilegyen a tizenkettő, Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást, a tanítványok szűkebb köréből. Róma a XI. századtól tartotta Mátyás napját február 24-én, míg az 1968. évi zsinat át nem tette május 14-re. Az apostol életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít. Eszerint ő is vértanúságot szenvedett: nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek.
S e napon született 1443-ban, Kolozsváron Hunyadi Mátyás. Különböző felmérésekből arra lehet következtetni, hogy ő ma is a legnépszerűbb magyar történelmi személyiség. És emellett azon kevés magyar uralkodók közé tartozik, aki (apjával együtt) a szomszéd szláv és román népek körében is népszerű volt, a folklórjukba is bekerült.
Visszaérkezve Szabó Lőrinccel a fagyból ébredő földre, köszönök a lassan érkező tavasz elé:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
