Őszi tájék. Vajda János soraival indulunk az ősznek.
Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
…Mi itten örök: a halál-e vagy a lét?
Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?…
Az égen a felhő egymást üzi-hajtja.
Bujdosni a tarlón indul a katang.
Elnémul az erdő, elszállt a galambja.
Siránkozik a falubéli harang.
Mezőkön az árnyék, tengereken hab
Mulik, születik, mint mára a holnap.
A szemfödelet rángatja hideg szél:
Elhervad a rózsa, lehull a levél…
Október első hétvégéje az őszi madárvonulás időszakának közepén a nemzetközi madármegfigyelő napokra esik. A madárvédők világszervezete, a BirdLife International kezdeményezésére, 1992-ben szervezték először meg, azzal a céllal, hogy minél több emberrel megismertessék a madárvédelem jelentőségét.
A vándormadarak gyülekezése, útra kelése az ősz derekának jele. Hűvösödő reggelek. A Nap napról napra rövidebb utat fut be az égen. Jól jönne most egy őt dicsőítő ének, talán a Naphimnusz.
Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Mind Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.
Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.
Szécsi Zsigmond a soproni Erdészeti Egyetem kertjében
De hiába kér áldást Holdra, csillagokra, Szélre, Égre, Légre, Hóra, Hőre, Vízre, Tűzre, Földanyára,
Áldjon, én Uram, asszony-nénénk a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.
Áldjon, én Uram, a mi öcsénk a Szél
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.
Áldjon, én Uram, húgunk a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.
Áldjon, Uram, mi testvérünk a Tűz,
kit világul az éjszakába gyújtasz.
Szépséges és hatalmas, erős és felvidult az.
Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.
– nincs annak foganatja, míg az elmúlást, a testi Halált nem említi imájában Isten szegénykéje.
…Áldjon, én Uram,
mi nővérünk a testi Halál
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.
Dicsérjétek s áldjátok az Urat
s adjatok hálát Neki…
Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát – a XIII. század bibliai ihletésű, umbriai nyelvjárásban írott költői remekét –, a Cantico di frate Solét Dsida Jenő is megszólaltatta magyarul. Fordítása első ízben a Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Lapok 1934. augusztus 26-i számában látott napvilágot. A ferences, más néven minorita szerzetesrend alapítójának névünnepe október 4. S ő az állatok védőszentje. 1991 óta október 6. általa vált az állatok világnapjává.
De idén e nap a világűr hetének kezdőnapja is. Az ENSZ 2000 óta ünnepli október 4. és 10. között. Mindkét nap az űrkutatás történetének egy-egy mérföldkövére utal: 1957. október 4-én indult útjára az első ember készítette szatellit, a Szputnyik I., 1967. október 10-én pedig hatályba lépett az a megállapodás, amely az űrkutatás békés felhasználásáról nyilatkozott.
Október 5-én, 1814-ben született Nagyszebenben Fuss Mihály flórakutató, lelkész. Erdély flórájának le- írása tette ismertté nevét a magyar természettudományon belül (Flora Trans-sylvaniae, Nagyszeben, 1866). Haynald Lajos erdélyi püspök bízta meg Erdély flórájának megírásával. Szorgos gyűjtőmunkája mellett néhány új fajt is leírt. Egyik alapító tagja volt a nagyszebeni Erdélyi Természettudományi Egyesü- letnek (Siebenbürger Verein für Naturwissenschaften).
Ugyane nap, 1844-ben született Czekelius Aurél mérnök, számos nevezetes magyarországi híd építésének volt aktív szerepe. A budapesti régi Erzsébet és Ferenc József (ma Szabadság) híd, a pozsonyi és komáromi Duna-hidak, a tiszaújlaki Tisza-híd mellett a marosújvári Maros-híd építése is az ő nevéhez fűződik.
Ugyane nap, 1855-ben halt meg a magyar állattan egyik megalapozója, Petényi Salamon János. Evangélikus lelkész volt. A kor neves tudósainak körében számos gyűjtőúton vett részt, hogy aztán önálló tanulmányutakon járja be egész Magyarországot. Kitanulta a preparátori mesterséget is, s erdőőrnek állt. 1834-ben nyerte el az állatkonzerválói állást a Nemzeti Múzeumban. Eredményeit főként Alfred Brehm folyóiratában, az Isisben tette közzé. Foglalkozott állatbonctannal, -ökológiával, -etológiával és paleontológiával is. Bár ragaszkodott madártani munkájának magyar nyelvű kiadáshoz, ezt a Bach-korszakban nem engedélyezték, az nem jelenhetett meg életében. Az elkallódott értékes munka néhány lapjára Herman Ottó bukkant rá egy utcai árusnál, aki csomagolópapírként használta… Magyar természettudomány-történet ez is.
Október eleje. Már nyílnak az őszi kikericsek. Nem csak az október 6-án, 1977-ben örökre örök Ágborisrétjére költöző Kormos István versében –
Háromszék, Csík fölött, szivárvány havasáról
egy álmos rét repül: gyöngytollú zöld madár,
fák ködkucsmái közt szárnyával telleget,
karéjosan bukik s az Olt mellé leszáll.
Ha rétnek születik az ember lánya, rét lesz,
Ágborisrét marad világvégezetig,
eső, szél sorsosa, gólyahír, kikerics
édes szülője, ki virágot vétkezik.
– hanem a Somostető árkában is: tündököl az ősz.
Október 6. A habitat világnapja egyben. 1986. október 6-án rendezték meg először világszerte, az ENSZ Emberi Települések Bizottságára, a Habitatra utalva. A Habitat 1976-ban alakult, fő célkitűzése a települések életkörülményeinek minőségi javítása. E nap célja a figyelemfelkeltés annak érdekében, hogy a világon minden ember számára biztosítani lehessen az egyik elemi jogot, az otthon lakhatóságát.
Az aradi vértanúk napján hadd emlékezzünk meg Szécsi Zsigmond erdőmérnökről is. 1841-ben született e napon, s 1895. október 8-án Selmecbányáról költözött örök erdejébe az erdészeti szakkifejezések egyik magyarítója. Az 1884-ben megjelent Az erdőhasználattan kézikönyve évszázadnyi ideig volt a magyar erdészek „bibliája”.
Október – szüret hava: Vendémiaire. A franciák a nagy forradalom idején a latin vindemia, „szüret” szóból eredeztették nevét. Egykoron, 1793. október 6-án e napon lépett életbe a francia forradalmi naptár.
Kedves Olvasóm, hadd fejezzem be e heti – első idei októberi – sétánkat Kálnoky László Őszi képek kisvárosból versciklusának kezdő versével:
Távoli jegenyék alatt
a menekülő nyár oson.
Mint egy henyélő, lanyha úr,
hever az ősz a városon,
ki unalmas ebéd után
egy csésze feketét ivott,
fél kézzel újságot lapoz;
egy perc, s már bóbiskolni fog.
Szivarhamuja földre hull;
tátott szájjal ásít, mivel
nem látják, és különben is
már nem törődik senkivel.
Ez A színtér. Ide térünk vissza majd október aranyködében úszva.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
