2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hollandia a tulipánok országa. Fél évezredes múltra tekint vissza a holland tulipánkultúra. Az Atlanti-óceán partján az 1500-as évek első felében rohamosan terjedt el az új virág. Még nem is volt idejük a hollandoknak a perzsa toliban szót is saját nyelvük gyökerébe oltani, máris kitört a virágőrület. A tulipánnemesítés nemzeti specialitássá vált. A virághagymák ára mai szemmel nézve is az egekbe ugrott. Csak ámulni lehet, mi mindent adott oda egy-egy rajongó egyetlen nemesített tulipánhagymáért: egy kézműves ember tízéves jövedelmébe került egy hagyma. Egy másik leírás szerint 4 tonna búzát, 8 tonna rozst, 4 hízott ökröt vagy 8 hízott disznót, 12 birkát, 500 liter bort, 950 liter sört, 2 tonna vajat, 500 kg sajtot, egy ágyat, egy öltözet ruhát és egy ezüst ivókupát kellett elfuvarozni a virágnemesítőhöz azért, hogy valaki boldog tulipántulajdonossá váljon (adatok forrása: Origo). 1637-ben aztán valakik megelégelték ezt a túlzást, és nyélbe ütötték a világ (talán) első gazdasági válságát, amivel porig alázták a tulipánhagyma árát, és mindössze egy könnyfakasztó vöröshagymával tették egyenértékűvé. Ezt a korszakot eleveníti fel Alexandre Dumas romantikus regénye, A fekete tulipán.


Hollandia azonban nem csak a tulipánokról híres. A hollandok kitűnő tengerészek is, akik nem csak az óceánok fölött voltak sikeresek, hanem a megmaradás hihetetlen akaraterejével területeket hódítottak meg az óceántól.

Egy különleges tehetségű holland zseni épp a tulipánőrület idején írta be nevét az akkor születő ország, a technika és a zene történetébe.

Simon Stevin neve mára kevesek számára ismert – talán inkább a holland történészek és zenészek emlékeznek rá. 1548-ban született Bruges-ben, a mai Belgium területén. Abban az időben ezek a kis államok spanyol fennhatóság alatt álltak, de már megfogalmazódott az önállósodás gondolata. Simon Stevin gyerekkoráról keveset tudunk. A holland kutatók csak feltételezik, hogy református elvek szerint nevelték. Ha mesét írnának a huszonéves fiatalemberről, az bizonyára úgy kezdődne, hogy nyakába kanyarította a tarisznyáját, kezébe vette a vándorbotot, és elindult szerencsét próbálni. Egész Lengyelországig tartott az útja. A vándorlás hat éve alatt (1571–1577) az aranynál is értékesebb kincset szerzett: bölcsességet. Egy szép este a fáradt fiú megérkezett „szülőfalujába”. Már volt annyi tekintélye, hogy rá merték bízni a bruges-i adóhivatal könyvelését.

Épp csak hazatért, amikor hírét vette, hogy honfitársai megelégelték a spanyol uralmat, és lázadnak a leigázó király ellen. Gróf Nassaui Móric vezetésével az északi részek 1581-ben kikiáltották a függetlenséget. Erre a spanyol megtorlás elől sokan északra menekültek. Simon Stevin is felutazott Leidenbe, és 1583-ban, 35 évesen beiratkozott az I. Orániai Vilmos gróf által alapított egyetemre. Itt találkozott Vilmos lázadó fiával, Móriccal.

Simon Stevin hamarosan az ifjú grófot tanította matematikára. Móric hamar rájött, hogy ez a művelt fiatalember jó barát és kitűnő hadmérnök is.

A reformáció évszázadában járunk, amikor a katolikus–protestáns ellentét egyre éleződött. 1584. július 10-én a katolikusok meggyilkolták Orániai Vilmost, mert úgy értelmezték, hogy a holland–spanyol konfliktus vallási háborúnak is nevezhető. Az apa halála után a függetlenségpárti Móric lett a vezető. Ekkor kezdődött az Európát bejáró Stevin igazi karrierje. Egyértelmű volt, hogy a spanyol haderő igyekszik visszahódítani az elpártolt területeket. Stevin rengeteg védelmi ötlettel és tanáccsal látta el Móric barátját.

Simon Stevin a különböző ellesett hadi taktikákat nemcsak pusztán másolta, hanem az ország sajátos domborzata szerint alakította. Az Európában gyakori, várakat körülölelő vizesárkok helyett öntözőcsatornáknak álcázott védelmi vonalakat épített ki. Az ellenséges csapatoknak nem kevés fejfájást okozott, hogy a száraznak vélt területeket egy-egy zsilip megnyitásával elárasztották a hollandok, meggátolva ezzel a továbbhaladást. A zavarba ejtett spanyol hadsereget sikerült visszaszorítaniuk. A végeredmény az lett, hogy a spanyolok – utolsóként – kénytelenek voltak elfogadni független országként Hollandiát.

Móric belátta, hogy a kitűnő mérnök barátot meg kell becsülnie, hiszen részben neki köszönhette sikereit. 1600-ban azt a megtisztelő feladatot kapta Stevin, hogy a Leideni Egyetemen hozzon létre mérnöki iskolát, ahol holland nyelven oktassanak. Ezenkívül Móric magas katonai pozíciót kínált fel neki, és tekintélyes, évi hatszáz gulden fizetést kapott már 1604-ben. Az ő tervei és tanácsai alapján épültek a holland erődrendszerek, melyek az ország védelmét biztosították.

Simon Stevin nemcsak katonai ötletekkel segítette országát, hanem városrendezési és gazdasági tervekkel is előállt. A hadi célra is használható öntözőrendszereket úgy alakította, hogy azok árvízvédelmi célokat is szolgáljanak. Az addig használt szélmalmokat továbbfejlesztette, hatékonyabbá tette őket, azokkal szivattyúzták a vizet. Különösen érdekes, hogy a katonai tapasztalatokat pontosan betartotta a városépítési tervekben is. 1610-ben, a júliusi csata előtt mérnöki pontossággal állította fel a tábort. Mérőléccel a kezében határozott meg minden pontot. Innen ered a hollandok sajátos „katonai pontosság” kifejezése.

Igazi hazafi volt. Belátta, hogy az ország csak anyanyelvhasználattal lesz erős. Tudományos munkáit ezért kizárólag holland nyelven írta. Sőt mi több, ő az egyik holland nyelvújító is – a holland nyelvben addig nem létező tudományos szavakat alkotott. E nyelvészkedéssel azt is bemutatta, hogy a holland nyelv nemcsak arra képes, hogy kisebb-nagyobb hangzásbeli változtatással átvegye a latin szavakat, hanem teljesen új szavakat alkotott a holland nyelv összetevőiből. Így a hollandok nem használják a matematika, fizika, kémia, geometria, asztrológia, filozófia szavakat, mert nekik erre saját kifejezésük van.

Simon Stevin városterve erődítményrendszerrel és feltölthető vizesárokkal