Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Érdekes, rendhagyó, hasznos könyvet hozott a posta. Címe: A legjobbat adni önmagunkból, alcíme: Dokumentum a sport és az ember keresztény perspektívájáról. A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által a Vatikán könyvkiadójával 2018-ban megjelentetett könyv olaszból magyarra fordítója dr. Bakó Csongor István nyárádszeredai plébános, marosvásárhelyi római katolikus kórházlelkész. A magyar fordítás kiadója a székelyudvarhelyi Top Invest Kiadó.
A kiadvány a katolikus egyház egyetlen eddig megjelent átfogó dokumentuma a sport témakörében. Egyike azoknak a szentszéki iratoknak, amelyeknek a tavaly készült el a magyar fordítása, és az első teljes terjedelmű hivatalos vatikáni dokumentum, amelyet erdélyi pap fordított le az eredetiből, ráadásul kivételesen nem Magyarországon, hanem Erdélyben jelent meg.
„Sportolókként nemcsak arra hívlak benneteket, hogy játsszatok, ahogyan eddig is tettétek, hanem valami ennél többre: úgy kapcsolódjatok az élethez, mint a sporthoz. Félelem nélkül, bátran és lelkesedéssel vegyetek részt a jó keresésében az egyházban és a társadalomban. Lépjetek játékba egymással és Istennel anélkül, hogy megelégednétek egy közepes »döntetlennel«, a legjobbat adjátok önmagatokból, azzal töltsétek az életeteket, amivel valóban érdemes, és ami örökké tart.” Ferenc pápa szavaival kezdődik a kiadvány, amely a későbbiekben is előszeretettel idéz a szentatyától. Az egyház érdeklődik a sport iránt, hiszen a sporttevékenység hatással van a személy formálódására, kapcsolataira és lelkiségére. Amikor a sportoló a legjobbat adja magából, megtapasztalja személyes kiteljesedésének elégedettségét és örömét. Ugyanez érvényes az életre általában és a keresztény hit megélésére is. Érthető tehát az egyház érdeklődése, mivel méltányolja a sport nevelési potenciálját, és osztozik számos értékében.
Az egyház és a sport összekapcsolódásának szép jelképe, hogy megválasztásának évében, 2013 novemberében Ferenc pápa az Európai Olimpiai Bizottság tagjaihoz intézett beszédében az alábbiakat hangsúlyozta: „A sportolás serkenti önmagunk és egoizmusunk egészséges leküzdését, edzi az áldozatkészséget, és ha jól van megszervezve, elősegíti a becsületes magatartást a személyközi kapcsolatokban, a barátságot, a szabályok tiszteletben tartását”. A kiadvány az elődök, a korábbi egyházfők hívők és nem hívők, sportolók és nem sportolók számára egyaránt megszívlelendő gondolatait is idézi. „Fizikai erőfeszítés, erkölcsi jellemvonások, békeszeretet: ezen a három ponton az egyháznak a sport világával folytatott párbeszéde őszinte és szívélyes.” (VI. Pál) „A sporttevékenység az ember értékes fizikai képességei mellett intellektuális és spirituális képességeire is rávilágít.” (II. János Pál) „A sportolóknak az a feladata, hogy legyenek nevelők, hiszen a sport hatékonyan képes számos olyan fennkölt értékre nevelni, mint amilyen a hűség, a barátság és a csapatszellem” – vallotta a sport iránti elkötelezettséget és a sport világával való párbeszédet legmagasabb szintre helyező pápa az ezredfordulón. II. János Pál mintegy nyolcvanezer fiatal sportolóval találkozott a római olimpiai stadionban, majd létrehozta az Egyház és Sport Szekciót, amely a sport keresztény látásmódját tanulmányozza és népszerűsíti.
A sport egy szabályrendszerben rögzített, egyéni vagy csoportos mozgásban végzett, versenyszerű fizikai tevékenység, amely esélyegyenlőségi feltételek mellett másokéhoz mérhető teljesítményt hoz létre. A modern sport két forrásra vezethető vissza: az angol állami iskolákban két évszázada megjelent játékokra és versenyekre, majd a később Svédországban továbbfejlesztett mozgási és gimnasztikai gyakorlatokra. Évtizedekkel később, a 19. század végén Pierre de Coubertin báró egyesítette a különböző hagyományokat, és összekapcsolta őket az olimpiai eszmével. Az olimpiai játékok eredeti célja nemcsak sport- és versenyjellegű volt, hanem az emberiség nemességének és szépségének ünneplése is. „Gyorsabban, magasabbra, erősebben (citius, altius, fortius) – az olimpiai mottó nemcsak a fizikai, hanem általában az emberi kiválóságra utalt. Test-lélek-szellem, kreativitás és együttműködés, sportszerűség és szolidaritás, egyéni szabadság és csapatszellem, áldozatkészség, öröm, harmónia, bátorság, egyenlőség és tisztelet.
Az emberhez méltó és tisztességes sport megteremtése közös felelősség, amitől az egyház nem zárkózik el. Az egyház értékrendje és erkölcsi tartása segíthet a sportvilágot sújtó problémák kezelésében, mint amilyen a dopping, a korrupció, a szurkolói erőszak, a nemes célt lealacsonyító elüzletiesedés. A sport nevelési eszköz, ezért segíthet a fiataloknak a világ mélyebb megértésében, az élet szeretete és a vallásosság elmélyítésében. A sportpasztoráció szükséges mozzanata és szerves része a közösség mindennapi lelkigondozásának.
Ui.: Az Év Sportolója gálán 2024 januárjában életműdíjat kapott Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a nemzet sportolója, korábbi köztársasági elnök, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi tagja. Az elismerést a „sportos utód”, a napokkal előtte a Madarasi Hargitát meghódító Novák Katalin köztársasági elnök adta át. Beszédét Schmitt Pál a gyermekkorában identitását meghatározó hittan, a vallásos nevelés fontosságának a hangsúlyozásával kezdte, majd a családja és a Jóisten iránti hálával fejezte be. Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség!