„A múlt egy nyitott könyv”

Beder Tibor (1938–2020) emlékére

Életének 83. évében, május 3-án Csíkszeredában elhunyt Beder Tibor tanár, közíró, geológus, történész, világutazó, Mikes Kelemen-kutató, Rodostó város díszpolgára, Hargita megye főtanfelügyelője. (Szűk körű temetése 2020. május 6-án volt Csíktaplocán.)

Beder  Tibor 1938. március 6-án született tanítócsaládban egy Naszód melletti román faluban, Kisrebrán, ahonnan az édesanyja – miután az édesapa  behívót kapott a román hadseregbe ‒ átköltözött a Szatmár vidéki Fehérgyarmatra. Itt járta ki az első osztályt, majd amikor az édesapát hazaengedték, és munkába állt, ők is visszaköltöztek Kovászna megyébe. Az alsó tagozatos osztályokat  Komollón és Uzonban, a középiskolát pedig a sepsiszentgyörgyi református  Székely Mikó Kollégiumban végezte. Ezután következett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, ahol 1959-ben geológus mérnöki és földrajztanári diplomát szerzett. Több helyen is tanított, illetve igazgatói és aligazgatói tisztséget töltött be. Ezek közül megemlítem Nagyajtát, Illyefalvát és Korondot, ahonnan 1968-ban felkerült Csíkszeredába, különféle pionírtanácsi, ifjúságnevelési feladatokat látva el. 1989–2001 között Hargita megye főtanfelügyelője volt. 

* * *

Beder Tibor többször járt Marosszék településein, jól ismerte a vidéket, jó kapcsolatot tartott fenn a helyi értelmiséggel, pedagógusokkal, akik mindig szép számmal jelentek meg könyvbemutatóin. Első sikerkönyve, a Gyalogosan Törökországban 2000 elején jelent meg a csíkszeredai Pro Print kiadónál, és abban az évben, március 29-én mutatták be az erdőszentgyörgyi líceumban. 2013-ig hét alkalommal adták ki a kötetet, nagy példányszámban, s az olvasóközönség mindig osztatlan sikerrel fogadta. További kötetei: Hegyen-völgyön (1978), Gondolatok a jövő iskolájáról (2001), A szék (2003), A bujdosók nyomában (2005), Magyar testvérek között az anatóliai Macarköyben (2007) Megidézett múlt (2008), Apadó fájdalom (2009), Az utolsó csata (2011), Ágyú és tulipán (2012), Egymás között magyarul (2013), Ki vagyok én? (2016). A Gyalogosan Törökországban c. kötet 2014-ben megjelent török nyelven is.

1992-ben feleségével, Beder Rozáliával megalapította a Julianus Alapítványt, amely a szórványban élő magyarok védelmét tűzte ki célul, 2000-ben létrejött a Magyarok Székelyföldi Társasága, amely a székely identitás védelmét és a székely–török kapcsolatok ápolását tekinti fő feladatának.       

Többszöri sikertelen próbálkozás után (a ’80-as években nem kapott vízumot), 1990. június 9-én gyalogosan elindult Törökországba. A 84 napos gyaloglás során összesen 1792 kilométert tett meg, amiből Zágontól a török határig 968 kilométert, török földön pedig 22 nap alatt 824 kilométert gyalogolt le, egészen a Földközi-tengerig.*  Később több kirándulást szervezett, amikor a nagy útra vállalkozó erdélyi magyarok eljutottak Macarköybe (Magyarfalva) – mai nevén Gebiz.

Kétszer volt az USA-ban, ahol az amerikai magyarok meghívására az erdélyi magyarság helyzetéről tartott előadást. Ezenkívül keresztül-kasul utazta Európát. 

Elkötelezetten vallotta: „Aki a múltat nem ismeri, nem láthatja előre a jövőt. Vigyáznunk kell, hogy ne adjuk fel önmagunkat. Minden itt élő nép őrizze meg a sajátos értékeit, ellenkezőleg egy homogén és kevésbé érdekes európai masszává, egyveleggé válnánk mindannyian.”

A Megidézett múlt előszavában ezeket olvashatjuk: „A múlt egy nyitott könyv, melynek lapjain ott van minden történés és annak eredményei, akár negatív, akár pozitív legyen az. Csak lapozni kell.” Magyarságszeretete, értékkutató és értékteremtő természete, egyenes emberi tartása példamutató a jelen és a jövő nemzedék számára.

Ezért is vallom/kérem: RMDSZ-vezetőink, civil szervezeteink mihamarabbi szoborállítási gondolata és megvalósítása nem várhat sokáig! 

* Házad több is lehet, de hazád csak egy. Születésnapi beszélgetés a 80 éves Beder Tibor földrajztanárral, világutazóval, Mikes-kutatóval. Székely Ferenc: A sas visszatér. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2018.