A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség története

Harmincéves az MMDSZ

A 2020-as év  mérföldkő a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség történetében, hiszen idén három évtizede annak, hogy megalakult a szervezet. A diákszövetség minden tagjának mást jelent a szövetség és az azon belüli önkéntes munka. Az MMDSZ 30. születésnapján a jelenlevőknek lehetőségük volt visszatekinteni a múltra, felidézni a felejthetetlen emlékeket, a segítőkész barátokat és a nehéz pillanatokat is, de szóba kerültek a jövőbeli célkitűzések is, amelyek között elöl szerepel a marosvásárhelyi diákélet színesebbé tétele. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség születésnapi ünnepségére a Kultúrpalota kistermében került sor március 7-én 14-21 óra között,  ezt 22 órától egy levezető buli követte a Gokart Racingnél.

Az eseményről a diákszövetség elnökét, Marton Lászlót kérdeztük.

– Mi történt az elmúlt 30 évben az MMDSZ-ben?

– Az elmúlt három évtizedben megszámlálhatatlan dolog történt a diákszövetség berkeiben. Mondhatjuk, hogy  állandó fejlődés és megújulás jellemzi, de emellett voltak olyan visszatérő események és ügyek, amelyek 30 évvel ezelőtt és most is, ha másképpen is, de aktuálisnak tekinthetők. Vegyük például a MOGYE-ügyet, de ott van a rengeteg rendezvényünk, amelyek az elmúlt évtizedekben fejlődtek és persze születtek új események is. Több mint 40 rendezvényünk van évente. Ezen a listán szerepel a Tudományos Diákköri Konferencia, azaz a TDK, a diáknapok, a nyílt napok – ahol a marosvásárhelyi egyetemeket mutatjuk be az érdeklődőknek –, emellett a gólyatábor, a varjútábor, különböző csapatépítő táborok, a bulik és még ott vannak a táncházak, a táncoktatás. Szinte minden héten van a városban egy olyan esemény, amelyet mi szervezünk. Ahhoz, hogy ilyen széles spektrumú és állandó szolgáltatásszerű rendezvényeket megvalósítsunk,  az kellett, hogy összegyűljenek az elmúlt 30 év tapasztalatai. Mi ezt kamatoztatjuk.

– Összehasonlítva az akkori körülményeket a mostanival, miben változott és fejlődött a diákszövetség?

– A diákszövetséget 1990 márciusában jegyezték be hivatalosan a törvényszéken, de  január elején közfelkiáltással alapították meg az Ifjúsági Házban. Érdekesség, hogy az első megmozdulás március 7-én volt, és a 30. születésnapot mi is ezen a dátumon tartottuk. Ekkor ülősztrájkot szerveztek a diákok, hogy legyen magyar nyelvű oktatás az akkori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Ez az ügy az elmúlt években is valamilyen szinten megmaradt, hiszen most is abban a helyzetben vagyunk, hogy az egyetemegyesítés ellen és a vizsgáztatási rendszer ellen tiltakozunk. 

Ami pedig a rendezvényeket illeti, folyamatosan jelentek meg újak, és büszkék vagyunk arra, hogy nincs olyan, amely megszűnt volna. Volt rá példa, hogy bizonyos rendezvények szüneteltek 1-2 évig, de utána újraindultak. 

A diákság és annak hozzáállása mindig változik, és ez megmutatkozik az elvárások terén is. Az elején az érdekképviselet volt a fő irányvonal, és ezt megőriztük. Jelen vagyunk az egyetem tanácsában, szenátusában és a döntéshozó szervekben, ezek mellett kiegészültünk a rendezvényszervezés, szolgáltatás résszel, amely mostanra kinőtte magát, és arra hivatott, hogy színesebbé tegye a marosvásárhelyi diákéletet.

– Milyen volt a 30 éves születésnap?

– A 30. születésnapunkat a Kultúrpalota kistermében ünnepeltük meg március 7-én. A rövid megnyitó után kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol a volt diákszövetségi elnököket kérdeztük. A 16 elnökből 10 volt jelen, magamat is beleszámolva. Ez egy kétórás, nosztalgikus, illetve szakmai jellegű beszélgetés volt. Ezt követte a felolvasószínház, a másodéves színészhallgatók adtak elő egy Pintér Béla-darabot. Ezután egy kiállításon nézhették meg a jelenlevők a volt diákszövetségi plakátokat és a többi különféle diákszövetségi tárgyat, ez  állófogadással volt egybekötve. Ezután volt egy újabb kerekasztal-beszélgetés a Kárpát-medencei diákszövetségek kihívásairól és mindennapjairól. Itt a HÖOK és az Országos Magyar Diákszövetség vendégei is jelen voltak. Ezután egy akusztikus koncert következett a Szintaxis zenekarral, majd a végső mozzanat a Gokart Racingnél a levezető buli volt.

– Szakmai beszélgetések – mit fed a szakmaiság?

– Ebben az esetben a szakmai beszélgetés alatt az önkéntes munkáról és a diákszövetségről folyó beszélgetéseket értem. Szóba került a szervezet belső kultúrája is.

Ami a diákszövetség tagjait illeti, a 90%-át orvosis hallgatók alkotják, de azon vagyunk, hogy  minél jobban bevonjuk a Művészeti Egyetem és a Sapientia diákjait is. A Sapientiának van külön hallgatói önkormányzata, de  ők is részt vesznek a rendezvényeinken, sőt van olyan is, amit közösen szervezünk –  a diáknapokat és a nyílt napokat. Ilyenkor az egész diákságot meg kell mozgatni. Azon vagyunk, hogy vonjunk be minél több diákot. Ez az esemény is azért volt ilyen színes, mert sikerült bevonni mindegyik egyetemet. Így igazán méltó módon, minden egyetem képviseletével  ünnepeltünk.

– Szóba került  az önkéntes munka. Milyen feladatokat látnak el az önkéntesek?

– Két nagy csoportra oszthatjuk az önkénteseket: az egyik  az érdekképviselettel foglalkozik – ők vannak benne a szenátusban, a kari tanácsokban, a döntéshozó szervekben, elbíráló bizottságokban. Ebben a csapatban kevesen vannak, egyszerre legfeljebb 15-en. A másik csoport a rendezvényszervezéssel foglalkozik, itt vannak a szervezők, főszervezők, koordinátorok. A nagyon aktív önkéntesek szokták ellátni elsősorban a főszervezői feladatokat, ez körülbelül 35-45 embert jelent, de van olyan rendezvény, ahol 180 önkéntessel dolgozunk. 

Elmondható, hogy évente összesen van körülbelül 300 önkéntes diák, aki besegít nekünk.

– Hogyan vágtok neki a következő 30 évnek?

– Reméljük,  a következő 30 is jól fog sikerülni, mint a mögöttünk álló periódus. Azon leszünk, hogy láthatóbbá tegyük Marosvásárhelyt a „diáktérképen”, egy még vonzóbb diákvárossá kell tennünk. Ebben egy kis nehézséget okoz, hogy nagy része az önkénteseknek orvosis, és éppen ezért a kommunikációs dolgokhoz  nem igazán értünk. Mindig az csinálja, aki egy kicsit jobban ért hozzá, mint az átlag. Ez az egyik fő kihívás, és még ott van az érdekképviselet, ami  állandó harcot jelent, mert sokszor más érdekek felülírják a diákok jólétét vagy  érdekeit. A rendezvények terén, főleg ami a TDK-t és a diáknapokat illeti, szinte elértük a csúcsot, de nem kizárt, hogy akár Kárpát-medencei szintű rendezvényeket is el lehetne hozni  Marosvásárhelyre, és ezáltal még ismertebbé tenni a várost. Talán ezek a következő 30 év kihívásai, és jó esetben a megvalósításai lesznek.