Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az európai kisebbségek közösségi jogait bővíteni szándékozó Minority SafePack polgári kezdeményezés ügyében az Európai Bizottság politikai döntést hozott, és elutasította külön jogszabálytervezet megalkotását. Az unió kormánya továbbra is azt hangoztatja, hogy a kisebbségek ügyében – legyenek azok etnikai, nyelvi vagy éppen szexuális kisebbségek – megfelelő és hatékony a közösségi jog. A romániai magyar közösség tagjaiként mi, székelyek ezzel aligha érthetünk egyet.
A döntés kapcsán azonban – az általános és érthető felháborodáson, tiltakozáson, esetleges politikai és/vagy jogi lépések fontolgatásán és foganatosításán túl – érdemes néhány szempontot ismételten hangsúlyozni.
1. Bármilyen kedvezőtlen politikai döntés szülessen a brüsszeli vagy éppen a bukaresti kancelláriákban, nem tántoríthat el attól, hogy közösségi jogaink érdekében továbbra is megragadjunk minden lehetőséget. A Minority SafePack mostani kudarca csupán egy előttünk ismételten felbukkanó akadály, amelynek további küzdelemre kell sarkallnia.
2. Bár az uniós polgári kezdeményezések intézménye egy újabb pofont kapott, az eszköz továbbra is alkalmas arra, hogy erősítse a részvételi demokráciát, az uniós polgárok beleszólását a döntéshozatalba. De csak akkor, ha ezzel az eszközzel megfelelő módon élni is tudunk.
3. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács által a nemzeti régiók védelme érdekében indított polgári kezdeményezés nem része az általános európai kisebbségpolitikának, hiszen kizárólag azokra a nemzeti régiókra vonatkozik, ahol az illető nemzeti közösségek többséget alkotnak. A Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című polgári kezdeményezés már a címében is egyértelműsíti, hogy az ennek nyomán megalkotandó jogi keret az unió kohéziós politikájának és nem kisebbségpolitikájának kíván része lenni. Önálló állammal nem rendelkező nemzetek, európai népek ügye a nemzeti régiók elismerése. Magában a polgári kezdeményezés szövegében is ez áll: „A nemzeti régiók többségi közösségei: népek. Következésképp a nemzeti régiók népek hazái, akárcsak Európa országai, és ennek megfelelően kell kezelni őket.” Ezért is hangsúlyoztuk közösen, hogy a két, Erdélyből indított polgári kezdeményezés nem födi, hanem kiegészíti egymást.
4. A történtek miatt is most hangsúlyosan arra kell törekednünk, hogy február 7-ig a nemzeti régiók egyenlőségéért indított polgári kezdeményezés teljesítse a szükséges feltételeket, a több mint egymillió elektronikus aláírás mellett az unió hét országából is összegyűljön a feltételként szabott kvóta. Ehhez már csupán egy uniós államban szükséges teljesíteni a minimális aláírásszámot. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy minél több uniós polgár támogatja aláírásával a kezdeményezést, annál nehezebb lesz az Európai Bizottság számára politikai kifogásokat találni a jogszabálytervezet megalkotása kapcsán. A nemzeti régiók ügyében tehát kettőzött energiával kell az aláírásokat gyűjteni, nemcsak azokból az országokból, ahol teljesíteni kell és lehet az alsó küszöböt, de onnan is, ahol az már teljesült. Kiemelten olyan országokban, ahol a támogatók száma alig lépi át a küszöböt, hiszen a hatósági hitelesítés után is meg kell lennie a minimális aláírásszámnak. De folytatni kell a többi államban is, hiszen a közvetlen demokrácia lényege éppen az, hogy a kezdeményezés legitimitása a támogatók számával növekszik.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke