Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Könyvtárudvaron vagy körfolyosón éppúgy, mint élő adásban, netán felvételről a tévében. Azért emeltem ki éppen ezeket a helyszíneket, közegeket, mert Markó Béla legutóbbi marosvásárhelyi könyvbemutatója ezekhez kapcsolódott kedden, augusztus 25-én. A költő Mészáros Sándor kritikussal folytatott beszélgetését a Teleki Téka udvarára hirdették meg, a felhőszakadás miatt a szereplőknek és az ott elférő kisszámú hallgatóságnak a nyílt terű, boltíves folyosóra kellett behúzódniuk, viszont az Erdélyi Magyar Televízió élőben közvetítette az eseményt, s a videófelvétel utólag is elérhető volt, sokan láthatták, hallhatták az érdekes, hangulatos eszmecserét. Markó Béla Egy mondat a szabadságról című verskötete, a Kalligram Kiadó újdonsága köré épült az oldott, kedélyes, önvallomásos dialógus, líráról, társadalmi szerepvállalásról, költői megújulásról, öregedésről és még sok egyébről volt szó, a szerző fel is olvasott a könyvéből pár verset. A Múzsában amúgy frissiben, megjelenésekor már ismertettük a kötetet. Érintettük akkor is, amikor a Látó írótáborában lezajlott nyárádszentmártoni rendezvényekre hivatkoztunk. Most nem részletezzük újra a könyvhöz fűződő beszélgetést. Közöljük viszont azt a kedden felolvasott verset, amelyet az Élet és Irodalom jelentetett meg az idei 34. számában. A kötetben nem szerepel, de kiváló példa Markó Béla költői hangvételének megújulására.