A gyorsforgalmi utak károsultjai

Román autópálya-hálózat – az építés buktatói

Az észak-erdélyi autópálya Radnót–Maroskece közti szakaszának év végi átadását ígérte 2019 tavaszán az akkori szállítási miniszter. A jelenlegi pedig idén január 10-én azt jósolta, hogy fél év múlva átadhatják a közel tizennyolc kilométeres szakaszt. Öt-hat éve készülgetnek Maros megyében is az autópálya-szakaszok, félbe-szerbe a Marosvásárhelyt elkerülő terelőút. A kisajátított területek tulajdonosai pedig még mindig nem jutottak az őket megillető anyagi kárpótláshoz, annak ellenére, hogy a telekügyek rendezése jóval az építkezések megkezdése előtt el kellett volna kezdődjön. 

Miniszterek váltják egymást, és harmincadik éve rezzenéstelen arccal ígérgetnek. Lucian Bode miniszter szerint egyik gond a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság és a beruházók közti kapcsolat, amin javítani próbálnak. December elsején, akárcsak az előző években, nagy felhajtással ünnepelték a román fejedelemségek egyesülésének 101. évfordulóját. Az elmúlt évszázadban azonban a zászlólengetés, valamint a dollár- és eurómilliárdok elköltése ellenére sem sikerült az ország nagyvárosait gyorsforgalmi úthálózattal összekötni, bár az Erdélyt Havasalfölddel és Moldvával összekapcsoló autópályatervekből nincs hiány. Újabb száz évig kellene várni az ország nagyvárosait összekötő valóságos, nem csupán papíron létező autópálya-hálózat megépülésére?

Lakosonként négycentis autópálya

Ha év eleji értékelőt szeretnénk készíteni az elmúlt három évtized alatt egymást váltó kormányok megvalósításairól, túl sok kézzelfoghatót nem sikerülne összegyűjteni. Míg 1989 decemberében Romániának csupán a Bukarest–Piteşti közötti 109,6 km és a Feteşti–Cernavoda közötti 18 km-nyi autópályája volt, a gyorsforgalmi szakaszok összhossza jelenleg sem haladja meg a 850 km-t, ami rendkívül kevés az autópálya-építésekre szánt szűkös finanszírozás miatt. Statisztikai adatokra alapozva, Romániában kevesebb mint négy centiméternyi az egy főre eső autópálya-szakasz. Ez lenne az elmúlt harminc év egyik „nagy” megvalósítása? Igaz, figyelembe kell venni, hogy a hatalomváltást követően a húsosfazék köré telepedett képviselőket az első tíz évben nem érdekelte az ország gazdasága, de a szánalmas úthálózata sem, ezért még egy arasznyi gyorsforgalmi út sem épült. Ennek ellenére az országos napilapok időnként beszámoltak útépítési tervekről, például egy ’95-ös évi román nyelvű napilap szalagcímben hirdette, hogy ’97-től a Bukarest–Brassó szakaszt négysávos úton két óra alatt lehet majd megtenni. A valóságban mindmáig nem épült meg az akkor beharangozott gyorsforgalmi út. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben a bejegyzett járművek száma ugrásszerűen megnőtt. A külföldről behozott használt járművek piaca miatt ötszörösére gyarapodott a román járműpark. Míg ’90-ben közel 1,3 millió, addig tavaly több mint 6,5 millió bejegyzett jármű szerepelt az országos adatbázisban. A korszerű úthálózat kérdésére visszatérve, nem hagyható figyelmen kívül a lengyelországi infrastruktúra látványos fejlődése, amely bizonyítéka annak, hogy nem lehetetlen. Míg Lengyelországban ’89-ben 380 km-nyi autópálya volt, jelenleg már 4.300 km gyorsforgalmi úton lehet ott közlekedni. Magától adódik a kérdés, hogy az uniós pénzforrások ellenére az inkompetens vezetők, a politikai érdekek, a bürokrácia vagy a hozzá nem értés miatt maradt le ennyire és kullog továbbra is az ország út- és vasúthálózat-építés terén a nyugati szomszédai mögött?

Késik az elvett termőföldek miatti kártérítés

Mezőgazdasági területeket szabdal szét az észak-erdélyi autópálya nyomvonala, de ez a legkevésbé sem érdekli a fővárosban élő politikusokat, képviselőket. Ami az autópályák átadásában reménykedők számára türelmetlen várakozást, az érintett települések lakóinak egyelőre csak bosszúságot és anyagi veszteséget jelent. Azok, akik nem kaptak kártérítést, jogosan érezhetik még mindig sajátjuknak az építőteleppé roncsolt termőföldjüket, amit feldarabolnak az araszolva készülgető pályaszakaszok. Az autópálya-építésnek közvetlen hatása van a nyomvonal által érintett települések lakosainak életére, de ez a hatalmon lévőket nem érdekli, törvényrendeletekre hivatkozva állítják, hogy minden a legnagyobb rendben van. A Maros megyei gazdák még mindig nem kaptak kártérítést a megélhetésüket biztosító elvett földterületeik miatt, és rendkívül súlyosan érinti a közösségeket azoknak a földutaknak a felszámolása is, amelyeken eddig meg tudták közelíteni a szántóföldeket a mezőgazdasági gépekkel. Az autópályák nyomvonalának tervezése során sok mindent figyelmen kívül hagytak, így azt is, hogy helyenként a földművelésből élők megélhetését veszélyeztetik a mezei utak felszámolásával.

– Ez idáig hány telek tulajdonosa kapott anyagi kártérítést? – kérdeztem a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság kisajátításokkal foglalkozó csoportját.

– Nem tudni, mi az oka, de ennyire katasztrofális helyzettel, mint Maros megyében, sehol sem találkoztunk az országban. Egyrészt a kataszteri felmérések hiánya, másrészt a telekkönyvi adatok és a helyszínen tapasztalt hiányosságokból adódó nehézségek bonyolítják a helyzetet – állítják. Ez idáig majdnem senki sem kapott kártérítést Maros megyében az elvett földje miatt – válaszolták.

– Hány telekről van szó a Nagyernye–Koronka–Jedd terelőút esetében, és ezek hány százalékának van kataszteri felmérése? – kérdeztük a kisajátító bizottság szakembereit.

– Összesen 500 telekről van szó, ezek 25%-a rendelkezik kataszteri felméréssel. Jedden sajnos egyetlen teleknek sincs meg a parcelláris felmérése. Elméletileg 11 telek esetében lehetne kártérítést fizetni, de a telkek tulajdonosai bíróságokon megóvhatják az alacsony kártérítési összeg miatt.

– A Radnót–Aranyosgyéres szakaszon hány földterületet kellett kisajátítani?

– Hozzávetőleg 4.000 telekről van szó, 2.600 esetében a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság (CNAIR) kisajátításokkal foglalkozó csoportja intézkedik, a fennmaradó negyven százalék kártérítési dokumentációjának az összeállítását az építőcégek vállalták fel.

– Kapott-e valaki pénzbeli kártérítést a kisajátított földterületért ezen a szakaszon?

– Az említett szakaszon sem fizettek még egyetlen földtulajdonosnak sem, a parcelláris felmérés ott is csupán 20%-ban készült el – tájékoztattak a kisajátító bizottság szakemberei.