Hódhelyzet a Maros-parton

A felelősségvállalás elmarad

Olvasóink jelezték, hogy Marosvásárhelyen a Maros-parton ismét több fát megrágcsáltak és ledöntöttek a hódok. Bár a jelenség nem új keletű, hiszen környékünkön az elmúlt években jelentősen elszaporodtak ezek a rágcsálók, megoldás még nem született a problémára. Azt pedig, hogy kinek a felelőssége lenne orvosolni a helyzetet, homály fedi. 

Az ügyben felkerestük a Maros Vízügyi Hatóság szóvivőjét, Tőkés Dianát, aki elmondta, hogy bár nem az ő feladatkörükhöz tartozik a vízparti fák gondozása, a múlt év folyamán védőhálót helyeztek ki a fák törzsére, hogy megakadályozzák, hogy a rágcsálók hozzáférjenek. Hozzátette ugyanakkor, hogy tudomása szerint a Maros Megyei Vadász- és Sporthorgász-egyesület (AJVPS Mureș) felel a problémáért. A Maros Megyei Vadász- és Sporthorgász-egyesület munkatársaitól azonban ugyanezt a választ kaptuk: nem az ő feladatkörükbe tartozik a probléma megoldása, de a tavaly ők is helyeztek ki védőhálókat. 

Így tehát a felelősség egyik szervezetről a másikra hárul, azonban továbbra sem derült ki, hogy valójában kinek a feladata lenne gondoskodni a folyóparti fákról. 

A természet hidrotechnikai mérnökei 

Hegyeli Zsolt, a Milvus Csoport biológusa lapunknak elmondta, hogy a közönséges hód (Castor fiber) esetében egy olyan fajról beszélük, amely Európából, főleg a kelet-európai részen az 1800-as évek közepére szinte teljesen kihalt. Visszatelepítése szerencsére sikeres volt. Romániában 1998–2003 között három folyón, a Maroson, az Olton és a Ialomițán zajlott a visszatelepítésük. Az évek során a faj sikeresen elszaporodott, napjainkban Erdélyben már szinte minden nagyobb folyóban megtalálhatók. Mivel már egyszer szinte kipusztultak, az Európai Unióban védett fajjá nyilvánították őket. Több védett egyezmény listájára is felkerültek, többek között az Élőhelydirektíva listára is, amely a Natura 2000 védett területi hálózatok alapját képezi. Romániában ugyanakkor természetvédelmi törvény is védi őket. 

A biológus hangsúlyozta, hogy a hódok rendkívül hasznos állatok, hiszen úgynevezett ökoszisztéma-mérnök fajok, vagyis nagyon aktívan alakítják az élőhelyüket. Gátakat raknak, várakat építenek, fákat döntenek ki, új vizes élőhelyeket vagy esetenként kiöntéseket tudnak létrehozni – utóbbi azonban néha a gazdák kárára is mehet. 

Hegyeli Zsolt kiemelte, hogy bár az emberek számára ijesztően hathat, ha például a Maros-parton nagyobb méretű fűzfákat látunk jócskán megrágva vagy teljesen kirágva, fontos tudni, hogy a szóban forgó állatok nem meggondolatlanul rágcsálják a folyóparti fákat. Ők annyit rágnak, amennyit az élőhely megenged, hiszen ez csupán egy bizonyos számú hódot képes eltartani. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a fakéregfogyasztás a hódok téli viselkedésére jellemző, hiszen a hideg időben ez teszi ki a táplálékuk nagy részét. Nyáron lágyszárúakat esznek, főként fűféléket és egyéb part menti növényeket. Ha ebben az időszakban ki is rágnak egy-két vékonyabb fát, azt építkezés céljából teszik. Éppen ezért nem véletlen, hogy nyáron nincs rájuk panasz, hiszen tevékenységük nem annyira szembetűnő, mint télen. 

A biológus hangsúlyozta, hogy valóban több olyan akció is volt már az elmúlt években, amelyek során a part menti fák törzsét egy bizonyos magasságig dróthálóval kerítették körbe, ami rendkívül hatékony módszernek bizonyult.