A Bolyai-kutatásnak sok értékes mellékterméke ismert: Bolyai Farkas drámái a színháztörténet érdekes és értékes epizódja; Bolyai Farkas gyászbeszédeit, írásait a magyar irodalomtörténet is számontartja; Bolyai Farkas kemencekészítése a műszaki tudományok történetét gazdagítja; Bolyai János nyelvészeti kutatásai a magyar nyelvészetnek is érdes színfoltjai; Bolyai Farkas emlékeiből ismert a Horea-féle vérengzés, és megélte az 1848/49-es forradalom és szabadságharc marosvásárhelyi zűrzavaros napjait is, amikor is a románok feldúlták és kifosztották Marosvásárhelyt. (Igaz, ezt Bolyai Farkas a rá jellemző diogenészi nyugalommal szemlélte, szóba állt a felbőszült és részeg mócokkal, ami akkor igen figyelemre méltó volt, mert a korabeli marosvásárhelyi intelligencia nem beszélt románul, és a Bolyai udvarán készített birkapörkölt-vacsorára Farkast is meghívták, és az öreg professzor feljegyezte, hogy soha életében nem evett olyan finom birkapörköltet.)
Nos, az egyik kevésbé ismert dolog, ami még a mai napig sincs feldolgozva, egy olyan erdészeti szakkönyv, amelyhez csak a Bolyaiak után kutatva, illetve az erdészettörténeti kutatók juthatnak el: Ráth Ignácnak az 1828-ban Nagyszebenben kinyomtatott erdőtérképészeti módszertani német nyelvű szakkönyvéről van szó.
Ennek a műnek a létezéséről a szakavatott erdészettörténészek tudtak, keresték is, de sikertelenül. Jómagam éppen a Bolyai-kutatás melléktermékeként akadtam rá, és nem Nagyszebenben, ahol az erdészettörténészek keresték, hanem Kolozsváron, a Lucian Blaga egyetemi könyvtár különgyűjteményében, a régi könyvek és nyomtatványok részlegén.
Miért is érdekes ez a dolog, és miért untatom az olvasót a könyv hátterének ismertetésével?
Messziről kell kezdenem, azért is, mert Bolyai Farkas életpályájának a mélyebb megismerését is szolgálja. Ráth Ignác a Selmecbányai Erdészeti és Bányászati Egyetem első adjunktusa, kiváló szakember volt. Azt már egyetlenegy Bolyai-monográfia sem említi, hogy Bolyai Farkas édesapja, Bolyai Gáspár (a nagy családfán VII. Gáspár) szerette volna, ha Farkas fia Selmecbányán montanisztikumot tanul, ami lényegében erdészeti-bányászati mérnököt jelentett a korabeli szóhasználatban. Ez akkoriban Dél-Erdélyben, ahol az ősi Bolyai család élt, igen jól jövedelmező, biztos állást jelentett. A vagyonvesztett Bolyai családnak igen jól jött volna, ha Bolyai Farkas Verespatakon vagy Zalatna vármegye valamelyik nemesfémbányájában lett volna bányafelügyelő vagy bányamérnök.
Itt egy kis kitérőt kell tennem. Oláh Anna megjelentetett egy könyvet „Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi” 1795–1799 címmel. A bevezetőjében a szerző idéz egy Bolyai Farkas édesapjától, Bolyai Gáspártól 1794-ben keltezett levelet1. Sajnos tévesen olvasta ki azt a szót, hogy montanisticum2, a szerző classicumnak olvasta. (Lásd a mellékelt képet: a szó a kiszakadt papír alatt van.)
Nyíllal bejelöltem a kritikus szó (Montanisticumot) elejét és végét3
De annak nem is volt értelme, hiszen világos, hogy egy olyan gyakorlati gazdatiszt, mint Bolyai Gáspár, nem akart a fiából „bölcsészt” nevelni, mert az a biztos éhenhalást jelentette volna a 18. század végén.
Tény, az ősi magyar, közel 700 éves bólyai Bolyai családnak állandó anyagi gondjai voltak, miután az önálló erdélyi fejedelemséggel együtt elvesztették a földbirtokaik legjavát és az azzal járó befolyásukat is. Ez nekünk azért is érdekes és fontos útmutató, mert ezért a család állandó frusztrációban élt. És itt azt az igen fontos kitérőt teszem, hogy Bolyai Farkas nem azért nem küldte János fiát Göttingenbe Gausshoz, mert Gauss nem válaszolt neki, hanem azért, mert az ő felfogásában is pálfordulás történt: arra gondolt ugyanis, hogy ha fiából Gauss kiváló matematikust farag, akkor Bolyai Jánosból Erdélyben maximum matematikaprofesszor lehet egy jobb református kollégiumban (ami csak Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen volt, és a református konzisztórium nevezte ki a professzorokat). De ha a fia elvégzi a katonai akadémiát, és például hadmérnök lesz, ezredesi rangfokozattal, akkor az az akkori erdélyi professzorok fizetésének akár a 20-szorosa is lehet, ami ugye a feudális korban nem csekély (de a mai világban sem elhanyagolható). Ezért udvarolta ki Bolyai Farkas a fia számára az erdélyi arisztokráciától a katonai akadémián való taníttatási költséget (ami akkor is egy központi fekvésű marosvásárhelyi kőház ára volt, közel 8000 rénes forint).
Tehát a bólyai Bolyai család történetében nem szabad figyelmen kívül hagyjuk a jól fizetett állás megszerzésének kulcsfontosságát. Így jutunk el és értjük meg, hogy amikor 1820 körül meghirdették a kincstári (kamarai) erdők főfelügyelői állását, akkor a Bólyában élő Bolyai Antal azonnal értesítette a Marosvásárhelyen élő professzor bátyját, és felszólította, hogy ezt az állást Bolyai Farkasnak meg kell pályázni! Ugyanis a főfelügyelő fizetése a következő volt: 1500 ezüst forint, kincstári lakás, hivatalos utakra 6 ezüst forint napidíj, természetben 100 mérő búza, 200 mérő zab, 30 szekér széna, 30 szekér szalma, 36 öl tűzifa és 56 veder bor.
Nos, a pályázat lebonyolításának a története és eredménye érdekes színfoltja a korabeli Habsburg-birodalom működésének. Sok nagynevű arisztokrata is pályázott, számos felkészült és kevésbé felkészült jelentkező. Ezt sokan megírták, de tévesen, ezért szeretném ezt a dolgot pontosítani. Bolyai Farkas is komoly tanulmányba kezdett az erdészet területén, és írt is egy munkát, mely az utókornak e címmel maradt meg, hogy „Bolyai Farkas csonka erdészeti munkája”. Sokan azt állították, hogy ez a magyar erdészet első magyar nyelven kiadott műve. De sajnos ez az állítás sem állja meg a helyét. Az viszont igaz, hogy Bolyai Farkas ez irányú kutatása a matematikai irodalomban elindított egy nagyon fontos kutatási témát, nevezetesen a legsűrűbb elhelyezések témakörét. Bolyai Farkas azt a nagyon érdekes kérdést vetette fel, hogy ha adott egy – például téglalap alapú – földterület, akkor hogyan kell facsemetével úgy beültetni, hogy a lehető legjobb elhelyezést kapjuk, a legtöbb fa növekedjen a területen, a legsűrűbb elhelyezéssel. Természetesen az adott terület lehet trapéz, négyzet, kör alakú is, általában azokat adott átmérőjű körökkel kellene a legsűrűbben kitölteni (ez az adott fafajta koronáját jelentheti). A mai matematikai irodalomban egy nagyon nehéz kutatási terület: ha az adott terület véges, akkor diszkrét matematikai témakörbe tartozik ennek vizsgálata, ha végtelen (mert a matematikusok nagyon szeretnek általánosítani), akkor már az optimalizálás operációkutatási témakörébe tartozik.
Persze a matematikatörténészek vitatkoznak azon, hogy ezt a nagyon fontos kutatási területet Bolyai Farkas indította-e el, vagy más (holland, francia vagy német) matematikusok érdeme. E sorok írója is azon a véleményen van, hogy sajnos nem Bolyai Farkasnak tulajdonítják, mert a Bolyaiak kutatási területeit és eredményeit a világ csak nagy késéssel ismerte fel.
De térjünk vissza Bolyai Farkas erdész-főfelügyelői pályázatához. Sokan azt tartják, és meg is írták, hogy a pályázók közt Bolyai Farkas volt a legintelligensebb és legfelkészültebb jelentkező. Sőt azt is megírták és mélyen elemezték, hogy a Habsburg-birodalomban azért nem nyerte el Bolyai Farkas ezt az igen jól jövedelmező állást, mert református vallású volt (és tudvalevő, hogy a Habsburg-birodalomban a katolikusokat jobban kedvelték). És azt is megírták (többek között én is), hogy egy ismeretlen, névtelen egyén, a galíciai származású Ráth Ignác nyerte el az állást. Hát ezért kezdtem én is komolyabb kutatásba, hogy kiderítsem, ki is volt ez a Ráth Ignác, aki Bolyai Farkast ebben a pályázatban így megelőzte.
Nagy meglepetésemre az derült ki, hogy az akkori Magyarország talán legképzettebb erdésze volt. Azt nem tudom, hogy magyar ajkú volt-e, mert németül tanított és írt. Nagy valószínűség szerint nem tudott magyarul, legalábbis erre nem kaptam pontos adatot.
És megint kell tennem egy fontos erdészettörténeti kitérőt.
A Habsburg-birodalom magyarországi tartományában talán az első, nyugat-európai mértékkel is világhírű egyetem a Selmecbányai Egyetem volt. Elég, ha megemlítem, hogy ott tanított az első, máig nagy jelentőségű világhírű fizikus, Doppler4.
De a Selmecbányai Egyetem első professzora és így a magyar erdészeti oktatás atyja a német ajkú, Göttingenben tanult Wilkens Dávid volt. Ő egyedül volt az egyszemélyes intézet és professzorátus Selmecbányán. Mikor már kezdett növekedni a hallgatóság létszáma, Wilkens Dávid nem bírta egyedül az oktatást, és kérte őfelségét, Mária Terézia császárnőt és magyar királynőt, méltóztasson még egy adjunktusi állást finanszírozni a Selmecbányai Egyetemen. A királynő kegyes volt, és jóváhagyta az adjunktusi állás létrehozását. És akkor Wilkens kiválasztotta a legkiválóbb hallgatóját, Ráth Ignácot, és előléptette adjunktusi fokozatra.
Ám ahogy az lenni szokott, jöttek az irigyek, és néhány évre rá megszüntették az adjunktusi posztot, és Ráth Ignác Galíciába került erdészfelügyelőnek.
***
Röviden a címét így fordítom magyarra: Hozzájárulások és egyszerűsítések az erdőtérképészeti módszerhez.
Most már csak abban reménykedhetünk, hogy egy németül jól tudó, és a régi iratok iránt érdeklődő erdőtörténész feldolgozza Ráth Ignácnak ezt a máig lappangó művét.
Ráth Ignác eredeti műve, mely máig sincs feldolgozva és értelmezve.
Feldolgozása akár egy PhD-dolgozat is lehetne
Irodalom:
1. Ráth Ignác művének szó szerinti fordítása: Hozzájárulások az egyszerűsítés és javítás érdekében, a helyrajz megfelelő megállapításáról erdőtérképezési módszerben együtt néhány közúti és bányászati alkalmazás, geo gnosztikus térképeken, Bon Ignatz Rath, f. Bergrath és erdélyi erdő főfelügyelő 1 db rézlemezzel kissé Benigen Pas Nagyszeben, Samuel Filtsh nyomta 1828-ban.
2. Oláh Anna: „Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi” 1795-1799, Budapest, 1996, Testamentum Bolyai (sorozat; 1. köt.).
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
