Böjte Csaba pártfogoltjainak lehetett adományozni

A békét hozó Név dicsérete

Négy éve minden január közepén a Megváltó dicsőítéséért telik meg  zsúfolásig egy estébe nyúló szombat délutánra a marosvásárhelyi Kultúrpalota Nagyterme. Az idei, 17-ére időzített Nincs más név újévi keresztény zenefesztivál – a korábbi alkalmakhoz hasonlóan – valamennyi korosztályt megszólított: a kiskamaszok és tinédzserek mellett óvodással, sőt szülője ölében pihenő kisbabával is lehetett találkozni a minden életkort lefedő felnőttek tömegében. A játszani vágyó apróságokkal egyébként a Máltai Szeretetszolgálat csapata és Sándor Melinda, a Petőfi Sándor Program Ceglédről érkezett ösztöndíjasa foglalkozott a palota Kistermében. 

– Nagy öröm számunkra, hogy ismét együtt lehetünk egy olyan térben, ahol a világ zajai lecsendesülnek, és a szívünk megtelik nyugalommal. Ebben a csendben Isten közel hajol hozzánk. Szelíd jelenléte mintha láthatatlan kézzel simítaná végig a gondolatainkat. (…) Ez az este nem siet, nem kér számon, nem akar bizonyítani. Ez az este azért van, hogy megérkezzünk úgy, ahogy vagyunk, ahogy jönni tudunk a gondolatainkkal, a történeteinkkel, a kérdéseinkkel, a félelmeinkkel, bizonytalanságainkkal. (…) Az idei rendezvény központi témája a béke. Nem az a béke, amit a körülményeink adnak, hanem az, ami akkor is megmarad, amikor körülöttünk zaj van – foglalták össze elöljáróban az együttlét lényegét a fesztivál házigazdái: Szász Béla Pál és párja, Szász Márta.

Az első fellépők előtt Márton Előd református lelkipásztor adta áldását a rendezvényre, a belső béke gondolatához az Úrnak oltárt építő Gedeon példájával kapcsolódva (Bírák könyve 6:24). 

– A mélypontjainkon megjelenik az Úr, és biztat bennünket, hogy Ő a békesség. Az az evangélium, az a jó hír, hogy csalódásaink, kudarcaink, veszteségeink esetében is átélhetjük ezt a hitbeli valóságot. (…) Ezt kívánom magunknak ebben az új esztendőben: tudjunk újra és újra felnézni, amikor eljönnek a próbák, és tudjuk megvallani Gedeonnal együtt újra és újra: az Úr a békesség.

A zenés dicsőítést megelőzően ismét a kimondott szóé volt a főszerep: Kilyén Ilka színművésznő Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem című versét adta elő. Ezt követően a kövesdombi református gyülekezet zenecsapata emelte magasra Jézus nevét.

Akiknek három anyukájuk és egy apukájuk van

A Nincs más név fesztivál évről évre valamilyen jótékony célt is szolgál. Idén a Dévai Szent Ferenc Alapítvány keretében Dózsa György község Teremiújfalu nevű településén működő Isteni Irgalmasság Gyermekvédelmi Központ lakói számára lehetett adományozni a Kultúrpalota előcsarnokában berendezett vásártéren. Az alapítvány megálmodója és éltetője, Böjte Csaba ferences rendi szerzetes a ház nyolc lakójával és egy egykori pártfogoltból lett házfőnökkel lépett színpadra az első koncert után.

– Szent Ferenc azt mondta, hogy ha valaki dolgozik, és nem adják meg a bérét, akkor menjen, és kopogtasson Isten irgalmas szeretetéért – mondta Böjte Csaba, a tavaly elmaradt és valószínűleg idén sem várható állami támogatásra utalva, majd így folytatta: – Önök a jóságukkal segítenek. Egyfelől ezt jöttem megköszönni, másrészt, hogy bemutassak néhány gyereket. 

Elsőként Adél, a házfőnök osztott meg néhány részletet az életéről: 

– A Szent Ferenc Alapítvány szovátai házában nevelkedtem, 2006-ban kerültem oda a három fiútestvéremmel. A gondviselő Isten Csaba testvéren keresztül nyújtotta a kezét felém. Jó pár éve azt a hivatást választottam, hogy azt, amit én gyerekként megtapasztalhattam, átélhettem, továbbadjam ezeknek a gyerekeknek. Csaba testvér szavaival élve, „selejtet Isten nem teremt”, és hiszem, hogy ahogy mi ki tudtunk nőni az alapítvány szárnyai alól, úgy ezeknek a gyerekeknek is van erre lehetőségük, sok jó ember összefogásával.  

A szót egy másik „házi kenyér”, az alapítványnál nevelkedett, most már nevelőnőként tevékenykedő Török Melinda vette át, aki 2012-ben került a gyermekotthonba, négy testvére közül a kisöccse tartott vele, és a tanulmányai befejeztével több mint egy éve tölti be Teremiújfaluban a nevelői szerepet.

Ezután a gyerekek ajándékozták meg a jelenlevőket egy-egy őszinte gondolattal. A tízéves Ötvös Mária Magdolna elmondta: azt szereti a leginkább az otthonban, hogy vele lehet a testvére. Ötvös Orsolya a közös kirándulásokat említette, a 12 éves Dávid Norbert pedig azt, hogy „sok aktív dologban” lehet része. A 17 éves Ötvös Bernadett egyéves sem volt, amikor a testvéreivel együtt az alapítványhoz került.

– A mi nagy családunkat úgy kell elképzelni, mint a tieteket, csak van három anyukánk és egy apukánk – üzente Bernadett a hallgatóságnak. A 19 éves Mária tíz éve van az alapítványnál, a marosvásárhelyi Avram Iancu szakközépiskolában fodrászat szakon tanul, és azt szereti leginkább az otthonbeli életéből, hogy sokat társasjátékoznak. A 17 éves Szabadi Attila Levente 16 éve került az alapítványhoz, és leginkább azt szereti, hogy ajándékba kapott családja nagyon összetartó. A 19 éves Szász Krisztián, aki 16 éve él az otthonban, így foglalta össze annak pozitívumait: „nagyon családias, hangulatos, és sok helyre eljuthatunk”. 

A gyerekek bemutatkozása után a házfőnök az otthon életébe bepillantást nyújtó kiadványból olvasott fel egy részletet, majd a kis lakók dalával és egy szavalattal zárult a pillanat.

Merni az élet mellett dönteni

Miután a maroknyi csapat visszatért a nézőtérre, Böjte Csaba osztotta meg az egybegyűltekkel derűvel, biztatással teli gondolatait.

– Múlt év szeptemberében 597 gyerekkel kezdtük el az évet, 54 helységben van gyermekünk. A közös bennük az, hogy mindenik ült a nyakamban többször is. Berni is milyen nagy lány, és nyolc hónapos volt, amikor bekerült hozzánk. A mi Urunktól, Istenünktől sok mindent tanulhatunk. Mert karácsonykor gyermeket vállalni. (…) Azt hiszem, ha választ kérnénk Istentől, hogy mit tanácsol nekünk, azt mondaná, hogy merjünk az élet mellett dönteni. Merjünk gyereket vállalni, családot alapítani, egymás kezét megfogni. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy miért vagyok ilyen optimista. Kétezer évvel ezelőtt a mi Urunk el mert jönni közénk, amikor sokkal szánalmasabb volt ez a világ, és nem szaladt haza panaszkodni a mennyei Atyához. (…) Ez az, ami olyan gyönyörű a mi Istenünkben: hogy nem adja fel. (…) Jézus Krisztus szívéből a reményt, a belénk vetett hitet nem oltja ki a Golgota. (…) Ez a krisztusi hit, remény, szeretet kell átjárjon bennünket. (…) Biztos, hogy akarva-akaratlanul szóval, tettel a feleséged, férjed, szomszédod, talán a legjobb barátod néha átszúrja a szívedet. Krisztus példájával ilyenkor fel kell támadni a szeretetre, a reményre, a bizalomra, és az élet mellett kell dönteni.

A ferences rendi szerzetes azt az élethelyzetet is felidézte, amikor égi útmutatásra megszületett benne az elhatározás, hogy ifjúsági lelkészből, egy nyári vakáció kezdetén – a szabadságra igyekvő kollégái hiányában – a rámaradt otthonbeli gyermekek pártfogója, második édesapja legyen. Ez a hivatás 35 éve tölti el hálával a szívét. Az idők során közel hétezer gyerek került ki az alapítványtól, közülük több mint ötven a munkatársa lett, házakat vezet, otthonokat igazgat, papírokat rendez.

– Én nagyapai üzemmódban most „hegedülök” mellettük, a lényeget ők viszik tovább – tette hozzá Böjte Csaba. 

A lélekemelő szerzetesi üzenetet követő szünetben az előcsarnok vásártere várta az érdeklődőket: megannyi könyv – köztük Böjte Csaba művei, amelyeket dedikált is –, szentírási idézettel ellátott ajándéktárgyak, pólók, pulóverek és újdonságként kerámiatárgyak is sorakoztak a gazdagon megrakott asztalokon. 

Az együttlét második felében két dicsőítő koncert – a fesztivál megszületésében kulcsszerepet játszó, minden alkalommal jelen levő marosvásárhelyi Reménység zenekar és a kolozsvári Ében szolgálata – segítette a továbbra is telt házas rendezvény publikumát a derűs évkezdéshez szükséges lelki béke megtalálásában.

A Nincs más név főszervezőjétől, Jakab Ibolyától megtudtuk, hogy a jövő évi, ötödik keresztény zenefesztiválnak január 16-án ad majd otthont a marosvásárhelyi Kultúrpalota.