2020. szeptember 21., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sajátos körülmények között, de igazi zenei élményekkel tűzdelve zajlott szeptember 4-6. között a 8. Siculus fesztivál Székelyudvarhelyen. A szervezők számára nem szabott gátat a jelenlegi különleges helyzet sem, ám a szükséges korlátozásokat mind betartották. A Hargita Megye Tanácsa főtámogatásával, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében, illetve az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) társszervezésében idén is a fesztiválhoz hangolt Márton Áron térre jöhetett a zenei verseny döntőjébe jutó 12 erdélyi zenekar, illetve az esti koncertek minden meghívott előadója. 

A szeptember 4-én du. 4 órakor kezdődő megnyitóeseményen Bartalis Izabella, a hagyományőrzési központ vezetője elmondta, hogy bár három lehetséges változattal készült az intézmény a folyamatos korlátozások miatt, ezekből a lehető legjobb társítás valósulhatott meg: a zenészek szabadtéri nagyszínpadon adhatják elő dalaikat, és a különlegesen berendezett térre egy kisebb közönség is bebocsátást nyer. Az intézményvezető kiemelte: e zenei vetélkedő megtartása nemcsak azért fontos, hogy felkarolja a magyar nyelven előadó zenekarokat, hanem hogy a közönség is megtapasztalhassa a legújabb zenei stílusokat és azt, hogy évről évre hogyan fejlődnek a zenekarok, ugyanis a szakmai zsűri pozitív kritikája megerősíti őket, a negatív kritika pedig építő jelleggel hangzik el.

Székelyudvarhely polgármestere, Gálfi Árpád is köszöntötte a jelenlévőket, örömét fejezte ki, hogy a korlátozások ellenére is meg lehetett szervezni a fesztivált, amelynek jelentőségét a közösségi érzés erősödésében látja. A következő felszólaló, Imre Gábor, az UIET elnöke fontosnak tartja, hogy ezt a városhoz kötődő fesztivált mindenki magáénak érezze. A zenei verseny zsűrijének tiszteletbeli elnöke, Boros Zoltán zeneszerző megjegyezte, napra pontosan 50 évvel ezelőtt versenyzőként lépett fel a Siculus fesztiválon, ahonnan két díjjal tért haza, és ez egész éle-tének további alakulását befolyásolta, majd televíziós zenei szerkesztőként és a zsűri tagjaként tért vissza a székelyudvarhelyi rendezvény további alkalmaira.

 Díjátadó: A Csajod zenekar

A háromnapos esemény idén is Szécsi Zsolt kiváló műsorvezetésével zajlott. Ő ismertette a zsűri tagjait is. Mivel Virányi Attila nagyváradi származású zenész, a Metropol együttes frontembere csak az előzsűrizésen vehetett részt, és ezúttal nem utazhatott Székelyudvarhelyre, helyette a zsűri tiszteletbeli elnöke, Boros Zoltán filmrendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő is értékelt a döntőn. További zsűritagok: Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió zenei szerkesztője, az erdélyi gitártáborok egyik kezdeményezője és szervezője volt a zsűri elnöke, Fülöp Loránd, a 4S Street együttes szólógitárosa pedig a zsűri alelnöke. Továbbá Balázs Imre József Kolozsváron élő, Székelyudvarhelyen született költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztő-helyettese, Orosz-Pál Levente, a Transilvanium zenekar frontembere, Koszorús Krisztina, a marosvásárhelyi Koszika & The HotShots zenekar énekese, André Ferenc költő, slammer, a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztője értékelték a zenei verseny három napján fellépő jobbnál jobb zenekarokat.

A 8. Siculus fesztivál díjazottai:

Fellépési díj a marosvásárhelyi Utcai Forgatagon: szatmárnémeti Phoenix SM; Fellépési díj a székelyudvarhelyi városnapokon és dicséret: brassói Arzenál; Fellépési díj a nagyváradi Partiumi Magyar Napokon és dicséret: temesvári 8Light Minutes; Fellépési díj a szatmári utcazene-fesztiválon és dicséret: nagyváradi FACE X BRO. 

Siculus-díjat nyertek:

House of Pioneers (Sepsiszentgyörgy); Kvab (Csíkszereda); Oncsi (Kálmán Eszter Antónia, Marosvásárhely); Ede & The Barbers (Marosvásárhely). 

Siculus-nagydíj: A Csajod (Kolozsvár). 

A 8. Siculus fesztivál élményeiről a győztes A Csajod zenekarral – Szőcs Tamás, Sentes István-Zsombor, Lőcsei Zsolt és Láng Tibor – és a Siculus-díjas Kvab zenekarral – Balázs-Bécsi Eszter és Lőrincz Árpád – beszélgettünk.


A Csajod: A Siculus egy szín az erdélyi zenei életben

A fesztivál pénteken egy bevezető előadással indult, ezután egyből kezdtek a zenekarok. Már első nap nagyon komoly verseny alakult ki, hiszen kimondottan jó zenekarok léptek a színpadra. Esténként, a versenyzőket követően, nagyobb zenekarok szórakoztatták a közönséget. A tavalyhoz képest a legnagyobb változást talán az jelentette, hogy a nézők be kellett tartsák a távolságtartásra vonatkozó előírásokat, és kötelező volt a maszkviselés is. Ennek ellenére a jó hangulat megvolt, bár furcsa volt, hogy a közönség ült, és nem is mondhattuk azt, hogy álljanak fel és jöjjenek közelebb. Tehát a koncerthangulat mindenképpen megviselt volt, azért örvendtünk, hogy egyáltalán lehet koncertezni, hiszen ez is egy sokkal jobb alternatíva, mint az otthon ülés. Összeségében a távolságtartás és a maszk nem nyomta rá annyira a bélyegét a hangulatra, meglátásunk szerint az emberek már hozzászoktak az óvintézkedésekhez. 

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Siculus fesztivál egyben egy verseny is. A legtöbben szerintünk úgy indultak neki, hogy nyerni szeretnének. A mi repertoárunk azonban nem annyira popos, könnyen emészthető, és mivel az elbírálás részben szubjektív is, nem hittük volna, hogy megnyerjük. A legveszélyesebb ellenfélnek a Kvab zenekart tartottuk, mert nagyon ügyesnek találjuk őket. Voltak öt-hat tagú zenekarok a színpadon, de ők ketten teremtették meg a hangulatot, ezenfelül az énekes lánynak, Eszternek gyönyörű hangja van, és nagyon érzik egymást a gitárossal, Árpáddal. Egyáltalán nem lepődtünk volna meg, ha ők vitték volna el a fődíjat.

El kell mondani azt is, hogy tavaly is részt vettünk a Siculuson, és azt a kritikát kaptuk akkor a zsűritől, hogy váltsunk énekest. Nos, ezt nem fogadtuk meg, de annyiban megfogadtuk a tanácsukat, hogy idén Tibort is bevontuk énekelni. Idén a legnagyobb dicséret talán az volt, hogy egyedi zenét játszunk, és nem hasonlítunk senkire; azt mondták, hogy mi voltunk a legegyedibb zenekar. Sőt még az „erdélyi Led Zeppelin” megjegyzés is elhangzott. Ami pedig a negatív kritikák közé tartozik, hogy az egyik számnál, amit Tibor énekelt, a refrén nem volt nyilvánvaló az egyik zsűritagnak, és azt hitte, hogy az egyik sor csak oda lett illesztve, hogy jöjjön ki a rím, pedig nem így volt.

Nem szabad említés nélkül hagyni a nyereményt sem. Beszélgettünk róla, hogy mire lehetne elkölteni, ezzel kapcsolatban több ötletünk is van. Az egyik cél az, hogy olyan eszközöket vásároljunk belőle, amivel javítani tudjuk a zenekar hangzását, de a stúdiózás vagy videóklip is szóba jött, valamint a fülmonitor is, hogy jobban halljuk magunkat koncert közben. Itt meg kell említeni, hogy erre a Siculuson nem lett volna szükség, hiszen nagyon jó volt a hangosítás.

Összességében egy nagyon eredményes hétvége volt, és nagy elismerés számunkra, hogy megkaptuk ezt a díjat, főleg annak fényében, hogy megbeszéltük, hogy abbahagyjuk a tehetségkutatást. Ez egy tökéletes zárás volt, ha úgy tetszik, a csúcson hagyjuk abba. Továbbá nagyon jó érzéssel tölt el minket, hogy másoknak is tetszik az, amit csinálunk. El kell mondanunk azt is, hogy a Siculuson nagyon színes a zenei felhozatal, ez is megmutatja, hogy igenis Erdélyben is széles a zenei felhozatal, valamint ez egy nagyon jó lehetőség a zenekaroknak, hogy megismerjék a kínálatot, ellessenek egymástól különböző technikát, és hogy új kapcsolatokat építsenek ki.

A zsűri


Kvab: Jövőben is megyünk!

A fesztivál egészét nézve minden a legnagyobb rendben volt, mindössze az érkezésnél adódott egy kis furcsa helyzet, hiszen nem ismertük a helyet, és nem tudtuk, hogy a szervezés szempontjából mit lehet csinálni. Óriási pozitívum, hogy minden csapatnak volt egy vendéglátója, tehát minden zenekarhoz ki volt osztva egy önkéntes, akivel tudott egyeztetni minden téren, így ha például a szervezőkhöz volt kérdésünk, arra is nagyon hamar választ kaptunk.

A fesztivál megnyitója után hamar színpadra is álltunk, viszont utána sajnos hamar el kellett jönnünk. Viszont amíg ott voltunk, pénteken és vasárnap, azt láttuk, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés és egyben egy kimagaslóan jó kapcsolatépítési lehetőség is, hiszen a csapatok egy helyen vannak elszállásolva, így a fesztiválon kívül is tudnak beszélgetni egymással. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen rendezvény Erdélyben, és külön meglepetés, hogy messziről is eljönnek az előadók, idén például voltak Szatmárnémetiből és Temesvárról is, vállalják ezt az utat, még úgy is, hogy vasárnap este, a díjazást követően haza kell utazzanak.

Habár a szombati napot nem láttuk, el kell mondjuk, hogy a verseny nagyon kiélezett volt. Voltak olyan zenekarok, amelyeket a díjazáskor meg sem említettek, pedig szerintünk megérdemelték volna. A díjakat szétboncolta a zsűri annak érdekében, hogy minél több zenekart tudjon díjazni. A 12 zenekarból 9 kapott valamilyen elismerést. Szerintünk nem volt véletlen az sem, hogy utolsó pillanatban megváltoztatták a Siculus-díjakat, mert nem egy-egy embert díjaztak mint legjobb dalszöveg, dalszerző vagy énekes, hanem ezeket egybefoglalták, és Siculus-díjként megkapta a zenekar. Muszáj volt ehhez folyamodniuk, mert olyan erős volt a mezőny, hogy képtelenség lett volna dönteni. Az összes koncert olyan szinten volt, hogy simán elképzelhető volt az, hogy városnapokon vagy egy fesztiválon vagyunk, és nem egy tehetségkutatón, tehát egyáltalán nem volt olyan érzése senkinek, hogy egy kezdő zenekar van a színpadon.

Pénteken, mikor eljöttünk, Eszter le volt törve, mert a hangpróba során nem próbáltunk bele elég dologba, és ezért az történt, hogy az Ágyban kávé c. dalban nem hallottuk a gitárt befele, ezért elég hamisan énekeltük. Ezért is kételkedtünk a díjazásban, de azért nagyon reménykedtünk egy Siculus-díjban, arra gondoltunk, hogy a szöveg és az előadás érdemelhet valamit. A zsűritől kaptunk biztatást és egy csomó jó tanácsot olyan téren, hogy például milyen irányba induljunk. A Siculus-díjon, amit kaptunk, ami bár hivatalosan nem megnevezett, azt írja, hogy a legjobb dalszöveg, természetesen a trófeák még a verseny előtt elkészültek, tehát mégiscsak talán azt kaptuk, amit reméltünk, és amiben erősek tudunk lenni, mert azért eléggé szövegcentrikusak vagyunk. Voltak olyan zenekarok, amelyek az előző években is részt vettek a Siculus fesztiválon, és a zsűri ismerte őket, ezért a tavalyi teljesítményükhöz viszonyítva mondták el a véleményüket, de ahhoz képest, hogy minket nem ismert a zsűri, egy nagyon jó, pozitívan erős kritikát kaptunk. A megpályázott Siculus-díjat sikerült elnyerni, a fődíj tekintetében pedig mi egyenes szurkoltunk A Csajod zenekarnak, amely el is vitte a nagydíjat. 

Végeredményben nagyon pozitív élményekkel zárjuk a Siculus fesztivált. Megtapasztaltuk azt, hogy milyen nagy színpadon fellépni, és mire kell odafigyelni. Az biztos, hogy jövőre is megyünk. Viszont volt egy olyan fontos részlet, ami csalódást okozott: a közönség. Este hárman ültünk a szénabálákon a színpad előtt. Persze lehet, hogy a kötelező maszkviselés az oka. A Márton Áron tér szélén álltak emberek, de aztán ők is elszállingóztak. Nekünk is nehéz volt ülni, mert mi is álltunk volna fel táncolni, viszont ez és az a maszk nem kellene annyit számítson, hogy ne menjünk be kulturális eseményekre. Sajnos mindenhol ezt látjuk, nem csak Székelyudvarhelyen.

A Kvab zenekar