„Királyok hobbija”
2013-03-13 15:19:36
- Bodolai Gyöngyi
A pénzt mindenki szeretné gyűjteni, de nem mindenkinek sikerül. Van, aki azért gyűjti, hogy valami nagyobb dolgot vásároljon, mások csak a biztonság kedvéért, és van, akinek hobbija a numizmatika.
A pénzt mindenki szeretné gyűjteni, de nem mindenkinek sikerül. Van, aki azért gyűjti, hogy valami nagyobb dolgot vásároljon, mások csak a biztonság kedvéért, és van, akinek hobbija a numizmatika. A marosvásárhelyi P. Attila könyvespolcain már évek óta sorakoznak az albumok, s ismerőseinek mindig szívesen mesél a gyűjteményében levő értékes, érdekes és szép bankjegyekről, s a hozzájuk kapcsolódó történelmi háttérről is.
Amint elmondja, gyermekkorában egy szülei által vendégül látott híres zongoraművésztől kapta az első kubai papírpénzt, a pesót, ami – bevallása szerint – elindította ezen az úton. Végiglapozva az albumokat mindenik darabról tudja ma is, hogy hol, mikor és hogyan került a tulajdonába. A kezdetekhez képest kitágult a világ, és az interneten szinte mindent be lehet szerezni, csakhogy a régi pénz rengeteg új pénzbe kerül, és könnyen rá lehet fizetni. Aki pedig vagyont akar a hobbiból, az alaposan ki kell hogy nyissa a pénztárcáját.
Nem véletlenül nevezték a
„királyok hobbijának”, hisz az ókortól kezdve a módosabb emberek, például a római császárok engedhették meg maguknak, hogy érméket gyűjtsenek.
– Hobbi, szórakozás, hasznos elfoglaltság? – Kérdésemre elmondja, hogy rengeteg történelmet, földrajzot lehet és kell is tanulni ahhoz, hogy a gyűjtő tudja: mi van a birtokában, hogyan lehet azt osztályozni, besorolni.
– Van egy alapszabály: nem szabad mindent gyűjteni, papírpénzt, érméket, különböző államok pénzeit. Fizikailag, szellemileg, anyagilag nincs lehetőség mindenre, ezért a komoly numizmatikusok egy adott időszakra, országra, országcsoportra, ezüst- vagy aranypénzekre specializálódnak.
Én még mindig azt szeretném, hogy minden országból legyen egy-két pénzem, amit a gyermekeimnek is megmutathatok. Eddig 150 országból sikerült pénzt gyűjteni, de a ma létező országokon kívül vannak autonóm területek, megszűnt államok stb. A középkori németföldön például száznál több állam létezett, amelyeknek külön pénze volt. Az ókori pénzek külön csoportot alkotnak, de engem nagyon érdekelnek a XX. századi államok pénzei is. A komoly gyűjtők rá sem néznek a megkopott, gyenge minőségű érmékre, én úgy érzem, hogy a történelmet tartom a kezemben – mondja. Majd kérésemre legkedvesebb darabjait is elém teszi, a Rákóczi libertas érmét, amelyet 30 évvel ezelőtt az édesapjával vásárolt, s aminek az érzelmi értéke a legfontosabb számára. Aztán megmutatja a félkrajcárt, amit a meséből ismerünk, III. Béla tálpénzét – ami belül homorú, kívül pedig domborúra van kialakítva –, Mátyás dénárját, Bethlen Gábor garasát. És sok furcsa többszögletű érmét. Hosszan lehet nézegetni az érmékre nyomtatott gyönyörű motívumokat is, állatokat, madarakat, virágokat – ilyen szempontból a kínai pénzek a legérdekesebbek. Különlegesek, szépek a német szükségpénzek, amelyeket a vesztett háború utáni válság idején nyomtattak.
Beszélgettünk még arról is, hogy a kopásnak ellenálló rézből, bronzból készült az érmék többsége, s a valódi értéket az arany és ezüst valamint a két nemesfém ötvözetéből készült pénzek jelentik.
Mielőtt elköszönnék, felteszi a kérdést: tudom-e hányféle pénz volt a rendszerváltás utáni Romániában, majd amikor megmutatja, kiderül, hogy jóval több, mint gondoltam, s közben rájövök, hogy valójában nem is tudom, hogy milyen pénzzel fizetek, akárcsak az emberek többsége, akit csak a szín és a számjegy érdekel. A gyűjtő viszont mindent leltárba vesz, miközben már 15-re szaporodtak a kötetek, s a vásárok, az ócskapiaci kiszállások idején mindig kerül valami új az üresen maradt tartókba.
